Tudjuk tehát, hogy Gáspár Győző és Törőcsik Mari, Friderikusz Sándor és Vitray Tamás, a mesterszakács Laci bácsi, Stahl Judit és még sokan mások igennel szavaznak, mert ők úgy vélik, hogy nekik jobb lesz.

De mi a helyzet a többiekkel? Magyarországon törvény írja elő, hogy a társadalmat minden esetben, legyen szó súlyos vagy csekély súlyú kérdésről, lehetőleg elfogulatlanul, vagy ha ez nem megy, legalább kiegyensúlyozottan kell tájékoztatni.

Mivel a kormánypropaganda folyamatosan sérti a közszolgálatiság elvét azzal, hogy csak egyféle döntésre biztatja a társadalmat, és nem adja meg a mérlegelés lehetőségét egy olyan sorsdöntő választás előtt, amely a magyar emberek életét alapvetően megváltoztatja, nem csak megengedhető, de egyenesen kötelező is a közszolgálatiság elvéhez ragaszkodni. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban gyakorlatilag minden állampolgárt illetően fel kell tenni a legfontosabb kérdést:

Önnek jó az unió? És válaszolni kell rá.

Kinek jó az unió? Jó a magasan képzett, fiatal, egy vagy több nyelvet beszélő értelmiségieknek. Fiatal orvosok, mérnökök, divatos és fejlődő szakmák magasan képzett képviselői, sikeres magáncégek vezető menedzserei szinte kivétel nélkül nyertesei lesznek a csatlakozásnak.

Kinek nem jó az unió? Nem jó például a nyugdíjasoknak. Ha a Harrach Péterék által benyújtott törvényjavaslatot nem fogadja el a parlament, és nem hoz törvényt arról, hogy a magyar állam garantálja a nyugdíjak értékállóságát a csatlakozást követően is, akkor kivétel nélkül minden nyugdíjas veszít. Magyarán – Medgyessy Péter korábbi ígéreteivel szemben – a nyugdíjasok rosszul járnak. Ez azért fontos, mert ha mégis igennel szavaznak, s később rádöbbennek, hogy már megint becsapták őket, sajnos, késő lesz.

Jól teszik tehát a nyugdíjasok, ha nagyon figyelnek a parlamentre, mert a sorsuk most dől el. Ha a kormánypártok is támogatják Harrach Péter javaslatát, akkor egy kicsit fellélegezhetnek. Ha nem, akkor nehezebb lesz az életük.

Kinek nem jó még az unió? Nem jó a mezőgazdaságból élők túlnyomó részének. Lesz egy-két termelési ág, ahol nyernek a vállalkozók. A gabonatermesztők, a gyümölcstermelők egy része például jobban jár. A többiek azonban nagy bajba kerülnek.

Erre vonatkozóan íme két adat, amelyről ugyancsak elmulasztott szólni a kormánypropaganda. Jelenleg a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók 50 százaléka részesül valamilyen támogatásban. Az uniós csatlakozást követően a nemzeti támogatás tilos. Uniós támogatásban viszont csak a termelők tíz százaléka részesül, tehát negyven százalék egészen bizonyosan veszít. Mit gondol? Ön benne lesz a tíz százalékban? Ha igen, szavazzon igennel. És ha nem?…

Kinek nem jó az unió? Nem jó azoknak, akik a támogatásokért késve vagy hibásan pályáznak. Arról ugyanis elfelejtett a kormánypropaganda beszámolni, hogy a pályázható támogatások esetében még a nálunknál lényegesen előnyösebb helyzetben lévő Németország is csak 80 százalékos eredményességet ér el. Azaz a megítélt támogatási pénz húsz százaléka még ott is elvész. Mi lesz, ha a magyar pályázók nem érnek el olyan hatékonyságot, mint a németek? Mi lesz, ha – ne adja Isten – nálunk fordított lesz az arány?

Az uniós csatlakozás – ellentétben a kormánypropagandával – nem bőségszaru, de még csak nem is kollektív ingyenjegy a Vidámparkba. Hanem egy olyan történelmi döntés, amely sok szempontból hasonlítható az úgynevezett rendszerváltozáshoz. Lesznek, akik nyernek vele, és lesznek, akik veszítenek. A mindenkori kormány felelőssége abban áll, hogy a biztosan vesztésre ítélt tömegeknek, a nyugdíjasoknak, a mezőgazdaságból élőknek például, a nyelvet nem tudó, nyugdíjhoz közeledő alkalmazottaknak és még sok másnak, akar-e és tud-e olyan programokat kidolgozni, amelyek révén ők részben kimenthetők a vesztesek reménytelen táborából.

Önnek jó az unió? Gondolkodott már ezen? És mit válaszolt? Nem, ne most mondja el! Mondja majd el a népszavazáson!