Playboyból a saria őre
A saria legextrémebb formája lépett életbe április elejétől Bruneiben. Hassanal Bolkiah szultán rendelete szerint mostantól korbácsolás jár a házasságtörésért, az anális szexért és a szodómiáért, a tolvajok búcsút mondhatnak a kezüknek, illetve a lábuknak, a nemi erőszaknak és a homoszexualitásnak pedig megkövezés a büntetése. A maláj Borneó-szigeti országba visszatérő középkor mögött globális jelenségek állnak.
Hollywoodi hírességek egy nagyobb csoportja bojkottot hirdetett a brunei érdekeltségbe tartozó luxusszállodák ellen, neves amerikai és brit egyetemek pedig a korábban a Hassanal Bolkiah szultánnak adományozott tiszteletbeli címek visszavonását fontolgatják. A különféle emberi jogi és LMBTQ-szervezetek még a Brit Királyi Légierőt és a Brit Királyi Haditengerészetet is nyomás alá helyezték, hogy szakítsa meg kapcsolatait Brunei Szultanátussal. A nyugati kormányok, amelyek az olaj- és gázkincs miatt érdekeltek jóban maradni a gazdag miniállammal, ugyanakkor nemigen kommentálták a szultán döntését.
A szultanátus az elmúlt évszázadban meglehetősen közeli viszonyt ápolt a Nyugattal. A britek 1888-ban terjesztették ki protektorátusukat az országra, és a II. világháború során betörő japánokat is angolszász segítséggel sikerült kiűzni. A brit haderő a szultanátus 1984-ben elnyert függetlensége után is Bruneiben maradt.
Hassanal Bolkiah, aki 1961-ben, tizenöt éves korában lett koronaherceg, majd hét évvel később szultán, maga is brit katonai akadémiára járt, és a legkevésbé sem a vallási bigottságáról volt ismert. A szultán, aki államfői tisztsége mellett egyben miniszterelnök, gazdasági miniszter, a Brunei Királyi Fegyveres Erők főparancsnoka, a Brunei Királyi Rendőrség főnyomozója és az ország legfőbb vallási vezetője is, sokáig színarany Rolls-Royce-ával, a világon egyedülálló autógyűjteményével, 1700 szobás palotájával és az abban lakó ágyasaival szerepelt az európai bulvárlapokban. Ráadásul a megboldogult szaúdi uralkodóval, Abdullah királlyal ellentétben ő még arra sem vette a fáradságot, hogy a látszatra ügyelve teáspohárból fogyassza a whiskyt. Hasonló fényűző életet élt tizenkét gyermeke is. Csakúgy, mint fiatalabb öccse, Jefri Bolkiah herceg, akinek az életmódja – no meg a hatalmi ambíciói – már a bátyjának is soknak bizonyultak, ezért kétezer autó, 17 repülő és flottányi jacht felesleges megvásárlásának ürügyén vádat emelt ellene.
Hassanal Bolkiah az arab tavasz és egyéb válságok nyomán jutott arra a következtetésre, hogy az internet és globalizáció felforgató hatásai ellen az iszlám jelenti a legjobb védelmet országának, no meg személyes pozíciójának. Az olajban és gázban gazdag Bruneiben persze nem voltak kritikus társadalmi problémák. Az olaj- és gázvagyonnak köszönhetően az egy főre jutó éves GDP továbbra is évi harmincezer dollár fölött mozgott, nem volt jövedelemadó, a négyszázezer alattvaló többségének pedig kényelmes munkája volt a közigazgatásban. Az energiahordozók árainak csökkenése azonban intő jel volt. Nem beszélve arról, hogy az unatkozó fiatalok körében egyre elterjedtebbé vált a nyugati zene és a metamfetamin, ami mellett a házfalakon is egyre gyakrabban tűntek fel kifogásolható graffitik. 2014-ben így az akkor 67 éves Hassanal Bolkiah felhagyott a playboy élettel, és fényűző ünnepségek helyett a mecseteket kezdte látogatni. Hogy népét is helyes útra terelje, első lépésként kötelezővé tette az iskolai vallási oktatást, és betiltotta az alkoholárusítást. Most pedig a saria legszigorúbb, a világon egyedül Szaúd-Arábiában és Afganisztánnak a tálibok uralta részein életben lévő verzióját vezette be.
De nem elhanyagolható az iszlamizációnak a gazdasági vetülete sem. Noha az energiapiac jelenlegi tendenciái szerint 2030-ig nem kell komoly gondokkal számolni, a gazdaság diverzifikációja hosszú távon mégiscsak létkérdés a szultanátus számára. Ennek egyik módja pedig az ország muszlim jellegének erősítése lehet. Noha a globális gazdaságot továbbra is a nyugati alapú modell irányítja, az iszlám alapú gazdaság lassan, de biztosan erősödik. Volumene ma már ötezermilliárd dollárra tehető, melynek jelentős része a feltörekvő délkelet-ázsiai régióban, azon belül Indonéziában és Malajziában összpontosul. A két ország kormányai olyan identitásképző elemként tekintenek az iszlámra, mely egyedüliként lehet képes nemzetté kovácsolni a földrajzilag szétszórtan élő, számtalan törzshöz tartozó népeiket. Brunei most – felmérve lehetőségeit – a regionális muszlim pénzügyi központ, a „muszlim Szingapúr” szerepére törekszik. Ehhez pedig fontos lépés a saria bevezetése, hiszen ezen keresztül szerezhet legitimitást tervéhez a többi meghatározó muszlim ország, Irán, Szaúd-Arábia és Pakisztán előtt.
