Rettegnek a dánok Trumptól
„Az amerikai vezetés gazdasági és technológiai erejét hatalmi eszközként használja, és immár a szövetségesekkel szemben sem zárja ki a katonai nyomásgyakorlást” – áll a dán katonai hírszerzés 2025-ös jelentésében a Politico szerint.
A szöveg ezzel Wasingtonnak a dán fennhatóságú Grönlandot illető ambícióira céloz. Az idei jelentés fordulatot jelez a transzatlanti viszonyban, hiszen
az Egyesült Államokat eddig egyetlen szövetségese sem minősítette biztonsági kockázatnak
– a mostani dán dokumentum pedig gyakorlatilag ezt jelenti.
Ugyanakkor maga a megállapítás semmi újdonságot nem jelent. Az Egyesült Államok eddig is hatalmi eszközként használta gazdasági erejét, és közvetve katonai erejét is, amennyiben számos esetben kizárólag amerikai érdekeket szolgáló kalandor háborúskodásba rángatta bele szövetségeseit Szerbiától Irakig. A szokatlan csak az, hogy egy EU- és NATO-tag állam katonai hírszerzése ezt kifejezetten le is írja.
Ez ugyanis az elhidegülés kétségtelen jele.
Ennek voltak már előzményei, kezdve azzal, hogy Donald Trump visszatérően elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy szerinte az Egyesült Államok gondoskodik Európa katonai biztonságáról, ami sokba kerül, és ideje volna, ha az európaiak maguk is tennének valamit saját biztonságukért. Ez ugyan csak részben igaz, hiszen például a Majdan-puccsal és az az által generált Oroszország-ellenes proxyháborúval éppenséggel nem Európa biztonságáról gondoskodott az USA, hanem kockázatos konfliktusba sodorta, de az tény, hogy
az európai országok alaposan le vannak maradva a biztonságpolitikai és katonai fejlesztésekkel.
Hogy mennyire, az csak az utóbbi években látszik igazán, amikor hirtelen fölébredve több ország gőzerővel nekiállt korszerűsíteni és bővíteni arzenálját. Ha csak ennyit elért Trump, akkor már megérte, mert az minden konkrét világpolitikai folyamattól függetlenül helyes, ha az európai országok meg tudják védeni magukat. Sőt, kifejezetten hasznos volna egy összeurópai katonai együttműködést kialakítani – ezt egyébként korábban már Orbán Viktor, de Emmanuel Macron is szorgalmazta, ez azon kevés ügyek egyike, amelyekben egyetértés van a magyar miniszterelnök és a francia elnök között.
Ugyanakkor az, amit ma egyes európai országok vezetői művelnek, nem a biztonság megteremtése, hanem életveszélyes szájhősködés. Súlytalan percemberként sorozatban provokálják Oroszországot, naponta hirdetik meg a Moszkva elleni háborút úgy, hogy annak semmiféle feltétele sincs meg, tekintve csupán azt, hogy Oroszország nukleáris hatalom. De ráadásul Oroszország nem akar háborúzni Európa nyugati felével. Moszkva a békés együttműködésben, az élénk gazdasági kapcsolatokban, különösen az olaj- és földgázexportban érdekelt – ahogy Európa is. Ezért, miközben elvi alapon helyes minden biztonsági és katonai fejlesztés, kártékony és életveszélyes a fölösleges és mesterséges konfliktus gerjesztése Oroszországgal szemben. Ugyanezért
fölösleges és káros Donald Trump démonizálása és sértegetése.
Brüsszel és számos uniós ország vezetése egyszerűen nem érti, hogy milyen folyamatok zajlanak a világban, ezért a valóságra való helyes reagálás helyett jóleső rettegéssel-borzongással ütik el az időt. Ez pedig azt jelenti, hogy
tehetségtelen és ostoba politikusai miatt Európa teljesen kiszorul a folyamatok alakításából.
