Parlamentben maradt az RMDSZ

Az eredmény annál inkább megsüvegelendő, mert a választási részvétel magas volt, 52,49 százalék, amire húsz éve nem volt példa. (A legmagasabb arányú részvétel az 1990-es parlamenti választáson volt, akkor a szavazásra jogosultak 86,19 százaléka járult az urnákhoz, 1992-ben 76,29, 1996-ban 76,01, 2000-ben 65,31, 2004-ben 58,5 százalék voksolt.)

Az RMDSZ képviselőházi listáira 584 ezre voksoltak, ez az összes leadott szavazat 6,38 százalékát teszi ki. A párt szenátusi listáját közel 590 ezren támogatták, ez 6,43 százalékos eredmény. Az RMDSZ 2004 óta nem tudott ennyi embert maga mögé állítani, húsz évvel ezelőtt 625 ezren voksoltak a magyar párt képviselői listájára, a szenátusi lajstromra pedig 634 ezren. Az RMDSZ az 1990-es első szabad választáson érte el legjobb eredményét, akkor a képviselőjelöltekre 992 ezren ütötték a pecsétet (a román választási rendszerben nem tollal ikszelnek, hanem az általuk támogatott párt jelvényére pecsételnek a szavazópolgárok), a szenátusi lista pedig 1,004 millió magyar voksolt. Sajnos a 2022-es népszámlálás alapján ma már összesen nem él ennyi magyar Erdélyben és Romániában…

A magabiztos vasárnapi siker mindenesetre erős támogatottságot jelent az RMDSZ-nek, amely azonban akkor is parlamenti párt maradt volna, ha nem éri el az 5 százalékos küszöböt, 2015 óta létezik ugyanis az úgynevezett alternatív választási küszöb, amit kifejezetten a legnagyobb magyar pártra szabtak. E jogszabály értelmében azok a pártok is mandátumhoz jutnak, amelyek négy megyében legalább a leadott szavazatok 20 százalékát megszerzik. E feltétel pedig mindig teljesül Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár, Bihar és Szilágy megyében,

Az RMDSZ sikere a fegyelmezett és különösen nagy arányban szavazó erdélyi magyar választóknak köszönhető, a legmagasabb részvételi arányt a magyar többségű Hargita megye produkálta maga 58,81 százalékával, a szintén magyar többségű Kovászna megyében is 53,83 százaléknyian mentek szavazni, de a jelentős magyar lakosságú megyék közül Biharban és Szilágyban is az országos átlag fölött volt a részvétel, előbbiben 56,57, utóbbiban 54,28 százalék. A legkevesebben a moldvai Vászló megyében vettek részt a választáson, ott mindössze a szavazásra jogosultak 33,05 százaléka nyilvánított véleményt.

A választást a posztkommunista Szociáldemokrata Párt (Partidul Social Democrat, PSD) nyerte a képviselőházi listákra leadott voksok 22,13, a szenátusiakra érkezett szavazatok 22,48 százalékával. Második lett az úzvölgyi magyar katonatemető feldúlásáról hírhedt vulgársoviniszta Szövetség a Románok Egységéért (Alianţă pentru Unirea Românilor, AUR) 17,92, illetve 18,21 százalékkal, harmadiknak futott be a Nemzeti Liberális Párt (Partidul Naţional Liberal, PNL) 13,31, illetve 14,35 százalékos eredménnyel. A liberális globalista, ugyanakkor bárdolatlanul magyarellenes Mentsétek meg Romániát Szövetség (Uniunea Salvaţi România, USR) 12,31, illetve 12,18 százalékot kapott. Parlamenti párt lett az AUR-ból kizárt, mosdatlan szájú markotányosnőre emlékeztető (egy handabandázása alkalmával azt ordította, hogy kitűzik a román bocskort a budapesti Országházra) Diana Şoşoacă SOS România nevű primitív magyargyűlölő pártja 7,27, illetve 7,67 százalékkal, valamint a szintén volt AUR-képviselő, Anamaria Gavrilă által tavaly alapított és az államfőválasztás november 24-i eső fordulójában az azt megnyerő Vasgárda-szimpatizáns Călin Georgescut támogató Fiatal Emberek Pártja (Partidul Oamenilor Tineri, POT) 6,38, illetve 6,32 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy a szavazók 32 százaléka, közel 3 millió román a néhai kommunista propagandista, Corneliu Vadim Tudor fémjelezte egykori Nagy Románia Párthoz (Partidul România Mare, PRM) képest is zihálóan magyargyűlölő, ugyanakkor a normalitás mellett kiálló békepárti, antiglobalista-szuverenista, a hagyományos családmodellt támogató és az LMBTQP-propagandát elutasító pártok mellett tette le a voksát. Ez pedig beleillik az ez irányú európai trendbe, még ha romános kiadásban is.

A kérdés a választási eredmények alapján az, hogy miként lesz ebből kormány Bukarestben.

A PSD-nek ugyanis, akárkivel kezd koalíciós tárgyalásokat, jelentős kompromisszumokat kell vállalnia. Az eddigi kormányzati partner PNL-vel mára igencsak elmérgesedett a viszony, az USR szintén távol áll a posztkommunista párttól – igaz, ők hárman 2020-tól egy évig kormányoztak már közösen, ráadásul az RMDSZ-szel együtt, de az a koalíció az USR kiugrása miatt hamar felbomlott. Elvileg ugyan nem lenne kizárható a tapogatózás az AUR felé sem, de ezesetben is szükség volna egy harmadik partnerre, ám az SOS România és a POT a PSD számára vállalhatatlan, a PNL, az USR és pláne az RMDSZ pedig az AUR szemében vörös posztó. Így ez a változat gyakorlatilag kizárható. A legvalószínűbb, hogy a PSD, a PNL és az USR fog összeállni, ha fogcsikorgatva is. Persze a lehetséges kormányalakítást befolyásolja, hogy az államfőválasztás második körét vasárnap a Vasgárda-szimpatizáns szuverenista vagy a globalista, de szintén magyarellenes, korábban Orbán Viktor Romániából és Erdélyből való kitiltását szorgalmazó Elena Lasconi nyeri, akinek pártja, mint nemrég megírtuk mint nemrég megírtuk (Felfalnák a magyarokat, Demokrata, 2024. november 6.) olyan közigazgatási reformtervvel állt elő a közelmúltban, amely óriásmegyékbe olvasztaná be a magyar többségű, illetve jelentős magyar lakosságú megyéket, gyakorlatilag felszámolva a helyi önkormányzatokban birtokolt magyar pozíciókat.

Egy bizonyos, a magyar parlamenti jelenlét megőrzése nagy és fontos siker, ezen túlmenően viszont súlyos küzdelmekre, a jelenleg birtokolt jogok és lehetőségek megvédelmezésére, valamint jelentős politikai instabilitásra kell készülni. A küzdelmekben a budapesti diplomácia minden ügyességére és erejére is szükség lesz.