Píszí-oktatás felsőfokon
Az amerikai felsőoktatási intézmények egy részében úgy tűnhet, nagyobb figyelmet fordítanak a másság kiszolgálására, mint magára az oktatásra.Az amerikai felsőoktatási intézmények egy részében úgy tűnhet, nagyobb figyelmet fordítanak a másság kiszolgálására, mint magára az oktatásra. Vannak “safe space”-ek, ahol senki nem mondhat semmit csúnyát, nemlétező gendereket kiszolgáló mellékhelyiségek, és számtalan, az égvilágon semmit nem érő “társadalomtudományi” tantárgy. De mindez nem elég, a píszít láthatóan soha nem lehet eleget tanulni.
A campusreform.org portál a napokban egy remek kis oktatási tananyagot hozott nyilvánosságra. A Dél-Karolina államban található Clemson Egyetem több mint 26.000 dollárt költött arra, hogy munkatársait a politikai korrektség olyan magasságaiba emelje, mint senki más.
A tananyag része egy Power Point prezentáció, amelyben elképzelt, az egyetemen esetlegesen előforduló szcenáriókat vesznek sorba, majd jól kikérdezik a megjelenteket, szerintük az adott helyzetben mi a megfelelő reakció.
Itt van például Alejandro, aki délelőtt 9-re összehívott egy megbeszélést két vendégprofesszorral és két külföldi diákkal. Amikor Alejandrónk megérkezik, észreveszi, hogy az egyik duó már 15 perce vár rá, a másik pedig 10 percet késik, és akkor is először haverkodni szeretne a munka helyett.
Kérdés: mit tegyen Alejandro?
1. Udvarisasan szóljon a második párnak, hogy kérjenek bocsánatot.
2. Magyarázza el, hogy “Ebben az országban a reggel 9 reggel 9-et jelent”.
3. A megbeszélés szervezőjeként fel kell ismernie a kulturális különbségeket, amelyek befolyásolhatják a találkozót és ehhez alkalmazkodnia kell.
A helyes válasz persze a hármas.
És hogy miért? “Alejandrónak könnyedén és tisztelettel kell felismernie és tudomásul vennie a kulturális különbségeket. A különböző kultúrák sokmindenre – így a halálra, jólétre és még a színekre is – más szemmel tekintenek. Kultúrafüggő, hogy az idő precíz vagy fluid. Ahhoz, hogy Alejandro három kultúrát össze tudjon barátkoztatni, a tiszteletből kell kiindulnia, és megértenie, hogy saját, az idővel kapcsolatos elképzelése se többé, se kevésbé nem megalapozott, mint másoké”.
Az idő, mint egy fluid, megalapozatlan valami…
Aztán jön Tanisha (jellemzően fekete női név) és Jonathan, akik mindketten jelentkeztek egy állásra, amit Stephanie hirdetett meg. Később Tanisha a következő e-mailt küldi Stephanie-nak: “Jonathan barátom és én ugyanolyan kvalifikációkkal rendelkezünk. Őt behívtad interjúra, engem meg nem, nyilván azért, mert ő egy fehér férfi”.
Ha azt gondolnák, Tanisha egy sértett rasszista, aki utálja a fehéreket és a férfiakat, a fehér férfiakat meg főleg, tévednek.
Ebben az esetben – legalábbis az oktatási anyag szerint – Stephanie csupán két dolgot tehet. Egyrészt gondolkodjon el a saját viselkedésén, hogy kitalálja, igaza van-e Tanishának. Másrészt meg kapcsolatba léphet a HR osztállyal. Egyet nem tehet: semmiképpen ne mondja azt Tanishának, hogy sértő, amikor egy nőt szexizmussal vádolnak. Ő ezt bizony nem kérheti ki magának.
Az indoklás pedig a következő: “Az Egyesült Államokban mindannyian előítéletekkel növünk fel. A rassz nem ‘fekete vagy fehér’ ügy, a szexuális diszkrimináció pedig nem ‘férfi vagy nő’ kérdés. Minden ember képes előítélektől vezérelve cselekedni mind tudatosan, mint tudatalatt, még akkor is, ha egy jellegzetesség megegyezik [esetünkben az tudniillik, hogy két nőről van szó]. (…)”
A lényeg: olyan nincs, hogy te nem vagy előítéletes, úgyhogy csak ne kérd ki magadnak, ha azzal vádolnak, hanem gondolkodj el rajta, aztán csak rájössz, hogy mennyire utálsz mindenkit.
A tananyag emlékezteti az okulni vágyókat: “Ne feledd: a szólásszabadság és a tudomány szabadsága nem korlátlan. Az olyan nyelvhasználatnak, amely egy rasszra, nemre vagy a másság egyéb, védelem alá eső vagy kialakulóban lévő formáira nézve derogáló, nincs keresnivalója egy, a befogadásra épülő egyetemen”.
A kérdés persze az, ki foglalkozik azzal, hogy Alejandro ideje pénz, illetve azzal, hogy Stephanie-t lépten-nyomon szexizmussal vádolhatják, ha igazuk van, ha nem. Úgy tűnik, két főhősünk problémai még kényelmesen beleesnek a szólás- és tudományos szabadság igencsak – ha már erről esett szó – fluid kategóriájába.
Csak a vendégprofesszorok meg külföldi diákok, és főleg szegény Tanisha érzelmei ne sérüljenek.
-SVÁ-