Patthelyzet Spanyolországban
Spanyolországban vasárnap megtartják a parlamenti választásokat, de még mindig nem tudható, hogy az egyes pártok miként oldhatják fel a politikai patthelyzetet, amely várhatóan a szavazással sem szűnik meg, és továbbra is nehezíti majd a kormányalakítást.
A kampány egyetlen élő televíziós miniszterelnök-jelölti vitájában néhány nappal ezelőtt hiába kérdezték a legnagyobb pártok listavezetőit arról, milyen megoldással mozdítanák ki a spanyol belpolitikát a holtpontról, amely amiatt alakult ki, hogy sem egy párt, sem politikai blokkok nem szereztek a döntéshozatalhoz szükséges abszolút többséget a parlamentben a legutóbbi három választáson.
A pártvezetők többsége válaszként minél nagyobb választási részvételre buzdított, és saját pártját jelölte meg a megoldás kulcsaként, anélkül, hogy megnevezte volna lehetséges koalíciós partnereit.
Konkrét választ egyedül Pablo Iglesias, az Együtt képesek vagyunk (Unidas Podemos) radikális baloldali pártszövetség vezetője adott, aki az előrejelzések szerint választási győztes Spanyol Szocialista Munkáspárttal (PSOE) lépne koalícióra, annak ellenére, hogy együttműködési tárgyalásaik kudarca is hozzájárult ahhoz, hogy idén már másodszor hívják az urnákhoz a szavazókat.
A vita óta eltelt napokban néhány nyilatkozat kissé árnyalta a képet. Albert Rivera, az Állampolgárok (Ciudadanos) liberális középpárt elnöke már nem zárkózik el teljesen attól, hogy pártja tartózkodással segítsen megalakítani egy baloldali kormányt a parlamenti szavazáson, ha annak alternatívája egy újabb, rövid időn belül immár ötödik parlamenti választás lenne.
Pablo Casado, a konzervatív Néppárt (PP) elnöke egy pénteki lapinterjúban kijelentette: semmilyen körülmények között nem járulnának hozzá ahhoz, hogy Pedro Sánchez ügyvezető szocialista kormányfő újból miniszterelnök legyen.
Mindkét párt nyilvánvalóan egymást tekinti lehetséges koalíciós partnernek, amennyiben a választási eredmények lehetővé tennék számukra a kormányalakítást.
A közvélemény-kutatások szerint erre nem sok esély van. Míg a PP történek legrosszabb választási szereplése után, úgy tűnik, újra erőre kapott, és népszerűsége növekszik, addig az Állampolgárok a parlament harmadik legnagyobb pártjából az ötödik helyre szorulhat vissza.
Spanyolországot még sosem irányította koalíciós kormány, noha annak szükségessége évek óta napirenden van, a parlament jelentős széttagoltsága miatt.
A belpolitikát több mint harminc éven át meghatározó kétpártrendszer után, amelyben a PSOE és a PP váltották egymást az ország élén, a 2015-ös választásokon két új, fiatal párt, a Podemos és a Ciudadanos is úgy jutott be a parlamentbe, hogy tíz százalék feletti eredményével azonnal jelentős politikai tényezővé vált.
A kör tovább bővült idén áprilisban az ultranacionalista és bevándorlásellenes VOX párttal, amelyet mostanra a közvélemény-kutatók már harmadik politikai erőként mértek, köszönhetően a katalán nacionalista törekvésekkel szembeni szigorú fellépésüknek.
Az ország stabilitása szempontjából a nagykoalíciót tartaná kívánatosnak Mariano Rajoy, a PP volt elnöke, aki hat és fél éven át volt Spanyolország miniszterelnöke, amíg 2018-ban, a szocialisták által kezdeményezett bizalmi szavazással leváltotta a parlament.
A konzervatív politikus többször érvelt a PP és a PSOE együttműködése mellett a jelen helyzetben, csakúgy mint az egykori szocialista kormányfő Felipe González. Mindkettőjük szerint a két, együtt biztos parlamenti többséget nyújtó pártnak konszenzust kell keresnie, és meg kell törnie a hagyományos ideológiai blokkokat.
Megoldást követelnek a spanyol választók, akiket dühít, hogy négy év alatt már negyedszer vesznek részt parlamenti választáson. A közvélemény szerint jelenleg a hétköznapi élet fontos kérdései, mint például a minőségi munkahelyek biztosítása vagy a nyugdíjak fenntarthatósága mind háttérbe szorulnak.
A gazdasági szereplők számára is aggasztó a tartós politikai bizonytalanság, amelynek kedvezőtlen piaci hatásaira figyelmeztetnek. Noha a dél-európai ország gazdasági növekedése továbbra is az eurózóna átlaga felett van, az Európai Bizottság legfrissebb előrejelzésében az idei várható növekedést 1,9 százalékra csökkentette a korábbi 2,3 százalékról. Továbbá lassult a munkanélküliség csökkenésének üteme is.
A legsürgetőbb kormányzati feladatnak a jövő évi költségvetés előterjesztését tartják, jelenleg ugyanis még mindig a 2018-as büdzsé van érvényben.
