A lányomnak mondom, hogy a vejem is értse, szól a népi (közdiplomáciai) bölcsesség. Az alábbi fejtegetések Oroszországról szólnak, de benne foglaltatik a magyar közdiplomácia Trianon óta jóvátehetetlenül fájdalmas hiánya. A trianoni csapáshoz nagymértékben járult hozzá az a tény, hogy az 1867-es kiegyezés következtében Magyarország lemondott az önálló külpolitikáról, így a róla alkotott képet az önállóságra törekvő majdani utódállamok értelmisége rajzolta fel az európai közvélemény előtt. A magyarok nemzetközi portréja 1956-ban ugyan rövid időre megszépült, de a kádári gulyáskommunizmus ismét elcsúfította. A rendszerváltozást követően a liberális média a hazai liberális értelmiség nyomására a „magyar reakció=magyar fasizmus” képet kezdte sugározni, ami a 2010-es csodálatos nemzeti teljesítményt, a kétharmados jobboldali győzelmet egy születő diktatúra fenyegetésének állította be.

Ma Nyugat-Európában Magyarország egyértelműen negatív brand, miközben érdekes módon Budapest egyre népszerűbb. Az ellentmondás okán az unió polgárai nemigen tűnődnek el, hogy ugyanis miképpen lehet egy diktatúra fővárosa az egyik legliberálisabb, legbiztonságosabb és legszórakoztatóbb város, hanem elfogadják az állítást, hiszen a média nap mint nap ezt sulykolja. Lehetne ezen a képen változtatni, erre találták ki a közdiplomácia tudományát. Magyarország azonban a trianoni és kádári sokk ellenére sem tanult ebből. Így az intézményes magyar közdiplomácia hiányában beszéljünk inkább az orosz közdiplomáciáról, mert abban megegyezhetünk, hogy a Szovjetunió és a részeges Jelcin után van mit az arcélükön igazítani. Tesszük ezt abban a reményben, hogy talán mégsem hiábavaló.

A XX. század közepén Észak-Amerikában kikristályosodott közdiplomácia alapvetően Amerika külpolitikai lépéseinek elfogadtatásáról szólt mind a saját, mind pedig más államok lakossága és közvéleménye körében. Kezdetben az amerikai diplomáciai képviseletek láttak el spontán és közvetlen közdiplomáciai feladatokat a befogadó országokban, az állomáshely társadalmának és politikai rendszerének megismerését és megértését követően azon a hangon, amelyet a kulturális antropológia tudománya szerint az adott társadalom és annak politikai elitje értett. Másként hangzott el tehát ugyanaz az üzenet egy mélyen tradicionalista ázsiai, vagy egy szekularizálódó európai országban.

Az amerikai közdiplomácia és a más kultúrájú társadalmakkal való helyes kommunikációs stílus formálta Amerika kiváló rokonszenvindexét a világ országaiban. A közdiplomácia tehát az imázsról és az értékekről, illetve az úgynevezett gyengéd erőről (soft power) szól. Az imázs a külső megfigyelők véleményalkotásának eredménye egy adott tárgyról. Az imázs akár országmárka is lehet, ami egy országot tartósan népszerűsíthet – lásd: svájci óra, svéd acél, finn design, olasz divat, francia konyha –, avagy antimárka, lejárató kép, ami egy országot negatív színben tüntet fel – lásd: orosz autokrácia, ukrán káosz, magyar fasizmus, iráni fenyegetés, észak-koreai diktatúra és hasonlók.

Az hogy valami jó vagy rossz, az adott kor uralkodó paradigmája globális mintáihoz köthető. Ehhez képest lehet országokat le- vagy felminősíteni gazdasági, ideológiai és politikai kategóriák szerint, mindezt úgy, hogy az eltérő létezési formát nem ismeri el a rendszer. Ez az utóbbi válik antimárkává, például olyan diktatúrába hajló országgá, ahol az értékminősítésre jogot formálók szerint lábbal tiporják az emberi szabadságjogokat és demokratikus alapelveket. Hiszen példákat mindig mindenre lehet találni.

Jónak lenni jó

A XX. század második felében a közdiplomácia hatalmi tényező lett Amerikában, a politikai meggyőzés, az országimázs és a nemzetgazdasági terjeszkedés hatékony fegyvere. Nem véletlen, hogy az amerikai kormány a közdiplomácia terén külön programot indított 1940-ben Nelson Rockefeller irányításával, amelyet a State Department, az amerikai Külügyminisztérium alá szervezett. Ennek a folyamatnak a csúcsa az International Visitor Program lett 1948-ban, amelyre évente területenként (mezőgazdaság, ipar, politika, gazdaság stb.) és országonként egy-két kiemelkedő és véleményvezér értelmiségit hívott meg Amerika. Az IVP program 2004-től International Visitor Leadership Program (IVLP) néven működik, statisztikája pedig arról árulkodik, hogy a kiválasztási eljárás tudományos megalapozással történik, mivel a programon részt vevők 10-15 százaléka kormány- vagy államfő (köztük a korábbi francia elnök, Nicholas Sarkozy), 20-30 százaléka pedig vezető tisztviselő vagy értelmiségi, nemzetközi hírű művész, kutató, egyetemi professzor vagy nagy befolyású cégvezető lesz; mindannyian véleményformálók és természetesen Amerika barátai. A programra jelentkezni nem lehet, a kiválasztás az amerikai kormány washingtoni központjában történik. Jelen sorok szerzője 2011 őszén személyesen ismerhette meg az amerikai közdiplomáciát az IVLP programon keresztül.

Az amerikai közdiplomácia intézmény­rendszere Washington DC-ben az elitképzésre koncentrál, ugyanakkor Hollywood és az amerikai popkultúra a tömegeknek szállít amerikai közdiplomáciai üzeneteket, és amerikai érdekek mentén zajló közdiplomáciai tevékenységre inspirálja az átlagembert. A népszerű amerikai szappan­operákon keresztül pedig a világ elfogadja és részben el is sajátítja az amerikai társadalmi modellt és viselkedési kódexet, amely erőteljesen írja át napjainkban a legtöbb európai ország társadalmának magatartását, szokásait és értékeit. Ami hasonlít, az kompatibilis – ez Amerika érdeke.

Mára a XX. század feltűrt ingujjú amerikai közdiplomáciáját a XXI. század kifinomult és terület-specifikus, tudományos közdiplomáciája váltotta fel, amely már nemcsak országimázst építeni, de azt támadni, rombolni is képes egy ellenségesnek ítélt hatalom legitimitásának és demokratikusságának folyamatos megkérdőjelezésével. Időközben a világ országai is átalakultak: homogén kultúrájú, zárt politikai és gazdasági entitásokból nyitott és heterogén nemzetközi brandekké, márkákká formálódtak, ame­lyek akárcsak a márkák, maguk is a piacok függvényei.

Az önmagukat jól pozícionáló „jó márkáknak” minden megengedett. Jó áron jutnak hitelhez, élvezik a befektetők bizalmát, a nemzetközi politikai szintér kegyeltjei, turisták tömegei ostromolják őket és az eurovíziós dalfesztiválon is jól szerepelnek. A „rossz márkák” – amelyek „rossz” minősítéséért is egy közdiplomáciai forma, az anti-branding, a kívülről érkező propagandaszerű negatív imázs felel – viszont levegőért kapkodnak: a hitel- és befektetésminősítők alájuk vágnak, a nemzetközi szervezetek folyamatosan elítélik tevékenységüket és a külföldi befektetői körök elkerülik, vagy agresszívan megtámadják piacaikat. Ilyen ország volt korábban Irak, jelenleg Észak-Korea, Afganisztán és Irán. És sajnos a közelmúltban Magyarország is.

A jelenleg népszerű és sikeres országok bevásárlókosarában kötelező alapanyagként találhatjuk a „szabadság”, a „demokrácia”, a „jogállam”, a „társadalmi igazság”, a „tolerancia”, a „fékek és ellensúlyok” stb. termékeit. Aki ezeket a termékeket nem jól vásárolja, az bukásra van ítélve. A kétpólusú világ megszűnésével az uniformizált értékek világa valósult meg, amelyben a nemzeti hagyományok és a történelmi emlékezet az uniformizált egyének országainak konfliktusmentes összeolvadása céljából az alsó polcra kerültek. Így oktathatta ki szemrebbenés nélkül Guy Verhofstadt – az 1885–1908 között közel tízmillió kongói halálát eredményező véres gyarmati múlttal rendelkező Belgium volt miniszterelnöke – demokráciából és emberi szabadságjogokból 1848 és 1956 országát, Magyarországot 2012. januárjában.

A XXI. század döntő politikai és gazdasági csatáit részben a közdiplomácia kifinomult és már nem csak jóindulatú fegyverarzenáljával vívják. Feltéve, ha rendelkeznek vele, sőt ha egyáltalán ismerik. A nemzetközi küzdelemben ugyanis azok győznek, akik nem csupán megértik a közdiplomácia intézményét és felismerik a benne rejlő kimeríthetetlen erőt, hanem használják is. Jól. A közdiplomácia a geopolitikai színtéren az utolsó kitermelhető ásványkincsekért indított elkeseredett, világméretű versenyben válik döntő fontosságúvá. Ahogy Németország a labdarúgó-világbajnokság szervezési jogának köszönhetően vendégül láthatta a föld lakosságát és bizonyítani tudta, hogy utcáin nem a hollywoodi filmekből ismert zombi nácik vonaglanak, a világ megszerette a németeket – mert megismerte őket.

Oroszország a téli olimpia szervezési jogát nyerte el és Szocsiban látja vendégül a föld népeit, ha azok annak ellenére eljönnek, hogy Amerika és a nyugati sajtó állandó terrorfenyegetésről beszél, és az Egyesült Államok nemrég a térségben állomásozó hadiflottáját is odarendelte, hogy az esetleges terrorcselekmények esetén amerikai állampolgárokat tudjon minél hamarabb kimenteni az infernóvá váló Szocsibol. Nem mintha Oroszország nem tenne meg mindent a biztonság érdekében, s nem volna meg ehhez minden eszköze. Ezek a negatív kommunikációs módszerek is az anti-branding eszköztárához tartoznak és súlyos károkat okoznak. Az Oroszországi Föderáció elnöke, Vlagyimir Putyin ezt ismerte fel.

Oroszország felébredt

Vlagyimir Putyin már régóta elégedetlen a volt szovjet tagállamokban kialakult helyzettel. Az orosz kapcsolatok Üzbegisztánnal tíz éve csak romlanak, és Taskent eredményesen blokkolja az orosz kezdeményezéseket a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében, amelynek kilenc tagja Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Azerbajdzsán, Moldova és Fehéroroszország. Társtagok Türkmenisztán és Ukrajna, székhelye Minszk – és a Sanghaji Együttműködési Szervezetben – tagjai Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán.

Az elsődleges oroszországi feladatok egyike az Üzbegisztánnal fennálló kapcsolatok rendezése, továbbá a jelenleg egyre aktívabb és érdeklődő Türkmenisztán és az egyre erősebb Azerbajdzsán támogatásának megnyerése. Ehhez múltbeli és aktuális konfliktusokon át vezet az út, köztük politikai – például Hegyi-Karabah Köztársaság elismerésével kapcsolatos – és számos gazdasági kérdés tisztázásával. Oroszországnak a regionális befolyás elmélyítéséhez mind az örmény, mind az azeri kapcsolatokra is szüksége van, mindez egy olyan térségben, ahol a helyzet további katonai akciókhoz is vezethet.

Putyin elnök az elnökválasztási kampány során 2012 februárjában „Orosz­­or­szág és a változó világ” című tanulmányában tiszta képet festett a közdiplomáciáról, sőt a negatív irányú közdiplomáciáról is lerántotta a leplet, ugyanakkor nem tagadta, hogy Oroszországnak a megerősödéshez hatékony közdiplomáciára, jobb ország­imázsra és a külföldön élő honfitársakkal való szorosabb kapocsra van szüksége.

„Oroszország a nagyvilág része, gazdaságilag, kulturálisan és az információáramlás szempontjából is. Nem szigetelhetjük el magunkat, és nem is akarjuk magunkat elszigetelni. Az a reményünk a nyitottságunkkal kapcsolatban, hogy Oroszország népének jobb boldogulást és több kultúrát adhatunk, és megteremthetjük a bizalmat is, aminek szűkén voltunk az elmúlt időben.”

„Ugyanakkor minden amit csinálunk a saját érdekeinket és céljainkat képviseli, nem más országok ránk erőszakolt döntését. Oroszországot csak akkor fogják tisztelni, ha erős, és két lábon áll a földön.”

„Ahogy az új geopolitikai realitáson alapuló új világrend feláll, el fogjuk kerülni a szükségtelen összeütközéseket.”

„Gyakran azt halljuk, hogy az emberi szabadságjogok fontosabbak, mint a nemzeti szuverenitás. Ez igaz is, és az emberiség elleni bűncselekményeket nemzetközi bíróságoknak kell büntetniük. Azonban ha ezt az elvet a nemzeti szuverenitás önkényes megsértésére használják, és ha az emberi szabadságjogokat a külföldi erők szelektíven védik, és amíg ezeket védik, számos más ember jogait sértik, beleértve a legalapvetőbb és legszentebb jogot, az élethez való jogot, akkor ez már nem nemes erőfeszítés. Ez csupán demagógia.”

„Úgy tűnik, hogy a NATO-országok, de különösen az Egyesült Államok, a biztonság sajátságos értelmezését fejlesztették ki, ami alapvetően eltér a mi nézetünktől. Az amerikaiak rögeszmésen foglalkoznak saját sérthetetlenségük biztosításával, amely sajnálatosan egy utópia, mind technikai, mind geopolitikai okoknál fogva. De pont itt található a problémák gyökere. Egy nemzet abszolút sérthetetlensége mindenki más sebezhetőségét jelenti. Mi ezt nem tudjuk elfogadni.”

„A kifejezés, »közdiplomácia« egyre többször kerül használatra, ami olyan eszközök mátrixát foglalja magában, amivel külügyi célokat fegyverek használata nélkül, információs befolyásolás és más erkölcsi nyomás alkalmazásával tesz lehetővé. Sajnos ezeket az módszereket túl gyakran használják arra, hogy szélsőséges, szeparatista és nacionalista attitűdöket generáljanak vagy provokáljanak, hogy befolyásolhassák a lakosságot és idegen hatalmak belügyekbe való közvetlen beavatkozását tegyék lehetővé. Egyrészt a szólásszabadság és a normál politikai tevékenység, másrészt a közdiplomácia legális és jogellenes eszközei között kell húzni tiszta határvonalat. A civilizált humanitárius és jótékonysági civil szervezetek minden támogatást megérdemelnek. Ez azokra is igaz, akik a fennálló hatalmat aktívan kritizálják. Azonban azon pszeudocivil szervezetek és más ügynökségek, amelyek célja az, hogy külső támogatással egyes országokat destabilizáljanak, elfogadhatatlanok.

Olyan civil szervezetekre gondolok, amelyek működése nem a helyi társadalmi csoportokra és forrásaikra fókuszál, hanem külső erőktől nyerik támogatásukat. A nagy államok és nemzetközi blokkok, vállalatok rendelkeznek befolyásolást gyakorló ügynökökkel. Amikor ezek nyíltan lépnek fel, az egyszerűen civilizált lobbitevékenységnek tekinthető. Oroszországnak is vannak hasonló intézményei, mint például a Független Államok Közössége, a Külföldön Élő Honfitársak és a Nemzetközi Humanitárius Együttműködés Szövetségi Ügynöksége (Rosszotrudnicsesztvo – a szerk.) vagy a Ruszkij Mir Alapítvány, és vezető egyetemeink is toboroznak tehetséges külföldi diákokat. Oroszország azonban se nem használ, se nem támogat nemzeti civil szervezeteket más országokban, vagy külföldi politikai szervezeteket saját érdekei követésében.”

Putyin elnök 2012 májusi elnöki beiktatását követően orosz nagykövetekkel és nemzetközi szervezetekben szolgáló állandó képviselőkkel találkozott, ahol a közdiplomáciai feladatok kivitelezésére hívta fel a jelenlevőket Oroszország érdekeinek szolgálatában, a meggyőzés elfogadott eszközeivel, az országról alkotott kép javítása céljából. Jelentős szempont volt Oroszország eredményeinek, spirituális és intellektuális örökségének széles körű megismertetése is.

Kampány és kampány

A választási kampányt követően ezek az igények megvalósulni látszanak az orosz kormány lépéseinek eredményeképpen. A célkitűzések között megtalálható az orosz tudományos és kulturális központhálózat kiépítése, a külföldön élő honfitársakkal és az orosz fiatalsággal való mélyebb és intenzívebb kapcsolattartás és Oroszország imázsának javítása. 2017-ben – 1957 és 1985 előképével – ismét Oroszország rendezi a Nemzetközi Ifjúsági Fesztivált, amitől az orosz közdiplomácia jelentős fordulatot remél.

2010-ben Medvegyev elnök elrendelte két külpolitikával foglalkozó intézmény létrehozását, a közdiplomáciát támogató Gorcsakov Alapot és az Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsát. A közdiplomáciát támogató alap Alexander Gorcsakovról kapta a nevét, aki egy XIX. századi magasan elismert orosz diplomata, mellesleg Alexander Puskin osztálytársa volt. Az alap létrehozását a nyilvánosság forradalmi lépésként értékelte az orosz országimázs nemzetközi javítása szempontjából.

Az Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsa, amely 2011 júliusával kezdte meg működését, az állam, a szakértői szféra, az üzleti világ és a civil társadalom közötti kapocsként funkcionál, külpolitikai megoldások kidolgozásának céljával. Vezetője Igor Ivanov lett, a korábbi orosz külügyminiszter, aki nyíltan így fogalmazott: „a közdiplomácia kulcs az intelligens külpolitikához”. Majd hozzátette: „drasztikusan fel kell frissítenünk és ki kell terjesztenünk a hatósugarát azoknak a külpolitikai eszközöknek, amelyeket Moszkva használhat nemzetközi kapcsolataiban. Az intelligens külpolitika megköveteli a politikai vezetés azon képességét, hogy az hasznosítsa az adott ország és társadalom rendelkezésére álló forrásait, előnyeit a lehető legszélesebb körben. Beleértve a nem anyagi természetű forrásokat is, amelyeket a hagyományos diplomácia a múltban gyakran semmibe vett, de legalább is súlyosan alulértékelt.”

2012 elején Medvegyev elnök Konsztantyin Koszacsovot nevezte ki a Rosszotrudnicsesztvo új vezetőjévé. A kinevezés egyik célja az orosz érdekérvényesítés erősítése a posztszovjet térségben. Koszacsov korábban a parlament Nemzetközi Ügyek Bizottságának elnöke volt. Új feladata a külföldi orosz befolyás előmozdítása lett, különös tekintettel az egykori szovjet tagállamokra az amerikai USAID vagy a brit British Council működésének mintájára. Koszacsov új feladatait elnöki követként látja el.

Az újonnan létrejött orosz közdiplomácia így a két legjelentősebb érdekérvényesítő tömb, a katonaság és a gazdaság mellett egy harmadik erővé kezd válni. Szerkezete lassan, de stabilan idomul a nemzetközi folyamatokhoz. Ennek oka az amúgy rendkívül konzervatív és hierarchikus orosz diplomáciában található, amely az orosz közdiplomácia egyik legjelentősebb befogadó intézménye. Amerikában a közdiplomácia már részben eltávolodott az államhatalmi szervektől, így civil szervezetek bonyolítják le egy jelentős részét, bár nem elhanyagolható az állami részvétel sem. Az orosz közdiplomácia ilyen típusú evolúciójáról beszélni még korai volna.

Koszacsov kijelentette: „az 1990-es években Oroszországban a közdiplomácia nem kapott elég figyelmet, és ezért Oroszország jelenlegi megítélése erőteljesen visszatükrözi ezt a tényt. A közdiplomácia körébe tartozó intézkedések nem vezetnek azonnali eredményhez, az intézkedések vagy éppen az inaktivitás évekig nem észlelhető, hanem csak évtizedek múlva, ezért mi most két évtizeddel a Szovjetunió összeomlását követően értékeljük ennek az eredményét.”

Teljesítmény és tudás

Egy a Kommerszantnak 2012-ben adott interjúban Koszacsov azt is elismerte, hogy Oroszország hajlamos a közdiplomácia jelentőségét leegyszerűsítve értelmezni, egyrészt közvetlen kényszerítő erőt szolgáló eszközök rendszereként, másrészt idegen országokban való jelenlétként. Ő maga ugyanakkor az amerikai értelmezés szerint értelmezi a közdiplomáciát, Joseph Nye nézeteit figyelembe véve, de a humanitárius szempontok jelentőségének kihangsúlyozásával.

Konsztantyin Koszacsov szerint külpolitikával Oroszországban körülbelül ötezer civil szervezet foglalkozik, ebből körülbelül 900 nemzetközi státusszal is rendelkezik. Az amerikai és európai hátterű civil szervezetek sokszor hatékonyabban működnek, mint orosz társszervezeteik. „A hozzáértés és a jó minőség legyőzik a mennyiséget” – jegyezte meg Koszacsov.

Az orosz szervezetek működésének fejlesztését és a hatékony közdiplomáciai tevékenységet a Gorcsakov Alap és az Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsa is támogatja kerekasztal-beszélgetések, konferenciák és szemináriumok formájában, az orosz civil szervezetek szakértőinek és képviselőinek továbbképzésével, fejlesztésével. Jelen sorok szerzőjét az orosz kormányhatóságok 2013 januárjában Novoszibirszkbe invitálták orosz önkormányzati vezetők, a kormány képviselői és Novoszibirszk régió kormányzója, Vaszilij Jurcsenko jelenlétében országos és regionális imázs, közdiplomácia és városmárkázás témakörben előadást tartani.

Beszéljetek oroszul!

Az orosz közdiplomácia bástyájaként funkcionáló Rosszotrudnicsesztvo új eszközöket is tervez Oroszország külföldi imázsa alakításának szolgálatába állítani. Az orosz tudományos és kulturális központok hálózatának kiépítése döntő fontosságú, mert míg Oroszország jelenleg 59 ilyen intézménnyel rendelkezik, addig Kínának 900 hasonló feladatot ellátó központja van a világban, Nagy-Britanniának pedig 233 British Council kirendeltsége több mint száz országban.

Kardinális cél tehát a központok számának növelése és a már meglévők modernizációja, fejlesztése. Az oroszul tanulni vágyók online kurzusokon sajátíthatják el a nyelvet. A fejlesztés egészen odáig megy, hogy a központok a legjelentősebb oroszországi múzeumok képviseleteivé válhatnak, és termeikben élő közvetítésben lesz élvezhető a legjelentősebb orosz színházak és filmszínházak műsora.

A program elnöki rendeletre alapozódik, amelynek címe „Közalap létesítése az orosz média külföldi támogatására”. Az orosznyelv-oktatás és az orosz kultúra népszerűsítésének zavartalanságát az Orosz Nyelv Állami Puskin Intézetének a Rosszotrudnicsesztvo irányítása alá történő besorolása biztosítaná.

Oroszország közdiplomáciai intézkedéseinek sorában a következő lépés a külföldön élő orosz honfitársak és ifjúság bekapcsolása a hazai életbe. Ők a „közdiplomáciai haderő” frontvonala, akik két vagy több országban honosak, beszélik mindkét nyelvet és ismerik mindkét kultúra kommunikációs szokásait. Jelenleg 27 millió oroszról beszélünk, ezek közül 11,5 millió Európában, 8,5 millió Ázsiában, 7 millió Dél-Amerikában, 77 ezer Óceániában és közel kétezer Afrikában él. Ezt a közdiplomáciai potenciált kell a Rosszotrudnicsesztvónak aktiválnia és Oroszország érdekeinek képviseletére hadrendbe állítani. A 2017-ben Oroszországban megrendezésre kerülő Nemzetközi Ifjúsági Fesztivál is ezt a célt szolgálja.

De nem csak az orosz anyanyelvűekre íródott a program, a külföldiek Oroszországba csalogatása is tervben van, amely egyre nagyobb számban látna orosz intézményekben munkát vállaló külföldi szakembereket. Az amerikai International Visitor Leadership Program (IVLP) orosz megfelelője is készül már a Rosszotrudnicsesztvo műhelyeiben „Rövid megismertető utazások Oroszországba külföldi országok ifjú politikai, civil, tudományos és gazdasági képviselőinek számára” elnevezéssel. A programot 2011-ben fogadták el Moszkvában, és várhatóan ebben az évben indul útjára.

Egy másik elnöki rendelet pedig az Orosz Baráti Társaságok Unióját hivatott létrehozni az egykori Szovjet Baráti Társaságok Uniójának mintájára, az Idegen Nemzetek Népei Barátságának Háza tevékenységét folytatva.

Európa polgárai

A nemzetközi elismertséghez nemzetközi minősítő intézmények elismerésén és a kimagasló eredmények felmutatásán keresztül is vezet az út. Oroszország szívesen méretteti meg magát. 2013 októberében az orosz pénzügyminisztérium, a Nyitott Kormányzás Minisztériuma és a PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég az Oroszországi Föderáció Analitikai Központján keresztül nemzetközi pályázatot hirdetett az orosz költségvetés nyilvánossága és átláthatósága fejlesztésének céljából. A Nemzetközi Költségvetési Együttműködés Nyitott Költségvetés indexén Oroszország 2012-ben már a 10. helyen végzett a 100 nevező ország mezőnyében és eltökélt szándéka az első 5-be kerülni. A listát Új-Zéland, Dél-Afrika és az Egyesült Királyság vezeti, Amerika a 7. helyen található, Németország a 13. helyen. Magyarország nincs a listán.

Az analitikai központ által meghirdetett pályázaton jelen sorok szerzője és a vele közreműködő nemzetközi adószakértő, Langer Péter koncepciója a „Nemzetközi tapasztalatok a nyitott kormányzás biztosításához” kategóriában az orosz kormány pályázatán nyertes lett. A győztes pályázókat a pályázatot kiíró két miniszter Moszkvába hívta az oklevelek ünnepélyes átvételére. Oroszország jó úton jár, de úgy tűnik, még nem minden tökéletes…

A fejtegetés végére egy idézet még idekívánkozik: „Oroszország elidegeníthetetlen és szerves része a Nagy Európának és az európai civilizációnak. Polgáraink is európaiként tekintenek magukra. Számunkra az egységesülő Európa fejleményei semmiképpen sem közömbösek.” Ezt Vlagyimir Putyin orosz elnök mondta. Nézőpont kérdése, hogy ez az állítás barátinak vagy fenyegetőnek hangzik. Pedig csak egy jelentése van: Oroszország él és létezik. Egy generáció, azaz egy negyedszázad múlva az európai emberek Oroszországot valószínűleg pontosan olyan barátságos óriásnak látják majd, mint nemrég még Amerikát. Amerika azonban messze van.

Bencsik Dávid

Látszat és valóság

Konferencia utáni beszélgetés Konsztantyin Koszacsovval, a Rosszotrudnicsesztvo vezetőjével Brüsszelben.

– Miért van Oroszországnak szüksége közdiplomáciai technikákra?

– Mert Oroszországról Nyugat-Európa rosszabb képet alkot, mint a valóság maga.

– A nyugati média ellenségesnek tűnő Oroszország-képére gondol?

– Oroszország nem azonos az aktuális médiaképpel, hanem egy olyan kultúra, amely Európa sajátja is, Csehovval és Dosztojevszkijjel. Az orosz valóságkép Nyugat-Európában a hírekre alapoz s nem a könyvekre. A könyv örök, a hír azonban csak a mának szól. Az önök nyugati típusú médiája csak rossz dolgokról tudósít Oroszországgal kapcsolatban. Amikor Anna Politkovszkaját meggyilkolták, Nyugat-Európa egyhangúan Oroszországot tette felelőssé. Most, hogy az eljárás véget ért és az ellenkezőjét bizonyító ítélet megszületett, az ügy már senkit sem érdekel.

– Nyugati vélekedés szerint Oroszország nem nyugati típusú de­mok­rácia.

– A nyugati típusú demokrácia Oroszországot majdnem szétzúzta a 90-es években.

– Akkor hát miként kellene Európának Oroszországra tekintenie?

– A bizalom hídját kell felépítenünk az Európai Unió és Oroszország között. És azt se felejtsék el, hogy Oroszország nyitotta meg Európának Ázsia kapuit.

Fenn az interneten

Oroszország nemcsak intézményi szinten építi közdiplomáciáját, hanem az egyre szélesebb körben hétköznapi jelentőségűvé váló interneten is. 2011-ben az orosz külügyminisztérium útjára indította a modern követelményeknek megfelelő, kezelőbarát honlapját, majd 2012 júniusán megjelent a minisztérium első YouTube-oldala is. Pár hónappal később több száz videofeltöltés és 100 ezer feletti látogatószám jellemezte az oldalt.

A külügyminisztérium itt sem állt meg, hanem fellépett a nálunk Deutsch Tamás fideszes politikus port kavaró üzenetei óta közismert, rövid üzeneteket szétcsiripelő Twitter közösségi médiaportálra, ahol mára már száz (!) saját oldalt üzemeltet nagykövetségein, konzulátusain és egyéb intézményein keresztül. Ezek közül Oroszország londoni nagykövete, Alexander Yakovenko Twitter-oldala jár élen. A Twitteren terjedő közdiplomáciának már neve is van: „twiplomácia”. A londoni orosz nagykövetség Twitter-oldala Amerika és Izrael után úgy a legnépszerűbb, hogy az előző kettő ország képviselete pénzt és időt nem spórolva népszerűsíti saját oldalát.

A közösségi médiumokon való jelenlét nem öncélú. A felnőtt európai és amerikai lakosság kétharmada Facebook-oldallal rendelkezik, egyharmada a Twitteren mozog. A közösségi médiumok új, interaktív kommunikációs stílust vezettek be, amely új kommunikációs ismereteket és tudást igényel.

A külképviseletek mellett civilek és kisebb-nagyobb szerveződések is beléptek az Oroszország közdiplomáciai célkitűzéseiért folyó küzdelembe. Köztük az egyik legszellemesebb a Facebook közösségi médiaportálon található Natasa angol nyelvű oldala (Natasha from Russia), aki mindenkivel megszeretteti a szikrázóan havas orosz tájakat, a népviseletben pompázó gyönyörű orosz lányokat és a jókedvűen sudár orosz legényeket. Az ő oldalán Oroszország legszebb arcát láthatjuk.

S ha már itt tartunk. Natasa az ősszel Vizi E. Szilveszternek, a Magyarország Barátai Alapítvány elnökének kérésére méltatlan és megmagyarázatlan körülmények között letiltott sikeres magyar közdiplomáciai oldallal, a letiltásakor 12 ezer követővel és két szatellit oldallal (Twitter és Blogger), közel 4 milliós eléréssel rendelkező „Friends of Hungary”-vel egy időben indult 2012 elején. Natasának szerencséje volt, őt nem találta hátba a „baráti tűz”, s ma már 120 ezer követője van. Az sikeres angol nyelvű Friends of Hungary 2013 őszén kimúlt, és semmi sincs helyette.

Az orosz külügyminisztérium diplomata akadémiája a diplomaták képzése során ma már kötelező digitális „twiplomáciai” órákat ír elő. 2008-ban az Oroszországi Föderáció Külpolitikai Koncepciója még nem foglalkozott az internet tárgykörével. 2011-ben a koncepció internettel foglalkozó témáinak száma nem sokat változott, de az orosz külügyi képviseletek internetes oldalain megnégyszereződött a forgalom. Az áttörést 2012 hozta, amikor Putyin elnök egy zártkörű találkozón orosz nagyköveteknek és nemzetközi szervezetek orosz képviselőinek kiadta a direktívát: az új technológiákat minél aktívabban kell használni. Putyin elnök egyértelművé tette a közdiplomácia belépését a hatalmi gépezetbe azzal, hogy kijelentette, a hagyományos diplomáciai módszerek már nem elegendőek, és szükséges az új módszerek elsajátítása, az új eszközök megismerése. Oroszország objektív külföldi imázsának létrehozásához az új technológia minél szélesebb használata gyakorlattá vált.

A szerző

Dr. Bencsik Dávid Európa-jogász, 2010 óta Budapest brüsszeli képviseletének vezetője, emellett 2013-tól az Európai Unió Régiók Bizottsága magyar delegációjának nemzeti koordinátora. 2008-ban Budapesten társaival megalapítottak egy új közdiplomáciai intézményt, az Új Társadalom Szalont. 2011-ben az Amerikai Egyesült Államok kormányának meghívására részt vett az International Visitor Leadership Programon (IVLP). 2013-ban az Oroszországi Föderáció szibériai kormányzójának meghívására közdiplomáciai szakértőként és előadóként részt vett Novoszibirszkben a Nemzetközi Téli Fórumon. 2014 januárjában az Oroszországi Föderáció Pénzügyminisztériuma és a Nyitott Kormányzás Minisztériuma által kiírt pályázaton alkotótársával „Nemzetközi tapasztalatok a nyitott kormányzás biztosításához” kategóriában pályadíjat nyert.