Hét év börtönre ítélte az izraeli bíróság Moshe Katzav volt államfőt szexuális zaklatás vádjával. Dominique Strauss-Kahn a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója akár 25 év börtönt is kaphat, amiért a vádak szerint egy ötcsillagos New York-i szállóban orális szexre kényszerített, majd megpróbált megerőszakolni egy szobalányt. Kellemetlen helyzetbe került Arnold Schwarzenegger is, miután kiderült, hogy egykori bejárónője 13 éves gyermekének ő az apja. Anthony Weiner amerikai demokrata párti képviselő le kényszerült mondani mandátumáról, miután kiderült, hogy ismeretlen nőknek küldözgetett magáról intim fényképeket, valamint erotikus üzeneteket az interneten.

A nők és férfiak szexualitáshoz való hozzáállása közti különbség a történelemmel egyidős vita, melyben valószínűleg soha nem lesz konszenzus a nemek képviselői között. Mégis a kultúrák egymástól merőben eltérően ítélik meg csalfa nagyjaikat.

Az egyik legszigorúbb minden bizonnyal Amerika. Az angolszász gyökerű puritán erkölcsiségen alakuló politikai kultúrában ha egy politikus megcsalja házastársát, azzal olyan bűnt követ el, mintha a szavazókkal tenné ugyanezt. A puritán erkölcsök ide vagy oda, az amerikai államatyák és szenátorok körében soha nem volt ismeretlen a hűtlenség. Már Thomas Jefferson elnökről is keringtek hírek, miszerint törvénytelen gyermeke született egyik fekete szolgálójától. Warren Harding három nővel is folytatott viszonyt, és John F. Kennedyről is köztudott volt a nők iránti rajongása. Mégis, a 60-as évek szexuális forradalmáig a sajtó nemigen karolta fel az efféle ügyeket, a híradásokat pedig – ha már botrány kellett – leginkább a polgárjogi ügyek uralták.

A ’80-as évek ígéretes figurája, Gary Hart ezzel szemben már egy modellel készült bahamai képei miatt bukta el a demokrata elnökjelöltséget. A közbeszédbeli tabuk a Lewinsky-ügy kapcsán dőltek le végleg, mikor Kenneth Starr bíró kendőzetlenül tárgyalta ki Bill Clinton és az egykori fehérházi gyakornok közti kapcsolat mibenlétét. Ez volt az első alkalom, hogy az „orális szex” fogalma médiumokban is megjelent. Ha nem is közvetlenül, de ezen tabu ledőlése is vezethetett a katolikus egyházi személyek zaklatási ügyeinek kirobbantásához.

Erkölcs és bűn

A csalfasággal vádolt amerikai politikusok csak erkölcsileg buknak meg. A büntetőjogi felelősségre vonás nem a tett, hanem az azzal járó hazugság miatt következik be. A hatalommal való szexuális úton történő visszaélés pedig a korrupcióhoz hasonló bűnnek számít.

Hiba lenne ugyanakkor azt hinni, hogy az amerikaiak házastársi hűség tekintetében jobbak lennének bármely más országok fiainál és lányainál. A Psychology Today nevű magazin 2009-es felmérése szerint az amerikai házas nőknek 20, míg a férfiaknak 32 százaléka vallja be, hogy korábban félrelépett. Talán részben ennek is köszönhető Hillary Clinton politikai karrierjének felívelése. Bill Clinton megcsalt feleségének népszerűsége egyenesen szárnyalni kezdett, amikor a Lewinsky botrány idején férje pártjára állt. A háziasszonyok a sorstársat, a férfiak pedig az ideális, megbízható asszonyt látták benne, aki a nehézségek ellenére is kitartott csalfa férje mellett.

Szexuális botrányok esetén a hangsúly Amerikában sem az eseményen, hanem az azt elkövető személyen van. A fenti statisztika fényében elmondható, hogy az egyszerű emberek is legalább olyan gyakran lépnek félre, mint a hírességek. Utóbbiaknál viszont ismertségük miatt minden magánügynek dollártízezrekben mérhető értéke van a hírpiacon, nem beszélve a botrányokból következő politikai vagy üzleti életben bekövetkező folyamatokra.

A csalfa politikusok esetében az a tény okozza a közfelháborodást, hogy egy befolyásos személy, aki egy bizonyos képet alakított ki magáról a nyilvánosság előtt, a magánéletben máshogy cselekszik. A közvélemény nem minden közszereplőtől várja el a makulátlan erkölcsöt. A sajtót sokszor megjárt hír, miszerint Hugh Hefner Playboy-mogul unokájakorú ikerlányokkal folytat intim kapcsolatot, korántsem kelt felháborodást. Hasonló a helyzet a sztárvilág többi képviselőjével, akikkel az amerikai közvélemény messze megengedőbb, mint a politikusokkal. Ennek egyik oka az lehet, hogy az angolszász protestáns elem a sport- és szórakoztatóipar világában jóval alacsonyabb, mint a politikában.

A zenészek, színészek és más művészek, illetve sportolók között jelentős az olasz, latin és fekete jelenlét, akiktől a fehér protestáns amerikaiak el sem várják a náluk szokásos morált.

A spanyol származású Charlie Sheen például számos társával egyetemben még előnyt is tudott kovácsolni drog- és szexbotrányaiból. Persze a házasságtörő afférok megítélése nem kizárólag etnikai, hanem osztálykérdés is. Miközben az alacsonyabb rétegek körében népszerű kosárlabdázókról vagy baseballjátékosokról kialakult összképbe olykor belefér a csalfaság, addig a színes bőrű golfbajnok, Tiger Woods imázsának súlyosan ártott, amikor kiderült félrelépése. Woods, hogy becsületét tisztára mossa, szexfüggőségét orvosi papírokkal igazolta, majd elvonókúrára feküdt be egy luxusklinikára.

Az amerikaihoz hasonlóan szigorú a mérce Kínában és Indiában, ahol egy házasságon kívüli affér könnyen véget vethet a legígéretesebb politikai karriernek is.

Nem mindenhol törnek azonban pálcát a csalfa férjek felett. Egyes maszkulin kultúrákban a férfi számára nemhogy nem szégyen, de olykor még dicsőség is több vas egyidejű tűzben tartása. Vlagyimir Putyinról közismert a csinos tornásznővel, Alina Kabajevával folytatott afférja. Az olasz közvélemény évtizedig cinkos mosollyal szemlélte Silvio Berlusconi nőügyeit. A biztosítékot az verte ki, amikor 2011 elején felmerült annak gyanúja, hogy aktuális protezsáltja nem töltötte be tizennyolcadik életévét. Osama bin Laden híresen nagy libidója és – likvidálása után megtalált – pornógyűjteménye aligha nyomott bármit a latba a terroristavezér megítélésében az iszlám világon belül.

Franciaországban a csábítás egyenesen kötelező kelléke a politikai kultúrának. Az általános vélekedés szerint egy férfiassága teljében lévő politikus minden bizonnyal nemcsak a szeretőjével, de az országgal is elboldogul. Öt évvel ezelőtt, mikor a most zaklatással vádolt Strauss-Kahn elnöki jelölésére készült, felesége, Anne Sinclair egy párizsi lapnak elmondta: büszke arra, hogy férjét szoknyapecérként tartják számon, hiszen a hódítói karizma elengedhetetlen kelléke egy politikusnak. Így vannak ezzel mások is.

Mikor 1992-ben az Actuel című párizsi magazin feltette politikusoknak azt a kérdést, hogy megcsalták-e már feleségüket, legtöbben diplomatikusan a „Nem szeretnék hazudni önnek.” felelettel válaszoltak. Egyik képviselő kifejtette: „Marseille-ben minden köztudott. Nem iszom, nem dohányzom, soha nem szerencsejátékozom. Egyetlen szenvedélyem viszont van: imádom a nőket.”

Edgar Faure 1973 és ’78 között regnáló miniszterelnök egy alkalommal büszkén mondta: „Amíg miniszter voltam, akadt nő, aki ellenállt. Miután miniszterelnök lettem, már egy sem.”

Valéry Giscard 1974-es elnökválasztáson aratott győzelmét hódító sármjának tudták be. Franciahonban persze régen sem volt ez másként. A királyok és uralkodók életében a nőknek külön hierarhiájuk volt, melyben legelöl a feleség állt, akit a „kedvenc hölgyek”, végül pedig az afférok követtek.

A Schwarzenegger-, illetve Strauss-Kahn-afférok korántsem esnek egy kalap alá. Míg előbbi „csupán” botrány, utóbbi – a fejlett világban legalábbis – bűncselekmény.

Az erőszak és hatalommal való visszaélés szinte mindenütt erkölcstelen dolognak számít. Moshe Katzav 2007-ben azután vesztette el elnöki pozícióját, hogy kiderült, több ízben szexre kényszerítette egykori beosztottját. A volt izraeli elnököt idén hét év börtönre ítélték. Persze még az erőszak megítélése is kultúrafüggő.

Christopher Mushowe zimbabwei közlekedés- és kommunikációsügyi miniszter pozícióját nem ingatták meg a 2007-ben felhozott, nemi erőszakra vonatkozó vádak. Jacob Zuma dél-afrikai elnököt 2005-ben vádolták meg azzal, hogy megerőszakolt egy 31 éves HIV-pozitív nőt. Az ügy azonban nem ingatta meg Zuma politikai karrierjét. A bíróság végül csupán védekezés nélküli közösülés miatt dorgálta meg, mire ő azzal felelt: az AIDS ellen zuhanyzással védekezett. Nem meglepetés ez egy olyan országban, ahol évente több mint hetvenezer nő esik áldozatul nemi erőszaknak, és ahol – a Times 2009-es riportja szerint – négy megkérdezett férfiből egy bevallja, hogy már közösült nővel annak akarata ellenére.

Sayfo Omar

Miért hűtlenebbek a hatalommal rendelkező férfiak az átlagnál?

1. Számonkérhetőség hiánya. A hatalommal rendelkező férfiak hajlamosak azt hinni, hogy mentesülhetnek a felelősségre vonás alól, így ha rövid távon haszonnal kecsegtet, nem aggódnak tetteik hosszú távú következményei miatt.

2. Az átlagnál nagyobb számú kísértés. A magas rangú férfiak gyakran utaznak, mely útjaik során az átlagnál több ellenkező nemű emberrel találkoznak. A magányosság érzete, illetve az új élmények komoly csábítást jelentenek.

3. Adrenalinfüggőség. A hatalommal rendelkező férfiak vállán nagy felelősség van. A stressz életük részévé válik, így függővé válnak az izgalomtól és kihívásoktól. Az afférok kielégítik ez irányú igényeiket.

4. Közvetlen környezet. A befolyásos férfiakat szinte mindig nekik engedelmeskedő, őket alig bíráló munkatársak veszik körbe, ami egészségtelen módon megnöveli önbizalmukat és azt a képzetet kelti bennük, hogy bármit megtehetnek.

5. A nők természete. Sok nő szemében vonzó a hatalom és az ezzel járó lehetőségek. A magas pozícióban lévő, illetve jómódú férfiak így gyakrabban vannak kitéve csábításnak, mint egyszerű társaik.