Amikor 2001 őszén az Egyesült Államok hadigépezete megindult a tálibok által vezetett Afganisztán ellen, kevesen fogadtak volna arra, hogy a fundamentalista muszlim csoport 2008-ban még mindig komoly politikai tényező lesz az országban. Pedig idén tavasszal a korábbinál lényegesen egységesebb és jobban felszerelt talibán nyílt háborút hirdetett a NATO és a vele szövetséges afgán kormánycsapatok ellen. A helyzet idén már majdnem olyan véres volt mint Irakban, s mára több katonai vezető egyenesen arról beszél, hogy a harcot nem lehet megnyerni, és előbb vagy utóbb ki kell egyezni a tálibokkal.

A NATO-n belül aligha akad valaki, aki irigyelné David H. Petraeust. A tábornok, aki korábban az Irakban szolgáló erőket vezette, október végétől veszi át az afganisztáni Központi Erők parancsnokságát.

Nem túlzás kijelenteni Petraeus élete egyik legnagyobb kihívása elé néz. A nemzetközi csapatok 2001-es afganisztáni bevonulása óta az idei volt a legvéresebb év.

2008 első nyolc hónapjában több mint 220 külföldi katona vesztette életét különféle támadásokban. De nem csak a biztonsági helyzet ad okot aggodalomra, hanem az egyre növekvő drogtermelés is. Míg a tálibok uralma idején visszaszorult az ópiumtermelés, mára a termőföldek újra máktól kéklenek. 2001-ben, a tálib uralom csúcspontján évente összesen 185 tonna kábítószert termeltek Afganisztánban. Ez 2006-ra 33-szorosára, vagyis 6100 tonnára nőtt.

A helyzet komolyságával a szövetségesek is tisztában vannak. Október 10-én a James Appathurai NATO-szóvivő bejelentette: A nemzetközi erők katonai vezetői – az afganisztáni misszió kezdete óta először – engedélyezték katonáik számára a drog laboratóriumok-elleni támadásokat. A kijelentés önmagában meglepő, hiszen felmerül a kérdés, hogy miért nem tették ezt az elmúlt hét évben. Az Afganisztánban termelt drog 90 százaléka európai piacon talál gazdára, az európai polgárok tehát elvileg elvárhatnák hogy az ő adóikból ténykedő katonák tegyenek valamit gyermekeik egészsége érdekében. E helyett a munkát afgán kormánycsapatokra bízták, akik azonban valami furcsa okból nem éreztek indíttatást arra hogy felvegyék a harcot a drogbárókkal szemben.

A biztonsági helyzet drámai romlására a NATO Afganisztánban szolgáló erőinek növelésével válaszol. A leköszönő Bush elnök nyilatkozatai szerint az iraki csapatkivonással párhuzamosan emelni fogják az Afganisztánban állomásozó amerikai katonák számát. A döntést mind a demokrata mind a republikánus elnökjelölt helyesli, ugyanakkor Robert Gates amerikai védelmi miniszter a budapesti NATO-csúcstalálkozón kifejtette: számít a NATO-szövetségesekre az afganisztáni misszió folytatásában. A NATO azonban korántsem egységes Afganisztán ügyében. A holland és kanadai egységek tervek szerint már 2010-11-ben felhagynának a harci tevékenységgel, és e helyett más nemzetiségű katonák kiképzésére szentelnék energiáikat.

Ha a hollandok és kanadaiak kihátrálnak, a békét jelenleg 7800 katonával vigyázó briteknek is újra kell gondolniuk stratégiájukat. Különösen, hogy odahaza 2010-ben választások lesznek, a brit szavazók számára pedig valahogy illik igazolni az afgán misszió szükségességét.

Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen azok, akik már látták a kinti helyzetet, igen pesszimistán látják a jövőt. Vannak akik úgy vélik, az újabb NATO csapatok kiküldése legjobb esetben is csak arra lehet elég, hogy késleltesse a tálibok előbb vagy utóbb szükségszerűen bekövetkező hatalomátvételét. A Sunday Timesnak adott nyilatkozatában a Hilmend tartományban állomásozó brit erők parancsnoka kerek perec kijelentette: a háborút nem lehet megnyerni. Mark Carleton-Smith szerint a briteknek ideje hozzászokniuk a tálibokkal való megállapodás lehetőségéhez.

A francia médiumok október első hetében arról tudósítottak, hogy a Dél-Franciaországban állomásozó 27-es hadosztály katonái elutasították hogy Afganisztánba küldjék őket szolgálatot teljesíteni. Október elején a Le Canard Enchaine leközölt egy telegrammot, melyet állítólag a kabuli brit nagykövet küldött ki egy francia diplomatának. A tényfeltáró riportjairól ismert francia hetilap bizonyítéka szerint a nagykövet élesen kritizálta az amerikai elnökjelölteket, amiért azok növelni kívánják Afganisztánban szolgáló csapataik létszámát. A szövegben kifejti, hogy az afganisztáni misszió kudarcra van ítélve és a szövetségesek úgy jöhetnek ki a legjobban a kalandból, ha hatalomra juttatnak egy „elfogadható diktátort”.

Ez utóbbi mondat különösen figyelemre méltó. Egészen eddig azt hihettük, hogy Afganisztánnak már van egy „elfogadható diktátora” Hamid Karzai személyében. A politikus ugyanis elnöksége előtt a UNOCAL nevű amerikai olajcég afganisztáni tanácsadójaként szolgált rá a republikánus adminisztráció, de elsősorban Dick Cheney és George W. Bush bizalmára. Úgy tűnik azonban a mór már megtette kötelességét.

Október első hetében provokatív cikk jelent meg a New York Timesban James Risen tollából. Az írás szerint 2004-ben az afgán biztonsági erők feltartóztattak egy teherautót Kandahár határában. Több mint száz kiló heroin volt rajta. Ekkor azonban megcsörrent a helyi rendőrfőnök, Habibullah Jan telefonja. A vonal végén Hamid Karzai öccse, Ahmed Wali Karzai volt, aki személyesen adta parancsba a törvény emberének, hogy ő nem látott semmit. A szállítmányt így továbbengedték. Az esetről egyébként maga Jan is nyilatkozott korábban a New York Timesnak, azt állítva, ilyen esetre 2006-ban is megismétlődött. A rendőrfőnök egyébként 2007 júliusában kandahári rezidenciájába tartva máig tisztázatlan hátterű merénylet áldozata lett. Karzai elnök öccsét, aki feltételezett drogbizniszei mellett a Kandahár tartományi tanácsának elnöke, több politikai indíttatású gyilkossággal is vádolják.

Kabulban szolgáló amerikai diplomaták utóbbi hetekben egyre gyakrabban adnak hangot aggodalmuknak, mely szerint az Wali Karzai ügyletei súlyosan aláássák az afgánoknak a központi kormányzatba vetett bizalmát és így veszélyezteti a „béketeremtő” NATO-misszió hatékonyságát.

A NATO legújabb drog-ellenes háborúja így hát nem egyéb, mint frontális támadás Karzai ellen. A tradicionális afgán társadalmi rendszerben egy vezető hatalma szorosan összefügg azzal, hogy milyen mértékben képes biztosítani hívei megélhetését. Ha a drogpénzek kiesnek, a Karzai-klán jelenlegi, minimális támogatottságát is elveszítheti. Karzai – vérbeli politikus lévén – úgy döntött bebiztosítja magát, s egyenesen a tálibok vezetőjét, az Egyesült Államok által máig hiába üldözött Omar mollát hívta szövetségesül.

„Pár nappal ezelőtt felhívtam a tálibok vezetőjét, Omar Mollát, és azt mondtam neki: Kedves testvérem, gyere vissza a hazádba. Gyere és dolgozz a békéért az embereid boldogulásáért és állítsd meg a testvéreid legyilkolását.” – nyilatkozta az elnök egy afgán hírügynökségnek, s elmondta, az iszlamista vezetőt biztosította arról, hogy megvédi az idegen csapatok esetleges támadásaitól. Csak emlékeztetőül: Omar molla volt az, aki menedéket adott Oszama bin Ladennek. És az sem lehet véletlen, hogy Karzai most éppen Szaúd-Arábiát kérte meg, hogy segítsen közvetíteni a kormány és a tálibok közt. Jobbhoz nem is fordulhatott volna: Szaúd-Arábia azon kevés országok egyike volt, amely annak idején elismerte a tálib-kormányzatot.

Látványos hatalmi játszma vette tehát kezdetét. A tálibok szóvivője, Qari Juszuf Ahmadi közölte, hogy amíg a külföldi csapatok Afganisztánban vannak, szó sem lehet tárgyalásról. Ahmadi azonban a ramadán havi böjtöt lezáró „Eid” alkalmából szabad elvonulást ajánlott a nemzetközi csapatoknak. Bejelentette e mellett, hogy a jövőben várható harcok során harcosaik mindent megtesznek, hogy megóvják a civilek életét. Az al-Dzsazíra katari hírtelevízió által megszólaltatott tálib vezetők elmondták: tisztában vannak azzal, hogy pár hónap alatt nem győzhetnek. Ennek tudatában hosszú, akár húsz évig is eltartó harcokra rendezkednek be. És bár hivatalos közvélemény-kutatások nincsenek, helyszíni jelentésekből kitűnik, hogy a romló életkörülmények miatt az afgánok jelentős része nosztalgiával tekint a tálib-rezsimre. És a helyzet csak romlani fog. A New York Times szeptember 19-i száma szerint az idei időjárás miatt Közép- és Észak-Afganisztánban 9 millió embert, a lakosság mintegy egynegyedét fenyegeti éhínség. Egy hónapon belül lehullik az első hó, és az ország olyan humanitárius válsággal nézhet szembe, amilyenre az elmúlt három, háborúktól véres évtizedben még nem volt példa. A helyzet romlásával a tálibok népszerűsége az egekbe fog ugrani. 2001 szeptember 11-ét követően voltak elemzők akik úgy vélték: a terrortámadással Oszama Bin Ladennek az volt a célja, hogy saját terepére csalja az amerikaiakat és ott győzze le őket. Ha valóban így van, a terv bejött.

Sayfo Omar