Ördög a részletekben

Az iszlamista terrorfenyegetettség árnyékában a migránsok által elkövetett bűncselekmények kegyetlensége és drámai mértéke reális közelségbe hozta a félelmet, és a végletekig fokozta a német társadalomban a feszültséget. Amit a bevándorláspárti hatalom és a média egyre inkább valami különös, provokatív arroganciával szít tovább.

A médiából sugárzott központi mese farkasszemet néz a mindennapok világával, a valósággal: miközben a polkorrekt narratíva az illegális bevándorlók által elkövetett barbár mészárlások helyett bulvárosan könnyed stílusban „kapcsolati erőszakról” szól, a véres késeléseket szisztematikusan „halált okozó súlyos testi sértésre” enyhítik, az előre kitervelt, hidegvérrel végrehajtott gyilkosságok tetteseit pedig „pszichésen sérült” áldozatként mutatják be, akiket nem kitoloncolni, hanem szánni, gyógykezelni és integrálni kell.

A tájékoztatás hitelességébe vetett bizalom napról napra csökken, ami már tetten érhető az országos lapok eladási példányszámának feltűnő csökkenésében.

Egyszer bekövetkezik a robbanás. A túlnyomás szétfeszíti az edényt, utat tör az erőszak. Ez a hanaui terrortámadás tanúsága, legalábbis első olvasatra. De valóban így történt, valóban „bekattant” volna a szélsőjobbos sportlövő, a rasszista konteóhívő, a világuralmi összeesküvés-elméletek gyártója és terjesztője, a 43 éves, diplomás banktisztviselő? Valóban ilyen egyszerű? Fogta a fegyverét, és két közeli vízipipabárban lelőtt összesen tíz bevándorlót, majd végzett az édesanyjával és önmagával, miután hónapokkal korábban már beismerő vallomást írt? De megkímélte édesapja életét, aki az övéitől szélsőségesen eltérő nézeteket vallott?

Úgy tűnik, hogy a német társadalom legyengített immunrendszere ezúttal torz választ adott. Erőszakba torkollt az elfojtott düh és elkeseredés. Csakhogy a német híradás nem fedte fel a valóság minden részletét. Van ugyanis egy sor megválaszolatlan kérdés, ami tovább árnyalja a képet.

Érdemes még egyszer számba venni a tényeket. A feltételezett elkövető a 43 éves Tobias R. német állampolgár, aki „nyilvánvalóan idegenellenes, szélsőjobboldali indíttatású terrorcselekményt” hajtott végre. A két fegyveres támadás egy-egy, egymáshoz közeli vízipipabárban történt, tíz személy életét vesztette, valamennyien migrációs hátterűek. Később apja lakásán holtan találták a feltételezett tettest és 72 éves édesanyját, közölte a német rendőrség.

Ebből azonban még nem következik, hogy az édesanyja elleni gyilkosságot is ő követte el, illetve valóban ő végzett magával. Ha ugyanis lelőtte az édesanyját, vajon miért hagyta életben az édesapját? Apja hanaui lakásában ugyanis ők hárman laktak. Az RTL.de egyik friss híre mutatott rá erre a meglehetősen furcsa tényre. A portál információi szerint a tettes apját a rendőrség a terrortámadást követő reggel hallgatta ki. Nem gyanúsítottként, hanem tanúként. Van tehát egy lakásban két holttest és egy élő személy, és fel sem merül semmilyen gyanú. Ez azért több mint különös.

De ez még nem minden: a 72 éves apáról több lap is megírta, hogy jelöltette magát a Zöldek listáján, és közel áll a Zöldek több politikusához. Ez azért nem semmi. Ha a német média igazat mond, akkor a Helmholz utcában egy fedél alatt élt együtt a kibékíthetetlen politikai szélsőség: egy zöldpárti, szélsőbalos apa és a rasszista, összeesküvés-elméletekben hívő, idegengyűlölő fia. Mekkora feszültség keletkezhetett ebből a helyzetből? Adott egy zsarnok apa és egy zárkózott, frusztrált fiú, akinek még barátnője sincs, és a müncheni állását is elvesztette.

Az egyik helyi lap szerint az R. család szomszédai is jól ismerik a 72 éves családfőt, és tartanak is tőle, különösen idén év eleje óta, amikor a bolygó jövőjéért érzett felelőssége tudatában szemeteskonténerek tartalmát borogatta ki és hordta szét, beterítve vele a szomszédok autóbeállóit, a sorház lakóinak mérsékelt örömére. Ilyet még néhány éve biztosan nem lehetett volna büntetés nélkül megúszni Németországban, ahol néhány aszfaltra csöppent olajfolt miatt kivonul a tűzoltóság. De úgy tűnik, a Zöldeknek ezt is szabad.

A tettes, Tobias R. Hanauban született. A diplomás férfi 2018-ig Münchenben élt, és banktisztviselőként dolgozott. Nem volt barátnője, úgy érezte, hogy megfigyelik, noha nem keveredett összetűzésbe a törvénnyel, és nem volt egyetlen politikai pártnak sem a tagja. A neki tulajdonított beismerő vallomásban állítólag az is szerepel, hogy még a diákévei alatt túlélt egy bankrablást. A rendőrség akkor tanúként hallgatta ki. Letettek elé egy katalógust több száz elkövető fényképével. Azt kérdezték, felismer-e valakit. Már akkor feltűnt neki, hogy a képeken látható bűnözők 90 százalékban nem németek, hanem például észak-afrikaiak vagy törökök voltak, írta a T-online.de a portál birtokában lévő beismerő vallomásra hivatkozva, amelyet azonban nem hozott nyilvánosságra.

Tobias R. állítólag ezekkel a szavakkal zárta hónapokkal korábban megírt beismerő vallomását: „A fenti okok miatt nem maradt más hátra a számomra, mint azt tenni, amit tettem, hogy megkapjam a szükséges figyelmet.” Ez is elég különös. Előre beismerni valamit, amit majd a jövőben követnek el.

Létezik egy 19 oldalas büntetőfeljelentés is, amelyet állítólag Tobias R. még tavaly novemberben írt a Szövetségi Legfőbb Ügyészségnek, és ami tartalmában csaknem teljesen megegyezik a beismerő vallomással. Keltezése 2019. november 6. A két írás tehát, úgy tűnik, valójában csak egy.

Azt is megírták a lapok, hogy korábban Tobias R. a YouTube-ra is feltett egy videót, amely már szintén hozzáférhetetlen, de a német sajtó szerint a film összeesküvés-elméletek, rasszizmus, idegengyűlölet és paranoia keveréke. Szó van benne a New York-i ikertornyok elleni terrortámadásról, amelyet Tobias R. szerint az USA maga ellen hajtott végre, föld alatti bázisokról, ahol gyerekeket kínoznak és ördögöt idéznek, illetve egy olyan kis létszámú titkos körről, amely valamilyen tudás birtokában van, és világuralomra tör. A videón Tobias R. folyékony angolsággal beszél az amerikai néphez. Ez azonban nem bizonyít semmit, mivel Tobias R. ezúttal nem tesz említést semmilyen tervezett terrorcselekményről.

Az is kiderült, hogy Tobias R. sportlövészként járatos volt a fegyverforgatásban, több fegyvere és fegyvertartási engedélye is volt. És itt a második megmagyarázhatatlan körülmény. Ha őrült összeesküvés-elméletei tavaly november óta ismertek voltak a Legfőbb Ügyészség előtt, hogyan lehetséges, hogy a fegyvertartási engedélyét nem vonták vissza? Hogyan lehetséges, hogy ráadásul nagy kaliberű fegyvere is volt? A sportlövészek általában kis kaliberű fegyvereket használnak. Hibázott az ügyészség? Elég súlyos hiba.

Egy frankfurti helyi lap, a Frankfurter Neue Presse megkereste a sportlövő-egyesületet is, amelynek Tobias R. a tagja volt. Sporttársai meg vannak döbbenve, és nem tudják róla elképzelni, hogy elkövette ezt a terrorcselekményt. Barátságos, nyugodt és visszafogott sportemberként ismerték, akinek soha nem voltak szélsőjobboldali vagy rasszista megnyilvánulásai, de még lekezelő gesztusai sem a migrációs hátterű sporttársakkal szemben. Persze, ettől még „bekattanhatott”. Ennek viszont ellentmond az előre megírt beismerő vallomás, ami előre kiterveltséget feltételez.

A gyanúsítottat megilleti az ártatlanság vélelme. Ám mivel Tobias R. halott, nem tud védekezni, és az édesanyja sem szólal meg többé… Valószínűleg soha nem fog kiderülni, hogy mi történt pontosan azon a sötét éjszakán.

A tíz plusz két személy életét kioltó terrortámadás után a már megszokott forgatókönyv szerint indult be a gépezet: terrort elítélő politikai nyilatkozatok tömege, megemlékezések az áldozatokról, az úgymond fasiszta AfD felelősségének hangoztatása és hasonlók… Az Alternatíva Németországnak párt ugyancsak együttérzését fejezte ki az áldozatok családtagjaival, egyúttal a legfőbb ügyész lemondását követelte, amiért a hatóságok nem vonták vissza a tettes fegyverhasználati engedélyét, miután tudomást szereztek a férfi paranoiás képzeteiről.

Ez azonban nem segített az AfD-n. Az Alternatíva Németországnak párt népszerűsége szinte azonnal egy számjegyűre zsugorodott, alig néhány nappal az idén egyetlen tartományi szintű hamburgi parlamenti választás előtt.