Az alma nagyon messze esett a fájától. A 27 éves Omar bin Laden, a hírhedt terrorista vezér fia mögött hányatott élet van, mely amellett, hogy joggal szolgálhatna alapul bármilyen regényhez vagy mozifilmhez, komoly üzeneteket és tanulságokat hordoz magában.

Omar Bin Laden, teljes nevén Omar bin Osama bin Muhammad bin Awad bin Laden, az egyik leggazdagabb szaúdi család sarja és a legrettegettebb terrorista vezér fia 1981-ben született Szaúd-Arábiában, majd édesapjával Szudánba költözött. Ott élt 1991 és 1996 között, majd apjával Afganisztánba utazott, ahol hat éven át az al-Kaida táboraiban edzett. Elmondása szerint nem volt boldog a Tora-Bora hegyekben, ezért 2000-ben úgy döntött, szeretne világot látni, mielőtt végleg az al-Kaida harcosainak sorába állna. Oszama bin Laden igazi szabadelvű apaként bele is egyezett a dologba. Omar így kaftánját farmerre, kalasnyikovját hitelkártyákra cserélte, és nyakába vette a világot. Kisebb kitérők után az Egyesült Államokba utazott, ahol részt vett a Muszlim Ifjak Világkongresszusa (World Assembly of Muthlim Youth) nevű szervezet amerikai szárnyának megszervezésében.

Itt olyan barátra lelt, mint az egyiptomi Muszlim Testvérek nevű radikális csoport magát mérsékeltnek valló tagja, Kamal Helbawy. A történelem azonban közbeszólt. A 2001. szeptember 11-i támadások után egy héttel az FBI vizsgálatokat indított a WAMY ellen, Omart pedig tizenkét másik Bin Laden társaságában felültették arra a Szaúd-Arábiába tartó charterjáratra, aminek hírét később a Bush-kormányzat ellenségei véres rongyként hordoztak körbe, igazolva ezzel a Bush és Bin Laden klánok közös üzleti érdekeltségeit.

Omar a szaúdi fővárosba költözött, ahol egy családja tulajdonban lévő fémkereskedő vállalatnál lett üzletkötő. A WAMY amerikai szárnyát pár évre rá, 2004-ben aztán az FBI bezárta, amiért az állítólag kapcsolatot tartott fenn a Washington által terrorszervezetként számon tartott palesztin Hamásszal, és „gyűlöletbeszédet” folytatott a zsidóság ellen.

Az ifjú egy gízai lóversenyfutam alkalmával találkozott a nála 26 évvel idősebb Zaina Mohamed al-Sabahhal, született Jane Felix-Browne-val. A találkozás mindkettejük elmondása szerint szerelem volt első látásra. A brit születésű hölgy Omar előtt négy férjet fogyasztott, és idősebb gyermekeitől már unokái is vannak. Ez azonban nem zavarta az ifjú lovagot, és iszlám törvények szerint feleségül vette szíve választottját. Omar első felesége ezzel szemben nem örült a konkurenciának. Fogta magát, összepakolt és kijelentette: amíg az a nő jelen van, ő nem hajlandó találkozni férjével.

A fiatal Bin Laden eközben igyekezett megszabadulni neve árnyékától: 2008 januárjában bejelentette, „Béke futam” néven 3000 kilométeres lóversenyt rendez Egyiptomban, melynek bevételét a háború gyermekáldozatainak ajánlja fel. Az ötlet azonban rossz pillanatban jött. A Párizs–Dakarralit a szervezők éppen akkor halasztották el, miután feltételezett al-Kaida- csoportok 2007 karácsonyán elraboltak és megöltek négy francia turistát Mauritániában, és további merényleteket helyeztek kilátásba a verseny idejére. Omar velük szemben nem riadt vissza. „Hallottam, hogy a ralit elhalasztották az al-Kaida miatt. Engem azonban nem fognak megállítani” – nyilatkozta a sajtónak önbizalomtól fűtve. Bin Ladennek csak részben lett igaza. A verseny elmaradt. Ez esetben azonban nem keleti, hanem nyugati fanatikusok szóltak közbe.

A PETA nevű hírhedt állatvédő szervezet elnöke, Ingrid E. Newkirk nyílt levelet intézett hozzá, mely szerint az efféle erőltetett futam könnyen a lovak halálát okozhatja. Omar úgy döntött, nem bocsátkozik vitába azt illetően, hogy a sivatagban nevelkedett arab telivéreknek a történelem tanulsága szerint meg sem kottyan napi 30 mérföld megtétele. Látván, hogy jó sajtót már biztosan nem kaphat, feladta grandiózus tervét.

A bajokat csak tetézte, hogy feleségével együtt Egyiptomban egyre több halálos fenyegetést kapott. A stressz hatására felmerült bennük a válás gondolata is, végül úgy döntöttek, az asszony szülőhazájában folytatják életüket. Omar több interjúban kijelentette, hogy neve rossz hangzására rácáfolva a béke nagykövete szeretne lenni Kelet és Nyugat közt. Londonnak azonban nem volt ínyére az ötlet. Szemben Salman Rushdie-val, aki annak idején automatikusan menedékjogot, állampolgárságot, majd lovagi rangot kapott, az ifjú Bin Laden be sem tehette lábát Angliába. Miután a brit követség visszautasította vízumkérelmet, Omar a spanyol hatóságokhoz fordult menekültstátuszért. Az ENSZ menekültügyi főbiztosára hivatkozva azonban itt sem kértek belőle, mondván, nincs elegendő bizonyíték arra, hogy élete veszélyben forogna. Ezután azonban már Egyiptom sem volt hajlandó visszafogadni, ezért először Marokkóba, majd Katarba utazott, ahova szaúdi állampolgárként bármikor beléphet, végül Új-Zélandra indultak volna, amely történelmi hagyományai miatt nemhogy alanyi jogon engedi be a világ üldözöttjeit, de még kiadatási egyezménye sem igen van a világ országaival. A szigetország menekültügyi biztosa, Aussie Malcolm azonban meglepő módon egy ausztrál újságnak úgy nyilatkozott, kevés esélyt lát arra, hogy „Mr. Bin Laden” belépési engedélyt kapjon.

De miért nem alkalmas Omar a béke nagykövetének szerepére? Az ember azt hihetné, hogy egy nyugatias, ha úgy tetszik megtért Bin Ladennél nem is kell jobb reklám a civilizációk közti párbeszédnek. A hivatalos brit és spanyol válasz szerint az elutasítás legfőbb oka, hogy jelenléte nyugtalanságot keltene a Földközi-tenger északi partján. A dologban persze lehet valami, hiszen senkinek nem hiányzik, hogy valaki éppen London vagy Madrid utcáin hajtson végre merényletet egy Bin Laden ellen. Valószínűbb azonban, hogy a dolog mögött más van. Ha a politikai elitnek nem is, a show-biznisznek minden bizonnyal jól jönne Omar. Első ránézésre az ifjú Bin Ladenből például kitűnő valóságshow-szereplő lehetne. Ez azonban újabb bajok forrása lehet.

Egy ilyen embert nem szerencsés dolog sokat szerepeltetni. Ha a nézők szimpatikusnak találják, minden szavának súlya lesz. Előbb vagy utóbb pedig kellemetlen dolgok csúszhatnak ki a száján, mint ahogy az korábban már megtörtént. Omar Bin Laden 2008 januárjában az ABC News nevű hírcsatornának adott nyilatkozatában elmondta, hogy édesapja „nagyon kedves ember, és ő maga is mélyen sajnálja, amikor olyan módszerekhez kell folyamodnia, mint a szeptember 11-i támadás”, amire csak azért adott utasítást, mert „hitt abban, hogy a két torony leomlásával ugyan meghal valamennyi ember, de halálukkal milliók élete menthető meg.” Nick Watt kérdésére, hogy ha tudná, hogy hol rejtőzik apja, elárulná-e az amerikaiaknak, Omar határozott nemmel válaszolt és hozzátette: még el is bújtatná. Ezzel egyébként arab és muszlim értékekből jelesre vizsgázott. Hitük szerint ugyanis a fiúnak haláláig lojálisnak kell lennie apjához, és távol kell tartania magát a kritikáktól. A riporter azon kérdésére, hogy szereti-e apját, Omar arabosan egy analógiával válaszolt, miszerint ha George Bush lányát kérdeznék meg, hogy szereti-e az apját, minden bizonnyal ő is igennel válaszolna. A párhuzam persze helytálló, hiszen ki tilthatná meg egy gyermeknek, hogy szeresse saját apját. A fiatal Bin Laden egy másik égbekiáltó hibát is elkövetett.

A kérdésre, hogy mit gondol a világkereskedelmi központ elleni merényletről, így válaszolt: „Személy szerint nem gondolom, hogy szeptember 11-e helyes volt, de megtörtént. De ugyanígy azt sem gondolom, hogy a vietnami háború, a palesztinai események vagy ami Irakban történt, az helyes lenne. Ha fel kellene sorolnunk mindazt, ami hiba volt, hosszú listát kapnánk.”

Omar tudhatta volna, amit Európában már a kisiskolások is tudnak, miszerint a fősodratú gondolkodók által merev kategóriákba sorolt eseményeket főbenjáró bűn relativizálni vagy más – egyébként hasonló – eseményekhez mérni.

Nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy Omar Bin Laden valójában a mérsékelt muszlim fiatalok megtestesítője. Nyugatiasan öltözik, nagykanállal falja az életet, nyitott és kíváncsi a nagyvilágra. Ugyanakkor tudja, hogy honnan jött. Túlságosan is. Élete valódi tragédia. Otthon nem találja helyét, új otthonra viszont nem talál. Bár szerelme igen, kapcsolata – már csak a nagy korkülönbség miatt is – nem tarthat örökké. Mi lesz húsz év múlva Omar sorsa? Lehet hogy bejrúti bárokban siratja a múltat. Az is elképzelhető, hogy esetleg neves üzletemberként igazgatja majd a Bin Laden névvel fémjelzett cégóriás valamely szárnyát. Végül, de nem utolsósorban pedig az is elképzelhető, hogy megcsömörödve attól a világtól, melynek ő soha nem kellett, visszabújik kaftánjába és édesapja nyomdokaiba lép.

Sayfo Omar