Patrióták Európáért

Az európai jobboldal legerősebb formációjává válhat az az új csoport, amely a vasárnap nyilvánosságra hozott Patrióta kiáltványra épül. Valódi győztes koalícióról van szó, hiszen mindhárom alapító párt megnyerte hazájában a június 9-i európai parlamenti választásokat.

Orbán Viktor hordozórakétához hasonlította az új csoportot, amely „hasítani fog”, és a napokban számos párt csatlakozhat hozzá. A miniszterelnök szerint leszerepelt a brüsszeli elit: az emberek békét, rendet és fejlődést akarnak, az EU-tól viszont háborút, migrációt és stagnálást kapnak. Az elit rossz döntéseit hibáztatta azért, hogy Európa versenyképessége romokban; állandósult az illegális, tömeges migráció; a szomszédunkban dúló háborút nem tudták megakadályozni, majd pedig elszigetelni sem; elrontották a zöldátállást, ráadásul a kereskedelmi háború szélére sodorták Európát legfontosabb partnereivel.

A miniszterelnök szerint „a politikában Magyarországon néhány dolgot másképp csinálunk, mint Brüsszelben szokták”. Hazánk elutasítja a bevándorlást, megállítja az illegális migrációt, kiáll a hagyományos család és a nemzeti szuverenitás mellett, ezáltal a különbözőség szigetét („island of difference”) képezi „a nagy európai liberális tengerben”.

Ilyen Európát akarnak

A kiáltvány szerint Európa nemzetei történelmi fordulóponthoz érkeztek. Az Európai Unió – ami egykor a megbékélés vágyában gyökerező álomprojekt volt a két világháború és több évtizednyi megosztottság által okozott pusztítást követően – az európaiak ellen fordult, és most olyan érdekeket képvisel, amelyek ellentétesek a nemzetek, a térségek és az európai hazánkat alkotó kis közösségek akaratával.

Az európai polgárok számára ismeretlen és tőlük távol álló intézmények – olyan erős globalista erőkkel, senki által meg nem választott bürokratákkal, lobbi- és érdekcsoportokkal együtt, akik és amelyek semmibe veszik a többség hangját és a szélesebb demokráciát – terveznek a nemzetek helyébe lépni. Ehhez az eszközük pedig egy európai központi állam. Az EP-választás megmutatta, hogy a politikai törésvonal már nem konzervatívok és liberálisok vagy a jobboldal és a baloldal között húzódik meg, hanem a centristák – akik egy új európai szuperállam hírnökei – és a patrióták, illetve szuverenisták között, akik az általunk nagy becsben tartott európai nemzetek megőrzéséért és megerősítéséért harcolnak. „Csak a kontinens patrióta és szuverenista pártjainak győzelme és együttműködése révén garantálhatjuk a gyermekeink örökségét” – írják.

A kiáltvány aláírói olyan Európában hisznek, amely erős, büszke és független nemzetekből áll, amelyek szabadon dönthetnek az egymással egyetértésben való együttélésről és együttműködésről. Ez az Európa szuverén, és eltántoríthatatlanul képviseli érdekeit minden olyan függőségtől mentesen, amely akadályozza a nemzeti közösségei akaratának végrehajtását – akár belföldön, akár külföldön. Elkötelezett a béke és a párbeszéd mellett, ugyanakkor készen áll, hogy megvédje magát minden veszéllyel szemben; védelmezi és ünnepli európai identitását, hagyományait és szokásait, a görög–római és zsidó–keresztény örökség gyümölcsét. Nagy becsben tartja a nemzeteiben rejlő sokszínűséget, azok történelmét és életformáját, és egyben ellenáll az olyan ultimátumoknak, amelyek célja annak az éppen divatos trendek szerinti megváltoztatása.

Hitük szerint Európa elszánt a határai megvédése, az illegális migráció megállítása és kulturális identitása megőrzése mellett, követve az európai polgárok túlnyomó többségének az akaratát; olyan nemzetekből áll, amelyek készek megoltalmazni népeiket bármely és minden potenciális veszéllyel szemben, legyen az politikai, gazdasági, vallási vagy kulturális természetű.

Európa tiszteletben tartja saját megbízatását és szabályait, nem lép túl kompetenciáin, betartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét, illetve a továbbiakban nem igazolja a nemzeti szuverenitás elleni támadásait az európai költségvetésen keresztüli nyomásgyakorlással – írják, hozzátéve: Európa nemzetek olyan tömörülése, amely elutasítja a nemzeti szuverenitásnak az európai intézményekre való minden további átruházását, és tiszteletben tartja a nemzetek vétójogát.

Régi elit

Az Európai Unió huszonhét tagállamából húszban olyan pártok nyertek az európai parlamenti választáson, amelyek változást ígértek a polgároknak. Ehhez képest az elmúlt hetekben Brüsszelben világosan lehetett látni, hogy a brüsszeli elit ellenáll ennek a döntésnek, nem fogadja el. „Nem akarnak változást, status quót akarnak fenntartani. Ez elfogadhatatlan, ezért jön létre a közös frakció és platform, hogy a változást a brüsszeli elit akarata ellenére is megcsináljuk” – nyomatékosította Orbán Viktor.

Az Európai Tanács múlt csütörtöki brüsszeli ülésén valóban nem sok mutatkozott meg abból, hogy figyelembe vennék az unió vezetői a választások eredményét, hiszen a csúcspozíciókról szóló megállapodás lényegében már június 9. előtt megszületett. Az Európai Néppárt (EPP), a szocialisták és a liberálisok (Renew) koalíciója mindenképpen megtartotta volna a hatalmát, függetlenül a választói akarattól.

Az állam- és kormányfők az Európai Bizottság élére annak jelenlegi elnökét, a német néppárti Ursula von der Leyent javasolták – róla még az Európai Parlamentnek is szavaznia kell. Az Európai Tanács elnökének António Costát, Portugália korábbi, szocialista miniszterelnökét választották, uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek pedig Kaja Kallas észt liberális kormányfőt. A „csomaghoz” hozzátartozik az Európai Parlament elnöki széke, amit a már hetek óta keringő alku szerint a Néppárt kap meg, a máltai Roberta Metsola folytathatja a parlament élén (de utóbbi testület szavaz, nem a tanács).

A paktum két legfőbb kritikusa Orbán Viktor és Giorgia Meloni olasz kormányfő volt. Mindketten úgy látták, hogy a három nagy mainstream párt megállapodása nem tükrözi, hogy az EP-választás eredménye jobbratolódást mutat. Giorgia Meloni konkrétan azt is sérelmezte, hogy nem jut semmi az általa vezetett Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) pártcsaládnak, holott az EU-csúcs idejére – az új belépőkkel – már ők lettek a harmadik legnagyobb frakció a következő Európai Parlamentben, megelőzve a liberálisokat. Az olasz kormányfő felháborodását a sajtóban jellemzően úgy értékelték, hogy fajsúlyos portfóliót akar kiharcolni ily módon Olaszországnak a következő Európai Bizottságban. Hogy sikerül-e, azt még nem tudjuk, de azt igen, hogyan szavazott: Von der Leyen esetében tartózkodott, a balliberális jelöltekre nemmel voksolt. Orbán Viktor kormányfő végül Von der Leyenre nemmel, Costára igennel szavazott, Kallas esetében pedig tartózkodott. Az, hogy nem támogatták a csomagot, egyértelmű politikai üzenet: megakadályozni nem tudták a megválasztásukat, hiszen ahhoz csak minősített többségre, nem pedig egyhangú döntésre van szükség. Ursula von der Leyen számára még nincs vége a meccsnek, ugyanis az Európai Parlamentben is többséget kell szereznie. Ez pedig nem feltétlenül lesz könnyű. A július 18-i szavazáskor 361 voksra lesz szüksége a 720 fős parlamentben, ahol a mögötte felálló néppárti–szocialista–liberális blokknak alig 400 mandátuma van. Ha mindenki fegyelmezetten támogatja Von der Leyent, akkor ez persze elég, de széles legitimációnak aligha nevezhető, szóval a német politikus azon van, hogy más frakciókat is megnyerjen.

Vonzó alternatíva

Harald Vilimsky, az FPÖ európai parlamenti delegációvezetője szerint hamarosan következik a második rész, egy brüsszeli vagy strasbourgi sajtótájékoztató.

Az új Európai Parlament frakcióinak bejelentési határideje július negyedikén, azaz csütörtökön jár le. Az utolsó napok kulcsfontosságúak: a Meloni vezette ECR-frakció szerdára halasztotta vezetőségének megválasztását, ugyanaznapra, amikorra az Identitás és Demokrácia (ID) is. Giorgia Meloni nemrég még annak örült, hogy az övé a harmadik legnagyobb EP-képviselőcsoport, de Orbán Viktorék bejelentése átrendezheti az erőviszonyokat.

De kikkel számolhat a Patrióták Európáért? Figyelembe véve, hogy az FPÖ az Identitás és Demokrácia frakció egyik vezető ereje, és a csoport általában véve nagyon pozitívan viszonyul Orbán Viktorhoz és a Fideszhez, az ID-s pártok zöme nagy valószínűséggel csatlakozik. Ehhez a frakcióhoz tartozik az egész EP legnagyobb delegációja, amit a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés (RN) ad, a Melonival szövetséges, Matteo Salvini vezette olasz Liga, Geert Wilders holland Szabadságpártja (PVV), a Belgiumban az EP-választást megnyerő győztes Flamand Érdek, valamint egy-egy képviselővel van jelen a Dán Néppárt és az Észt Konzervatív Néppárt. Mindezekre a pártokra okkal számíthat az új szövetség. A cseh Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) forrásaink szerint valószínűleg nem szeretne az ANO-val egy csoportban ülni, számukra megoldást jelenthet egy másik, alakulóban lévő formáció, amit az ID-ből kizárt Alternatíva Németországnak (AfD) próbál tető alá hozni.

A Patrióták Európáért vonzó alternatíva lehet több olyan pártnak is, amely eddig az ECR sorait erősítette. Ahogyan arról korábban is írtunk, szó volt ugyan arról, hogy a Fidesz csatlakozna a reformkonzervatívokhoz, de Orbán Viktor igazi célja nem ez volt, hanem egy új, nagy csoport. Az egyesült jobboldal az EP második legnagyobb frakciója lehetett volna, amennyiben – ahogy a miniszterelnök sürgette – Giorgia Meloni és Marine Le Pen meg tudott volna egyezni. Persze ez nem csak a két vezető politikusnőn múlt: a jobboldal ma több vonal mentén is megoszlik. Az egyik az ukrajnai háború megítélése, több ECR-es politikus is azt nyilatkozta, közel áll hozzájuk a belépő Ukrajna támogatása, tehát egy de facto atlantizmus, ami az ID-re kevéssé jellemző. A másik vonal, hogy az ECR-ben több olyan párt is van, amely az elmúlt években kritikus volt a Fidesszel szemben, és mindig igyekezett úgy pozicionálni magát, hogy elég jobboldali legyen a jobboldali szavazóknak, de azért ne essen ki Brüsszelben se teljesen a mainstreamből. Az ECR-ben kifejezetten elutasítják a Fideszt az északiak és a belgák, a magyarellenes román AUR-ral pedig kölcsönös az ellenszenv.

A lényeg, hogy az formáció alternatíva lehet azon ECR-es pártok számára, amelyek szoros viszonyt ápolnak a Fidesszel. Ilyen a spanyol Vox is, amelyről azt rebesgették a napokban, hogy fontolóra veheti az ECR elhagyását, dacára annak, hogy jóban vannak Melonival, és hasonló nézeteket vallanak az ukrajnai háború ügyében. Igaz, esetükben ez leginkább belpolitikai ügy, Pedro Sánchez szocialista kormányfőt ugyanis rendre oroszpártisággal vádolják, ellenfelei tehát vele szemben foglalnak állást ebben a kérdésben. A háború megítélésének kérdése szempontjából meglepetés lenne, de komolyan szóba jön a lengyel Jog és Igazságosság (PiS). A kormányzásból kiszorult párt már korábban – amikor még ők voltak az ECR vezető ereje, és nem Meloniék – is szorosabbra akarta fűzni barátságát Le Pennel és Orbánnal, de a legegyértelműbb jelzést a múlt héten Mateusz Morawiecki PiS-elnök tette, amikor azt mondta, elege van abból, hogy ideológiai alapon szerveződnek a frakciók, és szívesebben ülne egy regionális alapúban. A vasárnap bejelentett magyar–cseh–osztrák összefogás éppen ilyen – bár szükségszerűen Európa más régiói is megjelennek majd benne.

Az Európai Néppártnak is van oka aggodalomra, ugyanis a választásokon győztes Szlovén Demokrata Párt (SDS) szoros szövetségese a Fidesznek. Janez Janša volt kormányfő álhírnek nevezte nemrég, hogy elhagyná a Néppártot, de lényegesen barátságosabb közegbe kerülhetne, ha követi Orbán Viktort. A cseh sajtó szerint Robert Fico szlovák kormányfő pártja, a szociáldemokraták által felfüggesztett Smer is csatlakozhat az új szövetséghez. Ezt az értesülést övezi némi szkepszis a miatt az általános nézet miatt, hogy egy külön­utas kormánynak védőernyőt nyújthat egy mainstream pártcsalád. Ezt mondták az elemzők korábban a Fideszre is, de tagsága utolsó éveiben saját párttársai sem támadták kevesebbet, mint ellenfelei. Figyelembe véve, hogy a Smert felfüggesztették, Fico túl sok védelemre nem számíthat tőlük, szóval neki is kellemesebb lenne, ha részvételével összeállna egy új formáció, amiben markánsan jelen vannak a visegrádi négyek szuverenista formációi. Hogy nevében szociáldemokrata pártról van szó, lényegtelen, hiszen az ANO a liberális Renew-t hagyta a háta mögött, és mind Orbán Viktor, mind Mateusz Morawiecki nyilatkozatai egyértelművé teszik, hogy ma már más választóvonalak vannak, mint a pártszínek. Arról se feledkezzünk viszont meg, hogy Robert Fico az uniós politika színpadán többször is hasonlóan markáns véleményt fogalmazott meg, mint Orbán Viktor, de aztán a végén mégis együtt szavazott a többséggel.

De mit mondanak a számok? A Fidesznek, az ANO-nak, az FPÖ-nek és a Chegának együtt 26 mandátuma van (beleszámolva a KDNP-t is). Ha hozzájuk vesszük az összes ID-s pártot (kivéve a cseheket), már 75-nél járunk, az ECR nyakában. Ha csatlakozik a PiS, Orbánék húsz mandátumot nyernek, Meloni pedig ugyanennyit veszít. A Vox újabb hat mandátumot hozna el az ECR-től. A szlovén SDS-nek négy, Fico pártjának öt van. A legoptimistább becslés szerint tehát az új csoport a száz mandátumot is átlépheti, és a liberálisokat jócskán megelőzve bebetonozhatja magának a harmadik legnagyobb pártcsalád pozícióját. A három legcombosabb nemzeti delegációt az RN, a PiS és a Fidesz adná.

Magyarországon van tehát a világ szeme, a pártcsalád-alapítás mellett amiatt is, mert hétfőn hazánk átvette az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét a következő fél évre. A megfogalmazott prioritások közt szerepel Európa versenyképességének helyreállítása és az illegális migráció megfékezése is.