A fekete arany hordónkénti ára mára folyamatosan 130 dollár felett áll, és június második hetében pár órára még a 140 dolláros árat is elérte. A magas üzemanyagár emberek tízmillióinak megélhetését fenyegeti. Európa több országában már sztrájkolnak a fuvarozók, de tüntettek Ázsiában és Latin-Amerikában is. Ám nem csupán a fuvarozókat sújtja az áremelkedés. Az üzemanyag ára közvetlenül kihat az ipari és mezőgazdasági termékek, illetve az élelmiszerek előállítási költségére is, így az agrárágazat is válság előtt áll. A fogyasztói árak emelkedése miatt pedig mindenki a saját bőrén érezheti a magas olajár hatásait.

A leggyakrabban hallható magyarázatok között az iraki háborút, a nigériai olajvezetékek elleni támadásokat, a norvég olajmunkások sztrájkját, vagy éppen Kína növekvő energiaigényét halljuk. Való igaz, hogy a fenti indokok mind befolyásolják a fekete arany árának mozgását. Az immár állandó 130 dollár feletti árfolyam azonban aligha magyarázható pusztán a fenti okokkal. Különösen, hogy szakértők szerint a kőolaj kitermelési költsége, a szállítás és a tisztes haszon együttesen hordónként csupán 50 dollár körüli árat indokolna. Ehhez a dollár utóbbi két évben történt inflálódása is csupán 30 dollárt tenne hozzá, ami csupán a jelenlegi olajár valamivel több mint felét indokolná.

A nyersolaj árának emelkedését az olajhiánnyal, illetve a világ fogyasztásának növekedésével is magyarázzák. A számok azonban mindkét teóriát megcáfolják. Napjainkban a világ olajellátása több mint bőséges.

Májusban a Kőolajexportáló Országok Szervezete, az OPEC tagjainak termelése napi 32,12 millió hordóra nőtt az egy hónappal korábbi, napi 31,71 milliós átlagról. Emellett Oroszország is növelte kitermelését, és a múlt héten Szaúd-Arábia is napi több mint félmillió hordós termelésnövelést ígért. A jövőkép sem feltétlenül sötét, hiszen rendszeresen jelennek meg hírek a jégtakaró visszavonulásával felfedezett északi-sarkköri olajmezőkről. Az OPEC tanulmánya szerint 2008-ban az olaj világtermelésének növekedése összességében meghaladja a világfogyasztásét.

A piac tehát telített, ennek pedig normális esetben az árak csökkenéséhez kellene vezetnie. Különösen, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) június elején közzétett tanulmánya erre az évre a világfogyasztás vártnál lassúbb növekedését jósolta a tavalyihoz képest. A nyersolaj kitermelésének költsége tehát stagnál és a tartalékok is jól bírják, az árak mégis vészesen emelkednek. A kettősség arra enged következtetni, hogy az áremelkedés hátterében valami más áll.

Így látják ezt a témában avatottabb emberek is. Az OPEC elnöke szerint például egyáltalán nem Irak, Kína, vagy a tartalékok kiürülése magyarázza a kőolaj indokolatlanul magas világpiaci árát. Június elseji nyilatkozatában Sakib Khelil hangsúlyozta, hogy a magas olajárért nem a szerinte kiegyensúlyozott kereslet-kínálat a felelős, hanem a gyengülő dollár, a piaci spekuláció és az amerikai jelzálogpiaci válság.

A gyengülő dollár olajárakra való kihatásának felismerése nem nehéz feladat. A világon jelenleg két helyen működik olajtőzsde, New Yorkban (NYMEX) és Londonban (IPE), mindkettő kizárólag dollár alapon számolja el az olajat. Ez azt jelenti, ha valamely nemzetnek olajra van szüksége, először dollárt kell vásárolnia ahhoz, hogy igényét ki tudja elégíteni.

A dollárt azonban súlyosan megtépázta az iraki háború, illetve az amerikai ingatlanpiac 2007 végi összeomlása. Az olaj árának növekedése így mentőöv az amerikai gazdaság számára. Más kérdés persze, hogy a világ többi országa, leszámítva a termelőket, súlyosan megsínyli a piaci manővert. A Wall Street Journal január negyedikei elemzése szerint, ha a dollár az aranyhoz hasonlóan tartotta volna az értékét 2001 óta, akkor egy hordó olaj mindössze 30 dollárba kerülne. A cikkíró levonja azt a következtetést is, hogy a dollár olajjal és arannyal szembeni esése azt jelentheti, hogy az amerikai jegybank túl sok dollárt bocsátott ki. A befektetők tehát az egyre értéktelenedő zöldhasúakat értékálló nyersanyagra váltják. Nem véletlen, hogy a Washingtonnal köztudottan hadilábon álló Mahmúd Ahmadinedzsád június 17-én az OPEC-országok vezetői előtt spekuláció eredményének nevezte a magas olajárakat, és javaslatot tett egy új deviza létrehozására, mely felváltaná a dollárt az olajkereskedelemben.

Az áremelkedés másik fontos oka az amerikai ingatlan- és jelzálogpiac 2007. végi összeomlása. A számadatok egyértelműen bizonyítják, hogy az amerikai befektetési bankok bevételük kétharmadát ingatlankölcsönökkel szerzik. Az ingatlanpiac azonban jelenleg stagnál, így a bankoknak és befektetési alapoknak más bevételi forrást kell keresniük. Ezért aztán az értéktelenné váló jelzálogpapírjaikat és kötvényeiket eladják az amerikai jegybank (FED) árverésein, és az ebből befolyó – a Financial Times szerint 400 milliárd dollárra rúgó – összeget a nyersanyag, az élelmiszer és olaj árának felverésére fordítják.

A tőkeátáramlást a számok is bizonyítják. Míg 2003-ban csupán 13 milliárd dollárra rúgtak a határidős mutatókba eszközölt befektetések, addig idén márciusban már több mint 260 milliárd dollárt tettek ki ezek a főbb piacokon. Az idei év első két havában pedig az amerikai ingatlanpiac válságát követően a befektetők 50 milliárd dollárt helyeztek át más piaci eszközökből.

A megnövekedő kereslet persze az egekbe tornázza az így is magas olajárakat. A FED mindehhez nem csak hallgatólagosan, de a gyakorlatban is asszisztál. Erre utal legalábbis az Associated Press május végi híre, ami beszámol arról, hogy a FED júniusban 75 milliárd dolláros hitelcsomagot kíván elérhetővé tenni a befektetési bankok számára, így azok orvosolni tudják hitelproblémáikat.

És itt lép a képbe a harmadik nagy árfelhajtó tényező, a spekuláció. William Engdahl neves közgazdász május ötödikén megjelent elemzésében így körvonalazta a helyzetet: „A hordónként 128 dolláros olajár legkevesebb 60 százaléka azoknak az ellenőrizetlen ügyleteknek és spekulációknak az eredménye, amelyeket bankok és pénzügyi csoportok folytatnak. Ezek a csoportok kihasználják a London IPE, illetve a New York-i NYMEX közti fizetési határidőket, valamint az ellenőrizetlen bankok közti és tőzsdén kívüli ügyleteket, így ki tudják játszani a vizsgálatokat. Az amerikai kormány Terményhatáridő-üzleti és Kereskedelmi Bizottsága (Commodity Futures Trading Commission) szabad utat ad a spekulánsoknak arra, hogy a NYMEX-en határidőre vásárolhassanak nyersolajat, mégpedig úgy, hogy a szerződésben foglalt összegnek mindössze hat százalékát fizetik ki. A mai 128 dolláros olajár mellett ez azt jelenti, hogy a határidős ügylettel foglalkozó kereskedő hordónként körülbelül nyolc dollárt fizet ki, míg a maradék százhúszat kölcsönbe kapja. Ez az extrém tizenhat az egyhez arány irreális magasságokba vezeti az árakat, és segít ellensúlyozni azokat a veszteségeket, amelyeket a bankok más területeken könyvelnek el. Mindezt persze a társadalom költségén.”

Michael W. Masters, a Masters Capital Management vezetője az olajspekulációk ügyében nyomozó Committee of Homeland Security előtt tett tanúvallomásában elmondta, a spekulánsoknak legalább akkora szerepük van az olajár növekedésében, mint a kínai gazdaság robbanásának. Való igaz ugyanis, hogy az elmúlt öt évben Kína éves olajigénye 1,88 milliárdról 2,8 milliárd hordóra nőtt. Ez a 920 millió hordós növekedés alig haladja meg azt a 848 millió hordós növekedést, ami a spekulánsok növekvő igényéből következik.

A nyersolaj árának növekedésével nemcsak a spekulánsok, illetve a Bush, Cheney és más olajiparban mozgó családok járnak jól, hanem a Fehér Ház is. A növekvő olajár ugyanis komoly politikai fegyver Washington számára. 2007 végén több gazdasági szakértő is jelezte, hogy az amerikai gazdaság hanyatlása miatt Kína egy éven belül átveheti a vezető gazdaság szerepét. A magas olajárak azonban komolyan visszavetették a sárga óriás szárnyalását. Hosszú távon persze a taktika visszaüthet. Kína napjainkban az Egyesült Államok egyik legnagyobb donora, és így gazdaságának lassulásával Peking egyre kevésbé lesz képes az amerikai államadósság finanszírozására. A kígyó tehát a saját farkába harap. Hogy pontosan mikor, nem tudni. Addig mindenesetre jó mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki meg szeretné tankolni kocsiját, vagy ennivalót akar vásárolni.

Sayfo Omar