A zavargások azt követően robbantak ki, hogy a rendőrök lelőttek egy bozótvágó késsel hadonászó 68 éves férfit Husby-ban, Stockholm egyik bevándorlók lakta negyedében. A kedélyek napok után sem csillapodtak. A fiatalok ablakokat törtek be, közintézményeket rongáltak meg, kövekkel támadtak a rendőrökre és közel 400 autót gyújtottak fel.

A skandináv államban nem ez volt az első ilyen eseménysor. 2008-ban Malmőben robbantak ki hasonló zavargások. A multikulturális társadalom Európa egyik leggazdagabb országában is megbukott. Noha azt kevesen tudják, egészen az I. világháborúig Svédország menekültkibocsátó ország volt. Az 1880-as években évi szinten a lakosság egy százaléka vándorolt el az akkor még szegénynek számító skandináv országból. Többségük a gazdagabb Dániába és az Egyesült Államokba távozott egy szebb jövő reményében. A XX. században azonban a kocka megfordult. A II. világháború idején a béke, később pedig az egyre fokozódó jólét vonzotta Svédországba az európaiak tízezreit. A svédek – legalábbis idáig – büszkék voltak toleranciájukra és természetesnek vették a rászorulók megsegítését és befogadását.

A bevándorlók integrációja egészen a közelmúltig aránylag zökkenőmentesen zajlott. Ennek oka leginkább az volt, hogy zömük más, Svédországhoz kulturálisan hasonló észak-európai országból, esetleg Kelet-Európából érkezett. Az elmúlt évtizedben azonban évről évre nő az Afganisztánból, Irakból, Szomáliából és más távoli háborús zónákból érkezők aránya. A folyamat egyre ijesztőbb méretet ölt. Mára már a bevándorlók kétharmada az Európai Unión kívüli országok gyermeke.

Svédország lakosságán belül mára európai szinten is kimagasló a bevándorlók aránya. 2011-ben a kilenc és fél milliós ország lakosságának tizenöt százaléka született külföldön. További öt százalék külföldi szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, hét százaléknak pedig legalább egyik szülője külföldi. Ez azt jelenti, hogy a lakosságnak közel harmada ilyen vagy olyan módon külföldi gyökerekkel rendelkezik.

A frissen érkezők száma pedig évről évre nő. 2012-ben 103 ezer bevándorló, ebből 44 ezer menedékkérő érkezett Svédországba, mely az egy évvel korábbihoz képest másfélszeres növekedést jelent. Ez azt jelenti, hogy európai szinten a lakossághoz képest Málta és Ciprus után Svédországban van a legtöbb menekült.

A British Council és a Migration Policy Group 2011-es, 31 európai és észak-amerikai országban végzett felmérése szerint Svédország toronymagasan a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a bevándorlók számára. A frissen érkezők ingyenes szociális lakást kapnak és ingyenes integrációs tanfolyamon vehetnek részt, amely svéd nyelvi oktatást is tartalmaz. Emellé természetesen anyagi juttatás is jár. 2012-ben egy egyedülálló menekült felnőtt napi 71 koronát (2400 forint) kapott. Családos felnőtteknél ez 61 korona, míg a gyermekek után 25-50 korona járt. Igaz, az összeg nem elegendő luxus színvonalú életmódra. A helyi statisztikai hivatal szerint egy felnőtt ember napi élelme 70,62 koronába kerül.

A svéd modell célja tehát az, hogy a külföldieknek minden kezdeti segítséget megadjon, és a lehető leghamarabb felkészítse őket a munkaerőpiacra való belépésre. A számok azonban korántsem támasztják alá a program sikerét. Míg országos szinten a munkanélküliség 6 százalékos, addig a bevándorló lakosság körében 16 százalékra rúg az állástalanok aránya. Franciaországgal ellentétben Svédországra nem jellemző a gettósítás. Igaz ugyanakkor, hogy a bevándorlók lakta szociális lakásoknak helyt adó környékekről előbb-utóbb elvándorolnak a tősgyökeres svédek.

A legfrissebb zavargásoknak helyt adó, 12 ezres lakosú Husby-ben – ami a kőrúnák tanúsága szerint egykor viking település volt – ma 85 százalék az első- és másodgenerációsok aránya. Többségük Törökországból, Közel-Keletről és Szomáliából érkezett. Husby fiataljainak közel harmada nem tanul, és nincs jelen a munkaerőpiacon sem.

A zavargások első napján letartóztatott négy fiatal közül csak a legidősebb volt 18 éves, és csupán egyikük nem volt bűnügyi nyilvántartásba véve korábbi kihágások miatt.

Noha az Európában egyre növekvő iszlámellenesség Svédországban is folyamatosan erősödik, Franciaországgal és Hollandiával ellentétben Svédországnak nem elsősorban muszlim, hanem általában a harmadik világból érkező bevándorlókkal van gondja. Az országban élő közel 130 ezer irakiból például 120 ezer nem muszlim, hanem szirján és asszír keresztény, akik az iraki háború idején hagyták el hazájukat.

A Stockholmtól 45 kilométerre fekvő 86 ezres Södertalje – mely 2002 óta több iraki menekültet fogadott be, mint az Egyesült Államok és Kanada együttvéve – mára a világ egyik legjelentősebb asszír városává lett. A harmincezer asszírnak otthont adó városnak két etnikai futballcsapata van, és innen sugározza adását a Suroyo TV is. Södertalje bűnügyi statisztikái hozzávetőlegesen hasonló eredményt mutatnak, mint a muszlim bevándorlók lakta környékeké. A bevándorlók a hatóságok diszkriminatív hozzáállására panaszkodnak. Állításuk szerint ugyanis a rendőrök a született svédeknél gyakrabban igazoltatják a sötét bőrű bevándorlókat. A rendőrök hozzáállása azonban vélhetően nem véletlen. Még akkor sem, ha – politikai korrektségből kifolyólag – a bűnözők etnikai arányairól nincsenek friss statisztikák.

A Svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács 1997 és 2001 közti statisztikái szerint a vizsgált periódus több mint másfél millió bűncselekményének 25 százalékát külföldön született személyek, 20 százalékát pedig Svédországban született másodgenerációs bevándorlók követték el. Az akkori adatok szerint a külföldiek körében a svédekhez képest háromszor magasabb volt az erőszakos bűncselekmények és ötször magasabb a szexuális bűncselekmények elkövetésének esélye.

Nem meglepő, hogy az országban egyre többen pengetnek kritikus húrokat a liberális bevándorláspolitikával szemben. A közhangulat változását mutatja az is, hogy a 2010-es választásokon első ízben jutottak be a parlamentbe a bevándorló- és muszlimellenes Svéd Demokraták.

Az újonnan érkezők integrálása több okból is nehéz feladat. Az Európán kívüli bevándorlók mára akkora közösségeket alkotnak, hogy svéd nyelvtudás nélkül is boldogulni tudnak. Ráadásul a szigorú hierarchiájú, tekintélyelvű kultúrák gyermekeiként nehezen tudják értelmezni a svéd liberalizmust, és nem tudnak tiszteletet tanúsítani a helyi hatóságok iránt. A technológia és tömegkommunikáció fejlődése szintén árt a bevándorlók integrációjának. Az internet ugyanis lehetővé teszi, hogy a frissen érkezők virtuális valóságot alakítsanak ki maguknak, ahol földrajzilag távol lévő barátaikkal, hozzátartozóikkal tartanak csak fenn kapcsolatot, és fizikai jelenlétük ellenére örök kívülállók maradjanak új hazájukban.

Sayfo Omar