2012 a választások éve volt. Márciusban Vlagyimir Putyin – hozva a papírformát – 63 százalékkal nyerte meg az elnökválasztásokat. Közel ilyen jól szerepelt Hugo Chavez is, akit a szavazatok 54 százalékával választottak újra Venezuela elnökének. Év végére azonban a kommunista vezető kiújuló rákbetegsége miatt időlegesen elköszönt a nyilvánosságtól.

Nem sikerült viszont az újrázás Nicolas Sarkozynek, aki májusban elvesztette a választásokat. Ezzel Franciaország – és Európa – posztkoloniális korszaka végleg véget ért. Először fordult elő ugyanis, hogy egy francia politikus ne tudjon belpolitikai tőkét kovácsolni egy külpolitikai – jelen esetben líbiai – katonai sikerből.

Fejek hullottak Grúziában is. A kicsiny kaukázusi ország lakói, megelégelvén az orosz-fóbiában szenvedő Mikhail Szaakasvili évtizedes uralmát, Bizinda Ivanishvilit és Grúz Álom elnevezésű koalícióját tüntették ki bizalmukkal. A váltás nem pusztán azért történelmi jelentőségű, mert ez volt az első alkalom, hogy Grúziában nem forradalom, hanem választás útján történt hatalomátvétel, hanem azért is, mert az ország eddig egyértelmű nyugati irányultsága árnyaltabbá vált.

A 2012-es év attrakciója minden kétséget kizáróan a novemberi amerikai elnökválasztás volt. Az eseményekhez azonban a természetnek is volt egy-két szava. A voksolást megelőző héten Sandy, a hurrikán óránként 130 kilométeres széllel, özönvízszerű esővel és hatalmas áradásokkal csapott le New Yorkra és környékére. A katasztrófa ellenére – vagy tán épp azért – Barack Obama a szavazatok két százalékával győzte le republikánus kihívóját, Mitt Romneyt. Obama így azon kevés nyugati vezetők egyikének mondhatja magát, akit nem mozdított el helyéről a gazdasági válság. Azt, hogy az elnök következő mandátuma alatt be tudja-e váltani a hozzá fűzött reményeket, még nem tudni. Egy azonban biztos: Obama négy évvel ezelőtti kampányjelszava, a „változás” idén már bekövetkezett. Csak kicsit másként, mint ahogy azt Obama gondolta. Júliusban ugyanis megfordult egy történelmi tendencia, így egy átlagos kanadai polgár immár jobban él, mint egy átlagos amerikai. Ugyancsak idén történt meg először, hogy az Egyesült Államokban több színes gyermek született mint fehér. Csak zárójelben: év végére Londonból azt jelentették, hogy már több színes lakosa van, mint őshonos fehér.

Visszatérve a választásokhoz, akár sorsszerűnek is tekinthető, hogy az amerikaival egy időben a világ másik vezető hatalmánál is választások voltak. Pekngben a Kínai Kommunista Párt 18. kongresszusán, Hszi Csin-ping-et egy évtizedre választották meg az ország élére. Az új vezető dolga nem lesz könnyű. Olyan strukturális reformokat kell véghezvinnie, amelyekre utoljára a 70-es években volt példa.

2012 Európában sem volt sétagalopp. Egészen júniusig az EU lélegzetét visszafojtva figyelte a görög eseményeket. Brüsszel végül átmenetileg fellélegezhetett, mivel a nyári választásokat a megszorításokat elfogadó Új Demokrácia nyerte. Az euró bedőlése és a vizionált görög polgárháború így elmaradt. A sziszifuszi küzdelem viszont csak most következik. Csakúgy, mint Spanyolországban, ahonnan egyre inkább nyugtalanító hírek érkeztek. Madridnak ráadásul nemcsak a bankok, de a katalán szeparatisták is sok álmatlan éjszakákat okoztak.

Úgy látszik, az EU szerkezete is átalakulóban van. Év végére Angela Merkel irányításával az inió vezetői megtették első lépésüket az „Európai Egyesült Államok” felé vezető úton, vagyis megállapodást írtak alá a közös bankfelügyeleti rendszerről. Európai gazdasági fronton 2012 szinte egyetlen jó hírét – ha nem is az unión belül – Izland szolgáltatta. A 2008-ban csődbe jutott szigetország június végére az utolsó dollárig visszafizette a Nemzetközi Valutaalaptól felvett hitelét.

Az európaiak figyelmét nyáron, ha csak átmenetileg is, de sikerült elterelni a gazdasági nehézségekről. Londonban minden idők legkommercionálisabb olimpiája, Lengyelországban és Ukrajnában pedig minden idők legamatőrebb futball-Európa-bajnoksága zajlott le. Míg Varsóban a futballhuligánok, Görögország és Spanyolország utcáin baloldali és anarchista tüntetők tomboltak, Kubában a „Fehérbe öltözött hölgyek” okoztak politikai vihart, akik márciusi letartóztatásukig hetente (nomen est omen) fehérbe öltözve rendeztek sétákat a politikai bebörtönzöttek szabadon bocsátásáért.

Ez alatt az idő alatt az orosz hatóságoknak náluk jóval harcosabb amazonokkal gyűlt meg a bajuk. Augusztusban a moszkvai bíróság két év börtönre ítélte a Pussy Riot nevű punkbandát. A lányokból álló zenekar nem is Putyinellenes kirohanásai, hanem a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban előadott s a bíróság által istenkáromlónak tartott akciójuk miatt vívta ki a hatóságok haragját. Noha a botrányt követően az egyház kegyelmet kért a lányoknak és Medvegyev kormányfő is enyhébb büntetést tartott volna indokoltnak, a bíróság csak kettejük büntetésének végrehajtását függesztette fel.

A sajtóbotrány ellenére mégsem a Pussy Riot landolt a slágerlisták élén. Kora ősztől év végéig a világ ugyanis a Gangnam style-ra ropta. A Psy nevű dél-koreai rapper slágerét és annak kíséretében előadott táncát közel egymilliárdan tekintették meg a Youtube videómegosztó portálon. A hirtelen jött világhír azonban egy kis gondot is okozott a zenésznek. Kiderült ugyanis, hogy jó pár évvel korábban, felháborodva az Egyesült Államok iraki fogolykínzásain, Amerikaiak legyilkolásáról komponált nótát.

Talán még Psy sikerét is meghaladta Kate Middletoné, aki Diana hercegnő után a brit királyi család legnépszerűbb női tagjává vált. Ez tovább nőtt, miután szeptemberben nyilvánosságot kaptak a hercegnének egy privát nyaralásán készült toppless fotói.

2012 a Távol-Keleten is izgalmasan telt. Kína és Japán kis híján ölre ment pár futballpályányi sziget hovatartozása miatt. Év végére Észak-Korea huszonéves diktátora, Kim Dzsong Un végrehajtotta első rakétatesztjét, ezzel bizonyítva, hogy méltán lépett édesapja, a tavaly elhunyt Kedves Vezér nyomdokaiba. Kevés nyilvánosságot kaptak a fentiekkel szemben a dél-afrikai események. Nyár végén kezdődött és közel másfél hónapig tartott Dél-Afrikában a bányászok tüntetése, akik bérük jelentős növelését követelték munkaadóiktól. Az indulatok azonban hamar elszabadultak és még a kormányzó ANC-nek sem sikerült kompromisszumot kieszközölnie a munkások, a bányatulajdonosok és az egymással rivalizáló szakszervezetek között.

A tüntetések rendre zavargásokba torkollottak, a rendőrök pedig több esetben csak sortűzzel tudtak véget vetni a tombolásnak. Év végére ismét rossz hírek érkeztek Dél-Afrikából. Súlyos tüdőbetegsége miatt kórházba került Nelson Mandela, akinek az egészségi állapota év végéig nem javult. A 94 éves politikai ikon esetleges halála az általa megálmodott szivárványnemzet végét jelentheti.

2012 az iszlám világban is mozgalmasan zajlott. Márciusban a nyugatafrikai Maliban helyi tuareg csapatok iszlamistákkal karöltve katonai puccsot hajtottak végre. A győzelmet követően az iszlamisták önállósították magukat és az UNESCO által a világörökség részének tartott régi sírok ellen indítottak hadjáratot. Szudánon a tavalyi békés szétválás után átsuhant a háború szele, miután Észak és Dél nem tudott megállapodni a határ menti olajmezők hovatartozásáról.

Egy határral arrébb, Nigériában is forró volt a helyzet, ahol az óévben rendszeressé váltak az összecsapások különféle keresztény csoportok, valamint a Boko Haran nevű iszlamista szervezet aktivistái közt.

Konfliktusok terén a prímet azonban az „Arab tavasz” országai vitték. Szíriában immár polgárháborúvá alakultak a harcok a rezsimhez hű, illetve ellenzéki erők között. A fegyverek a korábban csöndes nagyvárosokban, Aleppóban és Damaszkuszban is ropogni kezdtek. Noha a zászló sokáig a rezsimnek állt, év végére már az Aszad-rezsim fő támogatójának, Oroszországnak a külügyminiszter-helyettese is elismerte, hogy nagy esély van a lázadók győzelmére. Egyiptomban ugyancsak izgalmas évet zártak. Az elnökválasztásokat Mohamed Murszi, a Muszlim Testvérek jelöltje nyerte. Év végére azonban újra a Tahrír téré lett a főszerep, miután az új elnök alkotmánymódosítással próbálta kiterjeszteni saját hatalmát.

Noha a forrongó Közel-Keleten a palesztin helyzet már-már feledésbe merült, év végére újra harcok robbantak ki az évtizedes ellenségek közt. A Hamász és Izrael óévi összecsapása azonban mindössze öt napig tartott. Ennyi is elég volt azonban arra, hogy mindenki lássa: a Közel-Keleten minden megváltozott. Míg korábban a vezető arab országok passzívan nézték a Hamász és Izrael közti összecsapásokat, addig most példa nélküli támogatást nyújtottak az iszlamista szervezetnek. Az ügy legnagyobb vesztese nemcsak Izrael, hanem Mahmúd Abbász és az általa vezetett Fatah volt. A gázai konfliktus ugyanis úgy zajlott le, hogy gyakorlatilag sem a szereplők, sem pedig a külföld nem ült le tárgyalni a palesztin hatósággal. Év végén – mintegy szépségtapaszként – az ENSZ közgyűlése helyt adva Abbász kérésének, 138 szavazattal 9 ellenében megfigyelő státuszt adott a Palesztin Hatóságnak.

Az iszlám világ bajai mellett a Nyugat sem mehetett el szó nélkül. Szeptemberben egy Egyesült Államokban élő kopt férfi Mohamed prófétát gyengeelméjű pedofilként beállító kisfilmet tett közzé az interneten. Az eseményt világszinten összeesküvés-elméletek, a muszlim országokban pedig tüntetések követték. Az ügy odáig fajult, hogy Líbiában fegyveresek rakétatámadást intéztek az amerikai követség ellen, melyben életét vesztette a követség több dolgozója, köztük Christopher Stevens nagykövet is. Noha a balhét akkor Hillary Clinton külügyminiszter vitte el, hamarosan a CIA-nál is fejek hullottak a porba. David Petraeus azonban nem a líbiai ügybe, hanem magánéleti afférjába bukott bele. Az iraki és afganisztáni hadjáratok egykori vezetője ugyanis 37 évnyi házasság után szerelmi afférba kezdett életrajzírójával, Paula Broadwellel. Ez még a baj kisebbik része lett volna, de a hölgy a lehetőséget kihasználva próbált bepillantani a szolgálat titkos aktáiba.

De nem csak Petraeust érte utol a sors keze. Júniusban az Egyiptomi Bíróság életfogytiglani börtönre ítélte a korábbi diktátort, a 84 éves Hoszni Mubarakot és egykori belügyminiszterét.

Náluk jóval kevesebbet kapott Anders Breivik. A norvég férfi, aki tavaly 77 embert gyilkolt meg, ezzel próbálva felhívni a figyelmet az iszlám európai térhódításának veszélyeire, 21 év múlva, 54 évesen szabadulhat. Norvégiában a kereszténység nem Breivik miatt szenvedett vereséget 2012-ben. Májusban a norvég parlament feloszlatta az 1536 óta fennálló Norvég Egyházat. Az ország a jövőben minden vallást és filozófiát egyenrangúan kezel. A lépést valamennyi parlamenti frakció, köztük a Konzervatív Párt is támogatta.

Decemberben rossz hírek jöttek. Az amerikai Newtown városban 27-en vesztették életüket az Egyesült Államok történetének legvéresebb iskolai lövöldözésben. Ugyancsak decemberben, 81 éves korában eltávozott az élők sorából mindenki Jockey-ja, Larry Hagman. A Dallas rosszfiúját játszó színész súlyos rákbetegsége ellenére azért még megajándékozta rajongóit a kedvelt sorozat új szériájával, melyben kora és állapota ellenére lazán „lejátszotta” a színről a fiatal szereplőket.

A nehéz év és a decemberi gyász ellenére év végére két jó hír is jutott: az első, hogy a december 21-én a maják által beígért világvége (lapzártánkig legalábbis) elmaradt. A másik, hogy George Lucas eladta a legendás Star Wars jogait a Disney Pictures-nak. A kaland így a messzi- messzi galaxisban hamarosan tovább folytatódik.

Sayfo Omar