Párhuzamos valóság
Jussie Smollett amerikai színésznek nem kezdődött jól a 2019-es év. Fekete bőrű és nyíltan homoszexuális, így két különösen védett csoport tagjának is mondhatja magát, mégsem jelölték egyetlen nyamvadt díjra sem az éppen futó HBO-sorozatáért. Egy jéghideg chicagói hajnalon aztán úgy látta, itt az ideje élete addigi legkiemelkedőbb alakítását eljátszania. Azóta világszerte ismert lett a neve, és bár mindennek nem lett az eredménye kis csillogó szobor, egy elmarasztaló bírósági ítéletet már legalább magáénak tudhat.
Amikor 2019. január 29-én Jussie Smollett egy karcolással az arcán feljelentést tett a rendőrségen, az általa előadott történet a következő volt: Amikor a fagyos chicagói napon hajnali kettőkor elhagyta a lakását, hogy szendvicset vegyen, az utcán két világos bőrű, Donald Trump jelszavát hirdető baseballsapkát viselő férfi megtámadta, rasszista és homofób durvaságokat kiabáltak, no és persze azt, hogy „ez itt MAGA-ország!” (a MAGA a Trump-szlogen, a „tegyük ismét naggyá Amerikát!” rövidítése), majd kötelet akasztottak a nyakába, és fehérítőszerrel leöntötték a ruháját, mielőtt elszaladtak.
Vagyis azt kellett volna elhinniük a dörzsölt chicagói rendőröknek, hogy Ku-Klux-Klan-tagok a liberális–progresszív Obama-városban (ahol a történetünket megelőző elnökválasztáson, 2016-ban Hillary Clinton a szavaztok 83 százalékát szerezte meg) hajnalok hajnalán kötéllel, mosószerrel, teljes trumpi díszben várták a mínuszokban egy bokorban lapulva, hogy a fehérek által nem nézett sorozat igen szűk körben ismert fekete bőrű és homoszexuális színésze szendvicsért induljon, és ezt kihasználva arcon vághassák és csúnyákat mondjanak neki. Nem, nem rabolták ki, egyszerűen csak gyűlölködni akartak.
A dörzsölt chicagói rendőrök természetesen nem hitték el a tökéletesen képtelen sztorit. Viszont a baloldali establishment bajban volt, hiszen egy kétszeresen is különösen védett emberről van szó, akinek bőrszíne és szexuális érdeklődési köre külön-külön is azzal a privilégiummal jár, hogy amit mond, az bizony megkérdőjelezhetetlen.
A liberális média és politikusok tehát jó osztályharcosként végezték a dolgukat, és úgy tettek, mintha nem csupán Smollett sztorija volna hihető, de itt bizony egy véresen komoly gyűlölet-bűncselekményről lenne szó. Mindez tökéletesen beleillett ugyanis abba a párhuzamos valóságba, amelyet már jó ideje és minden erejüket beleadva nagyon is tudatosan építgetnek.
A kitalált támadást megálmodó színész kedves ismerőse, Kamala Harris akkori kaliforniai szenátor nem sokkal korábban már több politikustársával levelet írt az amerikai igazságügy-minisztériumnak, azt állítva, hogy a „fehérfelsőbbrendűség-hívő Trump-szavazók támadásai” jelentik az országra leselkedő egyik legnagyobb veszélyt, míg egyébként a „fekete felsőbbrendűség” kifejezés csak „kitaláció, amelyet kis számú, elszigetelt eset félreértelmezésével alkottak meg”.
A színészt egy emberként szorította keblére a liberális világ, és amikor a megrendezett támadást követően nagyjából egy hónappal a nyomozók már egyértelművé tették, hogy meggyőződésük szerint nem történt gyűlölet-bűncselekmény, és Smollett csupán a rendőrséget próbálta meg félrevezetni, támogatói soraiban érezhető zavar alakult ki. Azonban Karácsony Gergely-i gyorsasággal álltak rá az új narratívára, amelynek lényege az volt, hogy bár szomorú lenne, ha kiderülne, hogy Smollett valójában csak egy hazug ember, azért emlékezzünk: ha ez most nem is pontosan így történt, akár így is történhetett volna, hiszen létezik a fehér felsőbbrendűség és a homofóbia.
A színészt aztán a napokban a hat ellene felhozott vádpontból az öt legsúlyosabban bűnösnek találták, börtönbe is kerülhet, akár évekre, bár az amerikai ítélkezést ismerve erre kockázatos lenne nagy pénzt tenni. A huszadrangú színészből tehát huszadrangú börtöntöltelék válhat, és bár a nevét minden bizonnyal hamarosan el is felejtjük, a történet fontos.
Fontos, de nem egyedi.
Nemrégiben a Rhode Island-i Providence-ben található főiskola parkolójában rongáltak meg több autót, egy fekete kosárlabdázóét is: a „nigger” szót festették rá; az esetről készült térfigyelő kamerás felvételek bizonysága szerint azonban a randalírozók közül legalább egy maga is fekete bőrű. A Maine-i Egyetemen a rendőrségi nyomozás sem talált semmi bizonyítékot arra a névtelenül tett bejelentésre, amely szerint egy magas, barna hajú férfi októberben egy szivárványos, melegpárti pólót viselő, leszbikus lányt támadott volna meg, és homofób jelzőkkel illette. Az East Carolina Egyetemen hónapokon át tartó nyomozás után októberben letartóztatták a 19 éves, fekete bőrű James Edwardsot, miután kiderült, hogy ő tette közzé a közösségi médiában egy fehér diák, Austin Hunter nevében a bulimeghívót, amelyen az szerepelt, feketéket nem látnak szívesen. Szintén októberben a Georgia állambéli Douglasville-ben azért tartóztatták le a fekete bőrű, 30 éves Terresha Lucast, mert kiderült: a szomszédjainak magát a Ku-Klux-Klan fehér férfitagjának kiadva fenyegetőleveleket küldözgetett. Szeptemberben videófelvételek bizonyították, hogy az Oklahoma állambéli Clintonban egy ötödik osztályos indián kisfiú hazudott, amikor azt mondta, a mosdóban diáktársai leteperték és erőszakkal levágták a törzsében oly fontosnak tartott hosszú haját. De nehéz lett volna elmenni ugyanebben a hónapban a mellett a hír mellett is, amely szerint a georgiai Emory Egyetem falára graffitizett horogkeresztet és rasszista gyalázkodásokat nem más, mint a fekete bőrű Roy Lee Gordon, Jr., az intézmény korábbi alkalmazottja festette oda.
„Amikor egy kultúrában az áldozati szerep erénnyé válik, az emberek – és főleg a fiatalok – azt kezdik el hajhászni. […] A gyűlölet-bűncselekmények iránti kereslet nagyobb, mint a kínálat mind az áldozattá válni akarók körében, mind a médiában, amely kifulladásig tudosít egy-egy »gyűlölet-bűncselekményről« egészen addig, amíg ki nem derül, hogy csak kacsa volt” – írta nemrég Zachary Faria a Washington Examiner hasábjain (A culture that praises victimhood will always encourage hate crime hoaxes, 2021. 09. 30.).
Az álbűncselekményekről szóló álhírek pedig folyamatosan terjednek. Ha valaki manapság hüvelyk- és mutatóujjával O betűt formáz, az már nem arra utal, hogy oké, minden rendben, hanem az bizony a fehér felsőbbrendűek titkos jele. Ha egy fekete család hátsó udvarára kötéldarabot fúj a szél, az a Ku-Klux-Klan sötétben bujkáló tagjainak egyértelmű fenyegetése. Ha valaki egy homoszexuális embertársa lábára lép a boltban, az homofóbia.
Jussie Smollett tárgyalásán az ügyész felolvasott néhány üzenetet, amelyeket a színész az őt később álmegtámadó, szintén fekete bőrű ismerőseinek írt, és amelyekben többször szerepelt a „nigger” szó. Ezen a ponton Smollett kikérte magának, hogy ilyen sértő szavakat használjanak a tárgyalóteremben, ő ugyanis – fekete bőrűként – írhatja ezt, ám rá nézve megalázó, ha saját szavait egy fehér bőrű férfi felolvassa.
Az Egyesült Államban a progresszív–liberális politikusok és média által tudatosan gerjesztett osztályharc és a párhuzamos valóság építése manapság elsősorban a bőrszín és a szexuális orientáció kapcsán zajlik. A Smollett-ügy milliónyi mozzanata bizonyítja, hogy semmi gondot nem okoz nekik az elmebetegség határait súrolóan abszurd világ létrehozása. Ezt jelenleg még csak a társadalomnak nagyjából a fele fogadja el. De mi történik majd akkor, amikor felnő az első generáció, amelyik már nem ismer mást?
