A politikai közhangulat Marine Le Pen pártjának kedvez
Párizsban forró lesz az ősz
Eszkalálódik a franciaországi politikai helyzet: François Bayrou miniszterelnök bukását, Sébastien Lecornu villámgyors kinevezését és az Emmanuel Macron elnök elleni országos blokádot követően egyre nyilvánvalóbb, hogy a teljes politikai rendszer megingott. A pénzügyi válság politikai krízisbe torkollott, aminek egyelőre nincs megoldása.
A francia biztonsági erők több tucat tüntetőt letartóztattak, miután egy új, a Zárjunk le mindent! névre keresztelt mozgalom országos tüntetéssorozatot indított, megbénítva a közlekedést. A múlt szerdán kora reggel kezdődő összehangolt akciókra erőszakos fellépéssel reagáltak a hatóságok, 80 ezer rendőrt vetettek be országszerte.
A Zárjunk le mindent! mozgalom, amely a nyáron a közösségi médiában kezdett szerveződni, sokban hasonlít a 2018-as sárga mellényes tüntetésekre, azonban míg a sárga mellényesek kezdetben az üzemanyagadó emelése ellen tüntettek, elemzők szerint ez az új mozgalom a politikai rendszer egésze ellen irányuló, széles körű tiltakozás, amelyben bal- és jobboldali csoportok egyaránt részt vesznek.
A Reuters által megszólaltatott tüntetők haragja Macron elnök ellen irányul, aki egyre nagyobb zűrzavarral kénytelen szembesülni, miután a Nemzetgyűlés megvonta a bizalmat François Bayrou miniszterelnöktől. Nem írtak ki új választást, ehelyett Macron elnök azonnal kinevezte Sébastien Lecornut, aki immár az ötödik miniszterelnöke kevesebb mint két év alatt. Az újonnan kinevezett kormányfő sajtóinformációk szerint Macron hűséges támogatója.
Ám elődjéhez hasonlóan neki is ugyanazzal a kihívással kell majd megbirkóznia, valahogy megfékezni Franciaország egyre növekvő államadósságát. Az adatok jól mutatják, miért szorgalmazta Bayrou a radikális megszorításokat: az ország hiánya 2024-ben a GDP 5,8 százalékát tette ki, az államadósság pedig 2025 első negyedévében elérte a GDP 114 százalékát. Az adósságszolgálat már most is a teljes nemzeti költségvetés hét százalékát emészti fel.
A bukás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Bayrou 44 milliárd eurós megszorításokat helyezett kilátásba, hogy csökkentse a költségvetési hiányt. Két munkaszüneti napot eltörölt volna, és be akarta fagyasztani a szociális kiadásokat. Bayrou ebbe nem mert kellő felhatalmazás nélkül belevágni, mert valószínűleg sejtette, hogy a megszorítások felszítják a tiltakozások hullámát, ezért bizalmi szavazást kezdeményezett maga ellen – és el is bukott rajta.
Utódja sincs könnyebb helyzetben. Ha nem sikerül elérnie, hogy a képviselők megszavazzák a jövő évi költségvetést – márpedig valószínű, hogy nem szavazzák meg –, az ország pénzügyi és politikai válsága még tovább mélyül.
Mivel az új kormány még alig látott munkához, a tüntetések eleve jelentős kihívást jelentenek számára. Retailleau belügyminiszter további zavargások lehetőségére figyelmeztetett.
A franciaországi események nagy visszhangot kaptak a nemzetközi sajtóban. A megfigyelők többsége úgy látja, hogy A Macronba vetett bizalom megszűnt. Bár jogilag még hivatalban van, öt miniszterelnök után politikailag illegitimmé vált.
Macron 2017-ben kezdte pályafutását a francia történelem legfiatalabb elnökeként – sokak szerint okos, kellemes modorú, és külön előnye volt, hogy nem szennyezte be a politika. Viszonylag fiatalon, 39 évesen került hatalomra. Ma az ország pénzügyei romokban hevernek, a költségvetési hiány hat százalékra kúszik, és Franciaország évek óta messze a lehetőségein felül él.
A jelenlegi politikai krízis gyökerei mélyre nyúlnak, de 2024. június 9-én váltak mindenki előtt nyilvánvalóvá: Macron váratlanul feloszlatta a Nemzetgyűlést, miután pártja elsöprő vereséget szenvedett az európai parlamenti választásokon. A Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés 31 százalékot ért el, míg Macron pártja csak 14-et kapott.
Macron azonban eltaktikázta magát. Mozgalma az előre hozott választásokon tovább veszített támogatottságából, többsége megrendült, miközben a Nemzetgyűlés továbbra is rendkívül széttagolt maradt. Macron kísérlete, hogy a Nemzetgyűlés feloszlatásával stabil többséget kényszerítsen ki, csúfos kudarcot vallott. Maga is elismerte 2024 fordulóján, hogy döntése „több megosztottságot hozott, mint megoldást”. Azóta Franciaország egyik instabil kormányból a másikba tántorog.
Közben a politikai válság kiváltója, a pénzügyi válság tovább mélyül: Franciaország már rosszabb feltételekkel vesz fel hitelt, mint Görögország. Az Európai Központi Bank ugyan mentőövet dobhat, de ez is rendkívül problematikus. Az EKB ugyanis csak akkor vásárolhatja meg egy ország kötvényeit, ha az megfelel a stabilitási kritériumoknak. Franciaország azonban egyértelműen nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Ettől függetlenül arra lehet számítani, hogy az EKB elnöke megfontolja, sőt valószínűleg segítséget is nyújt majd, de ezzel azt is megüzeni, hogy Brüsszel tartja hivatalban Macront.
Macront az uniós intézmények elsősorban azért támogatják, mert őt tekintik hatalmi struktúrájuk garanciájának. Ez a támogatás azonban csak fokozza a felháborodást az utcákon, ahol Macron politikáját régóta elfogadhatatlannak tartják. A válság tehát messze túlmutat a költségvetésen.
Mathieu Gallard, az Ipsos kutatója a Guardiannek elmondta: „Széles körű harag tapasztalható a politikai vezetőkkel szemben, akiket az emberek haszontalannak tartanak, mert inkább a saját politikai jövőjükért dolgoznak, mint az országért.” A közvélemény-kutatások szerint a franciáknak csupán 15 százaléka bízik még mindig abban, hogy Macron képes kézben tartani a helyzetet.
A válság legnagyobb nyertese Marine Le Pen lehet. Ha februárban felmentik a sikkasztás vádja alól, indulhat az elnökválasztáson. Ha nem, a Nemzeti Tömörülés színeiben Jordan Bardella, a párt alelnöke készül a megmérettetésre, amire a legkésőbb 2027-ben kerül sor.
Az üzletemberek és a gazdasági szereplők is egyre inkább a Nemzeti Tömörülésben bíznak: az idő a patrióta pártnak dolgozik.
