Az olasz sajtóban egy hónapja megjelent, nagy port kavart belügyminisztériumi statisztikák szerint az országban év eleje óta mintegy 2400 nemi erőszakot jelentettek a rendőrségen, és az elkövetők 38 százaléka volt bevándorló hátterű, miközben ők a lakosságnak csak a 8,2 százalékát teszik ki. Mi az oka ennek, valóban a vallás, esetleg a kultúra a felelős, vagy egy sajátos létállapot? Az erőszak csak európai nőkre irányul, vagy a muszlim nőkre is?

A menekültek és migránsok által elkövetett szexuális erőszak és zaklatás témakörét tabuk, előítéletek, tévhitek, félelem, hárítás, elhallgatás övezik. A probléma megvilágítását tovább nehezíti, hogy a nemi erőszak ellen vagy a nők jogaiért folyó küzdelmet inkább olyan civil szervezetek folytatják, amelyek gyakran szolidárisak a menekültekkel is. A liberális média sokszor nem is tudja eldönteni: inkább a női jogokért küzdjön, vagy a bevándorlók erőszakos cselekedeteivel kapcsolatos híradásokat próbálja tompítani. De valójában mi hajtja az erőszakolót, amikor átlépi a törvényes és morális határokat, milyen történelmi, kulturális, politikai és szociális okok állnak cselekményeik hátterében?


Látencia és erőszak

Az egyik legjobb példa a kérdés összetettségére a svédországi helyzet: itt magas a szexuális bűncselekmények száma és a bevándorlók aránya is, egy lakosra vetítve most is oda érkezett a legtöbb migráns. A nemi bűncselekmények egyébként is nagy esetszáma pedig tíz év alatt a másfélszeresére nőtt: 100 ezer lakosra évi 63-66 bejelentés jut, míg Magyarországon csupán 5.

Csakhogy párhuzamot vonni nem olyan kézenfekvő, mert ez a magas szám akár pozitívum is lehet. A világ legtöbb országában ugyanis hatalmas a látencia a nemi erőszakok ügyében, például az USA-ban a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium szerint csak az esetek 32 százalékát jelentik be az áldozatok, Magyarországon a legoptimistább becslések szerint is csak a 25 százalékát.

Ennek egyik oka például az áldozathibáztatás. Nálunk legutóbb Kiss László ügye volt hasonló, amire Gyárfás Tamás, az úszószövetség akkori elnöke egy tévéműsorban azt mondta: a sértett – akit egyébként lefogtak, befogták a száját és eszméletét vesztette – „könnyen kapható volt”. Aczél Endre újságíró pedig egy nyilvános Facebook-posztjában úgy emlékezett vissza az esetre, hogy az áldozat „szeretett kefélni”.

A migránsokat védő civilek szerint tehát a svédeknél valószínűleg jóval kisebb a látencia. Jó példa erre, hogy idén nyáron nem először foglalkoztak azzal a sajtóban: a Bravalla fesztiválon történt nemi erőszakok közül vajon hányat követtek el menedékkérők. Ezzel szemben Magyarországon például egy-egy fesztivál- vagy gólyatábori szezon után fogalmunk sincs, hány nemi erőszak történt, mert az áldozatok töredéke jut el a feljelentésig… Ezenkívül 2005 óta a svéd jog azokat az ügyeket is nemi erőszakként kezeli, amelyek addig a szexuális zaklatás kategóriájába estek, például az is molesztálásnak számít, ha valaki hazudott a védekezésről az együttlét során. Sőt, minden bejelentetett alkalmat külön vizsgálnak: ha egy nőt többször megerőszakol a férje, akkor az több bűncselekménynek számít.

Azt ugyanakkor Svédországban nem tudni, mekkora a bevándorló hátterű elkövetők valós aránya, hiszen számos régi bevándorló már állampolgárságot kapott, és csak az újonnan érkezők szerepelnek idegenként a statisztikákban. Viszont van egy 2005-ös tanulmány, ami külön vizsgálta a migrációs hátterű elkövetőket az 1997–2001-es időszakra vonatkozóan. Abból az derült ki, hogy a bevándorlók arányukhoz képest jóval nagyobb súllyal szerepelnek az egyes bűncselekmények gyanúsítottjai közt: négyszer nagyobb eséllyel lesznek gyilkossági ügy, illetve 4,5-szer nagyobb eséllyel szexuális erőszak gyanúsítottjai, mint a svéd szülők gyerekei…


Traumák és agresszió

– Arról, milyen bűncselekményeket követnek el a menekültek, Németországban eléggé kiterjedt kutatások vannak, bár ott sem tiszta a kép – vázolja a helyzetet Póczik Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa. – Ennek politikai okai is vannak, a baloldali kutatók szerint a migránsok körében a bűnözés nem több és nem kevesebb, mint a befogadó társadalmakban, a jobboldaliak szerint viszont a bevándorlási hullámmal megugrott a bűnelkövetések száma. Ez valóban így van, leginkább az erőszakos és a vagyon elleni bűnözés lett gyakoribb, annyira azonban biztosan nem rémisztő a kép, mint amilyennek a szélsőjobboldal lefesti.

A menedékkérők túlnyomó többsége nem válik bűnelkövetővé, sőt látni kell, hogy a szír, afgán és iraki gyanúsítottak aránya messze elmarad a regisztrált bevándorlás egészében elfoglalt arányuktól, sőt, inkább alulreprezentáltnak mondható. Viszont a balkáni, albán, macedón, koszovói és szerb állampolgárok a gyanúsítottak körében erős felülreprezentációt mutatnak, noha a beérkezők körében alacsonyabb arányban vannak jelen.

Az erőszakos bűncselekmények jelentős része nem a többségi társadalom ellen irányul, hanem a bevándorlók egymás közti konfliktusaiból fakad. Persze nem tagadható, hogy a migránsok egy szűk kisebbsége kifejezetten bűnözési céllal érkezik. Főként marokkói, algériai gyerekekből és kamaszokból álló bandák árasztották el az európai nagyvárosokat, rendkívül erőszakosak és mozgékonyak, nem tud mit kezdeni velük a rendőrség, nem riadnak vissza a fegyverhasználattól sem, egész napos tevékenységük a bűnelkövetés alkalmainak keresése. Sokszor egymással is összetűznek, aminek hierarchiaképző szerepe is van. A bűnözésben edződött vagy arra specializálódott csoportok prostitúciós hálózatokat is üzemeltetnek a menekülttáborokban, a nőket megfenyegetik, bekábítószerezik, rendszeresen megerőszakolják, bántalmazzák és kifosztják.

– Minden migrációs áradat sodor magával olyan embereket is, akiknek a szociális státuszuk a saját hazájukban is alacsony volt, akik a saját kultúrájukban is kulturálatlanok voltak. A menekültek társadalma ugyanúgy rétegzett, mint a befogadó társadalom, vannak köztük tanult és tanulatlan, bűnöző hajlamú és becsületes emberek, a többség egyébként vitathatatlanul jó szándékú – folytatja Póczik Szilveszter. – A helyzetük mégis különleges, hiszen a vándorút során kényszerből ők is követnek el bűncselekményeket, például fizetniük kell az embercsempésznek, meg kell vesztegetniük a korrumpálható hivatalnokot. Eleve traumatikus élmények során mennek át, amitől nő bennük az agresszió. Sokan eleve háborús közegből érkeztek, egyfajta erőszakkultúrát hoznak magukkal, esetleg maguk is harcoltak. Mások elvesztették az otthonukat, a családjukat, menekülni kényszerültek a hazájukból, áldozattá váltak, megzsarolták, kifosztották, megalázták, megerőszakolták, inzultálták őket. Sokan túlzsúfolt roncshajókon menekülnek, a tengeren pedig nagyon könnyű meghalni, és konfliktusok is támadnak egy ilyen hajón. Akik pedig célhoz érnek, csalódottak, hiszen Kánaánra számítottak, helyette azonban nyomort kapnak. Tehát egyre alacsonyabb az ingerküszöbük, fél szó is elég egy konfliktus kirobbanásához, a szerbiai, macedóniai, görög menekülttáborokban mindennaposak a vérre menő veszekedések, inzultusok.

Általános kriminológiai megfigyelés, hogy ha kiszakadnak az emberek a saját társadalmi közegükből, ha az otthont, a családot, barátokat, szomszédokat letarolja egy háború vagy más katasztrófa, akkor megszűnik vagy meggyengül a társadalmi kontroll, ami egyéni szinten a gátlások leépülését eredményezi.

Egy tragikus eset jól jellemzi az egész helyzetet: egy berlini menekülttáborban egy hatéves afgán kislányt megerőszakolt egy 27 éves pakisztáni férfi. A lány feldühödött apja késsel támadt az elkövetőre. A kiérkező német rendőrök lelőtték…


És a gyerekek?

– A nemi erőszak a menekülttáborokban fokozottabban jelen van, mert az összezártság a kiszolgáltatottságot növeli. Az ENSZ 2016-os jelentése szerint a háború elől Jordániába menekült szíriaiak körében egyre jellemzőbb, hogy korán férjhez adják a tinédzser lányokat, így biztosítva a védelmüket a nemi erőszak ellen. Elkeserítő helyzet, amikor ez a kisebbik rossz – mondja Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és kuratóriumi elnöke.

A jordániai népszámlálás adatai szerint az országban 2015-ben házasságot kötő szíriai nők jelentős része, csaknem 44 százaléka volt 13 és 17 év közötti kiskorú lány, míg 2010-ben ez az arány még csak 33 százalék volt.

A menekült gyerekek helyzete egyébként is aggasztó, az ENSZ „children on the move” összefoglaló néven foglalkozik a témával: számukra az út teli van veszélyes és traumatikus helyzetekkel, nagyon nehéz ezeket kizsákmányolás nélkül átvészelni. A kísérő nélküli kiskorúak például munkával fizetnek meg szolgáltatásokat.

– A legjobb esetben is kimarad a gyerekek életéből a játék, az oktatás, vagyis a egészséges személyiség alappillérei, ezek nélkül felnőttként nagyobb arányban válhatnak áldozatává vagy elkövetőjévé erőszakos bűncselekményeknek, illetve könnyebben kaphatóak a szélsőséges ideológiákra – sorolja a következményeket Gyurkó Szilvia. – Ha pedig valakit gyerekként szexuális erőszak ér, nagyobb arányban esik át ugyanilyen helyzeten az élete során. Nem tudjuk, pontosan miért van ez, talán sérül a szexualitáshoz való viszonya, kockázatvállalóbb lesz, másként tekint a testére.

A háborúban mindig nagy arányban fordul elő nemi erőszak, mert jellemző módja a civil lakosság megfélemlítésének. Egyébként férfi áldozat esetében is a leigázásról, a hatalom gyakorlásáról szól, az áldozatok egyharmada valójában férfi.

– Statisztikailag nem kimutatható, hogy a menekült férfiak által európai nők ellen elkövetett nemi erőszak aránya nagyobb lenne, mint a muszlim gyereklányok és nők elleni – szögezi le Gyurkó Szilvia. – Kriminológiai kutatások szerint a Németországban született, második generációs bevándorlók körében magasabb a bűnelkövetési ráta, mint az első generáció tagjai között. A két kultúra találkozásából könnyebben születnek félreértések, mások a határok, hogy kinek hol kezdődik az intimszféra, mi jelent igent, mi nemet. Ezek az emberek a saját közegükben nőnek fel külön városrészekben, és amit ott látnak, eltérhet attól, ami a világukon kívül folyik. De akkor is le kell szögezni, mindegy, kinek milyen a percepciója, mindig azé a felelősség, aki nem hallja meg a nemet. Amikor erről a témáról beszélünk, és az okokat kutatjuk, nem relativizáljuk a nemi erőszakot, hanem azt szeretnénk, hogy oldódjanak a körülötte lévő tabuk és definiálatlanság.

A szakértő szerint az, hogy valaki válsághelyzetben átlépi-e a határt, sokkal inkább egyénfüggő, mintsem a valláshoz vagy a hovatartozáshoz kötődik. A személyiség fejlődése áll a háttérben, aminek része, hogy belül hordja-e a szabályrendszerét az illető, vagy külső referenciapontokra van szüksége.


Kulturális sokk

Figyelembe kell venni az interkulturális konfliktusokat is. A most beérkezők döntő többsége a muszlim világból érkezik, ami általában konzervatív: a szexuális élet csak házasságban megengedett, a fiatal férfiak ezért szexuálisan frusztráltak, és a vágyaik olykor áttörik a korlátokat, ha úgy gondolják, büntetlenül megúszhatják. Egy 2013 februárjában készült ENSZ-jelentés szerint Egyiptomban a nők 91 százalékával esett már meg, hogy fogdosták az utcán.

Az iszlám világban ugyanakkor hallatlanul erős a szociális kontroll, ez egyfajta szégyenkultúra: az embereket visszatartja a normasértésétől, hogy azzal családjukra, klánjukra is szégyent hoznának.

– Ha valaki csak megsért egy idegen nőt a muszlim világban, számolnia kell részint a saját családjának megvetésével, részint a nő családjának a válaszlépéseivel – szögezi lesz Póczik Szilveszter. – Ha ezek a nagyon szoros, kívülről és belülről egyaránt támogatott gátlások, tehát a tekintélykultúra eltűnik, elszabadulnak az ösztönszerű késztetések és indulatok.

A mi erősen liberális, szabadságra épülő és a szabadosságot is toleráló kultúránk minden tekintetben szemben áll a szigorúan normakövető iszlám kultúrával. Európa ugyanakkor jogosan várja el, hogy a bevándorlók lemondjanak a mi jogrendünkkel és kultúránkkal ellentétes szokásaikról, például a kényszerházasságról, a kislányok körülmetéléséről, a becsületgyilkosságról, az egész testet fedő fürdőruháról.

– A muszlim menedékkérők szabályos kulturális sokkot élnek meg azzal, hogy a nők elkülönítésére épülő világból egy erősen szexualizált világba érkeznek. Úgy érzik, az európai nő a folyamatos felkínálkozás állapotában van. Márpedig a testét megmutató, tehát erkölcstelenül viselkedő nő a számukra egy szinten van a prostituálttal, vagyis nem tabu. A műveltebbek persze tisztában vannak ezzel, és nem is tőlük kell félni. Az iszlám félig-meddig globalizált világ, a fiatalok nyugati filmeken nevelkednek, tehát van fogalmuk annak értékrendjéről – mondja Póczik Szilveszter. – S tegyük hozzá, hogy a mi mai kulturális világunk is lassan alakult ki. Az európai és a hazai férfitársadalom is nehezen látja be, hogy a nő teste tabu, nem kevesen átlépik a határokat.

A fenti okok miatt egyesekben felgyűlő agresszió, a befogadó társadalom elleni gyűlölet a nők elleni támadásokban csapódik le.

– Az erőszak soha nem a szexről vagy vonzalomról szól, hanem a hatalom perverz gyakorlásáról, célja testileg meg­gyalázni, lelkileg elpusztítani a másikat. A boszniai háborúban a pszichiáter Radován Karadžić parancsára ezért erőszakolták meg tömegesen a bosnyák nőket. A kölni újév tömeges zaklatása is szervezett akció volt, ahhoz egyszerre túl sok helyen és túlságosan nagy arányban fordult elő, hogy spontánnak gondolhassuk. Ez lényegében az európai nők és az európai kultúra elleni céltudatos támadás volt, egyfajta erőpróba. A helyszín is szimbolikus volt, a kölni dóm előtti tér – véli Póczik Szilveszter. – Az ilyen, tömegben, csoportosan elkövetett zaklatásra Európában korábban soha nem volt példa. A „taharus dzsamai” néven ismert jelenség eredetileg az arab titkosszolgálatok eszköztárába tartozott, az egyiptomi kormányellenes tüntetéseken megjelenő, emancipált nőkön ilyen módon álltak bosszút a politikai rendőrség: a nemi erőszak áldozatai a saját családjukban is számkivetettekké váltak. Később ezt a modellt átvették bűnözői csoportok is, és a nőket a zaklatás mellett ki is fosztották.

Az elkövetők az ország távoli részeiből összegyűlt, nagyrészt régebben érkezett, bevándorló fiatalok voltak. Végül 1600 feljelentés történt, és a Szövetségi Bűnügyi Hivatal hatáskörébe került a nyomozás, amely a szervezett bűnözéssel összefüggő legsúlyosabb bűncselekmények tekintetében illetékes.

Fehérváry Krisztina