A New York Times riportja szerint a pénzügyi válság kirobbanása óta a pénzügyi szakemberek valósággal megrohamozzák a tőzsde épülete szomszédságában lévő baptista templom déli istentiszteleteit. Neves közgazdászok, akik eddig Mammont imádták, most mástól várnak segítséget. A tengeren túli protestáns gyökerű egyházak között akadnak, amelyek igen gyakorlatias eszközökkel igyekeznek utat mutatni híveiknek a nehéz időkben. A Southern Baptist Convention például „Gazdasági Újtestamentum” szerkesztésébe kezdett. A naptár formátumú kiadvány a hónap minden napjára szolgál egy jó gazdasági tippel, melyet bibliai idézetekkel és tanításokkal támaszt alá, ezzel kínálva lelki és gyakorlati segítséget az amerikai családoknak.

Bár nem ilyen konkrét módon, de a Vatikán is megszólalt válságügyben. „Aki életét a világi és anyagi dolgokra építi, olyan, mint aki homokra építi házát. Csakis Isten szava lehet minden igazság alapja” – kommentálta a pénzügyi válságot XVI. Benedek pápa. Az egyházfő 253 bíborosa előtt kifejtette: Abban a világban, ahol a nagy bankok összeomlanak és az emberek pénze semmivé lesz, egyedül csak a hit és a vallás marad biztos kapaszkodóként. A Vatikán külügyminisztere, Tarcisio Bertone kardinális még ennél is tovább ment a Vatikán hivatalos kiadványának számító L’Osservatore Romanóban A politikának vallásra van szüksége című írásában a gazdasági válságot „a politikai ideológiák tragikus következményének” nevezte. A pápa jobbkezeként ismert diplomata javaslatot is tett a válság és a világot jelenleg uraló káosz kezelésére: „A globalizáció kezeléséhez a politikának szüksége van a vallás által ihletett etikára. A politikának tehát szüksége van kereszténységre.”

De nem csak a Vatikán gondolja így. Az ortodox egyházak elöljárói október 10-én ültek össze Isztambulban, hogy megvitassák a pénzügyi válság és háborúk sújtotta világ dolgait. Kétnapos tanácskozás után az orosz, konstantinápolyi, alexandriai, antiochiai, jeruzsálemi, ciprusi, görög, albán, cseh, szlovák, grúz, szerb, román, bolgár és lengyel elöljárók dekrétumot írtak alá, melyben elítélték a modern államok törekvését, miszerint megpróbálják kiiktatni a vallást a társadalmi életből. Megállapításuk szerint ugyanis a jelenlegi válságos időket egyedül az Istenbe vetett hit segíthet átvészelni.

A válság a korántsem egységes muszlim világ képviselőit is vallási kinyilatkoztatásokra késztette. Ők a kereszténység megbocsátástanával szemben azt hirdeti, hogy az ember a felelős tetteiért: a jótetteket Isten megjutalmazza, a rosszakat pedig megbünteti. Vagy még az ember életében, vagy a túlvilágon.

Az iráni Ahmad Jannati ajatollah október 3-i beszédében isteni igazságtételnek nevezte, hogy Amerika pénzügyi káoszba süllyedt. Iráni elemzők következetesen állítják, hogy hazájukat nem érinti a gazdasági válság. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a válság miatt az olaj világpiaci ára július óta 40 százalékot esett, Irán pedig jövedelmének 80 százalékát olajexportból fedezi. Az al-Kaida egyik amerikai tagja, Adam Gadahn félórás internetes üzenetet tett közzé, melyben örömét fejezte ki, hogy az iszlám ellenségei – jelen esetben saját hazája – elsöprő vereséget szenvedett a válság miatt.

Más kérdés persze, hogy a válság az arab és iszlám világot is érinti. A fentebb már említett olajáresés, valamint az olajországok Washingtonnal ápolt komoly gazdasági kapcsolatai miatt ők sem tudják kivonni magukat a történtek alól. Van azonban egy szegmens, melyet alig érintett meg a válság szele, ezek pedig az iszlám bankok.

Az iszlám bankrendszert eredetileg azért hozták létre, mert a saria tiltja a kamatszedést, illetve olyan egyéb gazdasági tevékenységeket, melyek a nyugati bankrendszer alapjait képezik. A muszlim pénzintézetek ezeket helyettesítendő alternatív megoldásokkal élnek. Lakáshitel helyett például bérleti szerződést kínálnak az ingatlanra, melynek lejártával a bérlő tulajdonossá válik. A bahreini székhelyű Albaraka Banking Group igazgatója szerint intézete nem függ a kötvényektől és részvényektől, és nem foglalkozik kölcsönök kereskedelmével sem.

Adnan Yusif, az Arab Bankok Uniójának elnöke is megerősítette, hozzátéve, hogy a valutaárfolyamok ingadozása miatt rájuk is lehetnek közvetett hatásai a válságnak. A megszólaltatott szakemberek ennek ellenére egytől egyig optimizmusuknak adtak hangot afelől, hogy a nyugati típusú bankba vetett bizalom megingása miatt a jövőben megnő az iszlám bankok szerepe.

Sok muszlim ezt bizonyára történelmi igazságtételként értékelheti. Mohamed Ali al-Jouzo befolyásos libanoni szunnita sejk a helyi hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette: „Isten meghallgatta az elnyomott emberek fohászait.” Iszmail Haniyye hamaszos miniszterelnök az egyik pénteki ima során mondott beszédében kifejtette: „ami folyik, az mindannak a következménye, amit Amerika a palesztin, szomáliai, iraki, afganisztáni és a világ muszlimjai ellen.”

A Hamasz minden bizonnyal nem egyeztetett hivatalos álláspontját illetően. A szervezet szóvivője, Fawzi Barhum ugyanis nem az isteni igazságtételt, hanem a „zsidó lobbit” jelölte meg a válság okaként. Az amerikai Rágalmazásellenes Liga jelentése szerint a válsággal párhuzamosan meredeken megnőtt az antiszemita megnyilvánulások száma az interneten. Ami azért különös, mert az ortodox zsidóság jeles képviselői is isteni igazságtételként fogják fel a történteket. A zsidóság ugyanis, csakúgy, mint az iszlám, törvényvallás. A nyugati kereszténységgel ellentétben tehát nem teológiai és erkölcsi magasságokat, hanem nagyon is körülhatárolható törvényeket és szabályokat hirdet követői számára. A szabályozás pedig nemcsak a magánéletre, társadalmi aktusokra és rituálékra, de a pénzügyekre is kiterjed.

A Tóra összesen 613 parancsot ír le a „kóser üzletet” illetően. Aaron Levine az oxfordi egyetem által kiadott, Judaizmus és Közgazdaság című cikkgyűjteményben megjelent írásában a „szélesen burjánzó erkölcsi válságban” vélte felfedezni a gazdasági válság okát. Levine – aki mellesleg ortodox rabbi és a Yeshiva Egyetem oktatója – kifejti, hogy a Tóra, a mishna (szóbeli törvények), a talmud és az olyan középkori zsidó tudósok, mint Maimonides egyértelműen körülhatárolják az etikus gazdaság alapjait. Levine egyaránt felelőssé teszi a zsidó és nem zsidó közgazdászokat és brókereket, amiért azok erkölcsiséget nélkülözve bonyolítják ügyleteiket.

Sayfo Omar