Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Hirdetés

Emlékezetes, Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés (RN) frakcióvezetője és örökös elnökjelöltje elhatárolódott az AfD tömeges deportálásokat tartalmazó javaslatától, és – elemzések szerint – közeledni kezdett ezzel Giorgia Meloni olasz miniszterelnökhöz és annak Olasz Testvérek nevű pártjához.

Mivel az európai parlamenti pártcsaládok erőviszonyait is alaposan átrendezné egy esetleges összefogás, és az RN tör előre, a Politico gyorsan rittyentett egy cikket, amiben sietve leírták: nem szabad bedőlni Le Pennek.

Azt írja a Politico, Marine tanult a múltból, és inkább „elvont fogalmakat vett célba, nem embercsoportokat, mint például a fundamentalista iszlámot”.

Már nem is olyan szélsőjobbosok Le Penék

Korábban írtuk

Marine elkezdte kinőni apja árnyékát. Így, jegyzi meg a lap, Le Pen számára elnökjelöltként a legnagyobb politikai kihívás már nem az apja kultúrharcos múltjából fakadt, hanem például abból, hogy nem tudta elég hitelesen megvédeni az eurózónából való kilépés ötletét az Emmanuel Macronnal folytatott vita során. Így, vonja le a konklúziót a cikk, a lány azzá lett, amivé a most 95 éves apja sosem: kissé tiszteletreméltóvá és kissé unalmassá.

Mindez, emlékeztet a lap, évtizedes építkezés eredménye, hogy pártját Franciaország első számú populista, a kisemberek mellett kiálló pártjává tegye. „Vagy ez, vagy a mozgalomnak vége” – kommentálta utóbb a nagy vihart kavart eseményt, amikor 2015-ben saját apját zárta ki a maga alapította pártból, a Nemzeti Frontból.

Aztán a pártot is átnevezte, Nemzeti Frontból (Front National) Nemzeti Tömörüléssé (Rassemblement National), megszabadult a régi gárdától, s hozzá hű emberekkel töltötte fel a pártot, amelyet olyan magabiztossággal vezet, hogy elnöki posztját is átadta a 28 éves Jordan Bardellának.

Az antiszemitizmus-vádtól sikerült bizonyos szempontból megszabadulnia Le Pennek, amikor tavaly október 7-én, a Hamász Izrael elleni támadása nyomán csatlakozott az antiszemitizmus elleni felvonuláshoz – amit a baloldal elbliccelt, éppen Le Penre hivatkozva, Macron szintén nem volt jelen, ellenben Luc Ferry jobbközép exminiszter odáig ment, hogy kijelentette, hogy a Nemzeti Tömörülés immár „köztársasági” párt, vagyis legitimnek ismerte el.

A Politico által megszólaltatott szélsőjobb-szakértő és egy Macron-párti képviselő szerint is idejétmúlt a jelenlegi RN-t azzal vádolni, hogy egykor Jean-Marie Le Pen vezette, s a köztársasági értékek feltételezett hiányát számonkérni milliónyi szavazójukon. Maga Marine a párt múltjára való utalgatás kapcsán annyit mondott: azok szokása ez, akiknek nincs egyéb mondanivalójuk. Nyilván Macron párttársa nem azért mondta, amit mondott, mert megbékélt Le Penék létével. „Ez egy olyan párt, amely ellen harcolunk” – mondta, és természetesen azt is kifejtette, hogy a Nemzeti Tömörülés veszélyt jelent Franciaországra és Európára. Azonban a moralizáló megközelítés nem működik, a párt programjával kell vitázni.

De mennyire tekinthető normálisnak a párt? – aggodalmaskodik a szerző – hiszen mégiscsak szélsőjobbos szervezet ez – vagy éppenséggel megindult a jobboldali populizmus irányába, Le Pen pedig egyfajta Meloni 2.0?

Majd a lényegre tér: sürgető a kérdés, mert az RN ugyanis a legújabb felmérések szerint mintegy 28 százalékot szerezhet a júniusi EP-választásokon, míg Macron Reneszánsz nevű formációja alig 19-et.

S hát igen: az AFP és a legtöbb napilap a mai napig szélsőjobboldaliként hivatkozik a pártra, más sajtóorgánumok „jobboldali populistára” vagy „nacionalista jobboldalra” cserélték a jelzős szerkezetet. Azt még a szélsőjobboldal-szakértő is elismerte a lapnak, hogy valóban, Le Penék nem a fasizmus irányába menetelnek – azonban egyenes a vonal Jean-Marie pártjától mostanáig – emeli magasba óvó ujját.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják el a Mandiner oldalán.