Jogerőre emelkedhet Németországban egy szűk kisebbség akarata
Paulból Paula, Paulából Paul…
Már semmi nem állja az útját az LMBTQ-lobbi térnyerésének Németországban: újabb könnyítő lépést tettek a nemváltás felé. Az eddig érvényben levő transzszexuálistörvény helyébe hamarosan az úgynevezett önrendelkezési törvény lép. A biológiai nem egy tollvonással felülírható lesz.
Az úgynevezett önrendelkezés az új törvény értelmében azt jelenti, hogy a jövőben a születési nemüket utáló emberek az anyakönyvi hivatalnál tett egyszerű nyilatkozattal módosíthatják a nemüket és a keresztnevüket a személyi igazolványukban, illetve útlevelükben. Tehetik mindezt 14 éves kortól és évente egyszer. És ez nem vicc.
Képzeljük el, hogy egy fogászati rendelőben felirat hirdeti: dr. Paula Wildenhof délután négytől hétig rendel. A páciens helyet foglal a váróban.
– Kedves a doktornő? – kérdezi a többi pácienstől. Halk kuncogás, majd nyílik az ajtó és ott áll dr. Paula Wildenhof. Megfagy a levegő. Megtermett, szakállas, enyhén kopaszodó férfi, rózsaszínű orvosi köpenyben. Nemrég még Paul Wildenhof volt a neve…
A törvénytervezet, amelyet a Scholz–
kormány hozott tető alá, az egészségügyi kérdéseket (a nemátalakító műtéteket) nem érinti. A német kormány „kulcsfontosságú kérdésekről” szóló dokumentuma szerint továbbra is az érintetteknek és az orvosoknak kell dönteniük arról, hogy mikor hajtanak végre nemváltoztató műtétet.
A máig érvényben levő transzszexuálistörvény, amelyet alkotmányellenesnek minősítettek, az új jogszabály elfogadásával hatályát veszti. Eddig a személyi igazolványban szereplő nem megváltoztatásához bírósági végzés kellett, amelyet a kerületi bíróságon lehetett kérvényezni. Ehhez két, egymástól független pszichológiai vizsgálatról szóló jelentést kellett benyújtani a bírósághoz, amelynek tartalmaznia kellett, mekkora a valószínűsége annak, hogy az illető a nemi identitását utóbb visszaváltoztatja.
2011-ig a transzszexuálistörvény értelmében a transzszexuális embereket sterilizálni kellett, és nemváltoztató műtéten kellett átesniük ahhoz, hogy megváltoztathassák a nemi identitásukat. Az új önrendelkezési törvény ezt a feltételt már nem írja elő, mint ahogy azt sem, hogy az illetőnek el kell válnia a házastársától (utóbbi feltétel 2008-ig szintén érvényben volt).
2017-ben a Merkel-kormány bevezetett egy harmadik nemet is a nyelvtani semleges nem mintájára azok számára, akik nem tudnak azonosulni azzal, aminek születtek, de a transzszexuálistörvény továbbra is érvényben maradt.
Közben a Német Szövetségi Alkotmánybíróság több lépésben alkotmányellenesnek nyilvánította a jogszabály egyes részeit. A taláros testület úgy ítélte meg, hogy sértik az úgynevezett transzemberek jogait és méltóságát, de a törvényt magát nem helyezték hatályon kívül, csak a kifogásolt részeket.
A Scholz-kormány igazságügyi minisztere a koalíciós szerződésben tett ígéretnek megfelelően a teljes törvényt alkotmányellenesnek minősítette. Marco Buschmann (FDP) élesen kritizálta az előírt pszichológiai vizsgálatot, amely szerinte azt jelzi, hogy az illető beteg, ám a transzszemélyek nem elmebetegek, és joguk van dönteni a saját nemi identitásukról – ezzel indokolta, hogy új jogszabály megalkotását sürgeti.
Csakhogy a pszichológia és az orvostudomány a másik nemhez való tartozás óhaját a nemi identitás zavaraként írja le. Az orvosi definíció szerint a beteget „az a tévhit jellemzi, hogy a nemi hovatartozásával össze nem illő test csapdájába esett” (forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban).
Úgy tűnik, ez az alapmű nincs ott a törvényalkotók könyvespolcán, illetve az is elkerülte a figyelmüket, hogy a transzneműségnek külön orvosdiagnosztikai kódja is van, viszont a német családügyi minisztérium készíttetett egy tanulmányt, amely szerint az érintettek gyakran megalázónak tartják a hónapokig tartó procedúrát, és a költségeit is sokallják.
Felnőtt emberek arról számolnak be, hogy a gyermekkorukból és a múltból származó intim részleteket kutatják, miközben a jelenlegi diagnosztikai kritériumok szerint sem a gyermekkori szexuális fejlődés, sem a szexuális irányultság nem meghatározó abban a kérdésben, hogy fennáll-e jelenleg a transznemű identitás. Továbbá azt is kifogásolják az érintettek, hogy a bírósági eljárás tetemes költségei (körülbelül 1600-2000 euró) is a kérvényezőt terhelik.
Hamarosan új idők jönnek. Az anyakönyvi hivatalnál tett évi egyszeri látogatással a magát jelenleg férfinak érző Hans jövőre egy tollvonással Hanna lehet. Nincs szükség a születési nem műtéti megváltoztatására. Ha pedig Hanna meggondolta magát, és egy évvel később újra visszaváltozhat Hansszá, esetleg Paullá vagy Klausszá, megteheti tetszés szerint. Mármint az irataiban.
Aki pedig ezek után az új Hannát továbbra is Hansnak nevezi, az büntethető. Mert ugyebár nincs törvény szankciók nélkül.
Hétköznapi kérdésekkel, például a férfi- vagy női illemhely használatával az önrendelkezési törvény nem foglalkozik. „A nyilvános illemhelyek használatára nem vonatkoznak jogszabályi előírások. Az önrendelkezési törvény sem fogja szabályozni” – közölte az igazságügyi minisztérium. Tehát mindenki oda megy, ahova akar. Nem számít.
Egyetlen kivétel van, és ez a háború, ami az új jogszabály értelmében a transznőket újra férfivá változtatja: az önrendelkezési törvény szerint háború esetén minden 18. életévét betöltő férfit besoroznak. Csak azok a műnők mentesülnek a hadkötelezettség alól, akik már hosszú ideje nőként szerepelnek az anyakönyvi nyilvántartásban. A törvényalkotók ezzel azt akarják elkerülni, hogy tömegesen változtassanak nemet a sorozás elkerülése érdekében.
A hatalmas felháborodást kiváltó törvénytervezet provokatív jellegét élesen kritizáltja a CDU és az AfD. A CDU szerint már a neve (önrendelkezési törvény) is azt sugallja, hogy a nemi identitás bárki számára szabadon választható. A lakosság túlnyomó többsége azonban nem kérdőjelezi meg a saját nemét, írják a CDU szakpolitikusai. Elutasítják a feltétel nélküli, évi egyszeri nemváltoztatást és ragaszkodnak ahhoz, hogy az eljárást felnőttkorban két tanácsadási alkalom előzze meg, a kiskorúakra pedig továbbra is a korábbi jogi helyzet vonatkozzék.
Az AfD parlamenti frakcióvezető-helyettese, Beatrix von Storch a nők arcul csapásának nevezte a törvényt: a gyengébbik nem képviselőinek a jövőben olyan férfiakkal kell megküzdeniük, akik nőként határozták meg magukat.
Miközben a Bundestagban és a közösségi médiában heves vita folyik, érdemes megnézni, hogy az új törvényben szabályozott eljárásrend a német társadalom mekkora részét érinti. A transzszexuális emberek száma nem éri el a teljes német lakosság 1 százalékát (hivatalos becslések szerint 0,33 és 0,7 százalék közé tehető).
Bár a nemváltoztató műtétek száma 2012 óta megháromszorozódott, a teljes népességen belül statisztikailag még mindig elhanyagolható. Mivel az elsődleges nemi jelleg megváltoztatása (nemi szervek eltávolítása) a férfiak esetében műtétileg egyszerűbb, jóval gyakoribb is: az esetek kétharmadában férfiak operáltatják magukat nővé.
Míg 2012-ben 883 műtétet hajtottak végre a német statisztikai hivatal adatai szerint, 2021-ben már 2598 páciens vette igénybe az erre szakosodott, egyre növekvő számú magánklinika nemváltoztató szolgáltatásait. Ez az évi 2598 eset a teljes német lakossághoz viszonyítva (84,7 millió fő) továbbra is elenyésző: ahogy az orvosok mondják, csak mikroszkóppal mutatható ki. A német kormány számára azonban nem tudni, miért, „kulcsfontosságú” kérdés.
