Schröder lehet a közvetítő

Bejárta a világsajtót Gerhard Schröder volt német kancellár (SPD) nyilatkozata, amelyet a közelmúltban adott a Berliner Zeitungnak. Angela Merkel elődje azt állította, hogy 2022 márciusában megegyezett az ukrán és az orosz tárgyalódelegáció a békefeltételekben, de az Egyesült Államok megakadályozta az ukránokat a békekötésben.

A volt kancellár elmondása szerint 2022-ben kapott felkérést Ukrajnából, hogy közvetítsen a két ország között a háború befejezése érdekében.

– Jött még valaki, aki az ukrán elnökkel is nagyon szoros kapcsolatban állt. Rusztem Umjerov, Ukrajna jelenlegi védelmi minisztere, a krími tatár kisebbség tagja – mondta Schröder, aki két megbeszélést folytatott Umjerovval és egy négyszemköztit Putyinnal.

Schröder szerint az ukrán fél több ponton is engedett: Umjerov elmondta, hogy Ukrajna nem akar NATO-taggá válni, mert úgysem tudja teljesíteni a feltételeket. Újra az orosz nyelvet tenné hivatalossá a Donbaszban, a Krímet pedig történelmileg Oroszország részének tekinti.

A volt német kancellár szerint így tavaly márciusban be lehetett volna fejezni a háborút. Mégsem ez történt, mert Washington közbeszólt.

Schröder szerint az oroszok nem akarnak semmi többet, mint a jelenlegi állapot konzerválását a Donbaszban és a Krímben, valamint garanciát arra, hogy Ukrajna nem lesz a NATO tagja, mert ezt fenyegetésnek érzik az oroszok. De hiába jött létre elméleti kompromisszum, az ukrán félnek mindenről az amerikaiakkal kellett egyeztetni.

Schröder a Bild című lap Végre béke a láthatáron? című 2022. március 14-ei cikkét is idézi: eszerint Zelenszkij elnök maga is utalt az engedményekre, nevezetesen arra, hogy országa nem ragaszkodik a NATO-csatlakozásához, és kész a kompromisszumra a Krím és a Donbasz ügyében is.

Ami az oroszokat illeti, Schröder kancellár leszögezi: a félelem, hogy az oroszok az Európai Unió felé terjeszkednének, abszurd.

– Nem kell senkinek azt gondolnia, hogy veszélyben van, sem Lengyelországban, sem a balti államokban, és főleg nem Németországban. Az oroszok nem indítanának háborút egyetlen NATO-tag ellen sem – hangsúlyozta.

Ez szöges ellentétben áll azzal, amit a német kormány, a média, illetve az ellenzéki CDU is a háború kitörése óta harsog. Nevezetesen, hogy Oroszország meg sem állna Berlinig, ezért a Nyugatnak mindenáron meg kell fékeznie Putyint. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az „oroszbarát”, „Putyin-bérenc”, illetve „a Kreml haszonlesője”.

A háború kitörése, majd az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása után korábban köztiszteletnek örvendő volt kancellárból egyik napról a másikra köz­ellenség lett. Saját pártján belül csakúgy, mint az FDP, a CDU és a Zöldek soraiból hevesen bírálták, sőt oroszországi kapcsolatai miatt még szankciókat is kilátásba helyeztek ellene. Még a Borussia Dortmund is megfosztotta tiszteletbeli tagságától. Az volt a bűne, hogy nem hajlandó lemondani a Nord Streamben, a Gazpromban, illetve a Rosznyeftyben betöltött vezető tisztségeiről.

Egy barátság kronológiája címmel írt cikket a Handelsblatt, amelyet azzal a sztorival indított, amikor a két politikus a szaunában találkozott. Ezt a jelenetet a ZDF Putyin a világ ellen című dokumentumfilmjéből kölcsönözte. Állítólag kigyulladt a szauna, és Putyin figyelmeztette Schrödert: „Gerhard, ki kell mennünk, mert égünk”, amire Schröder azt válaszolta, hogy előbb megissza a sörét. A szaunajelenet azóta is a kettőjüket máig összekötő, soha meg nem tagadott férfibarátság egyik bizonyítéka.

Schröder 1998 és 2005 között volt kancellár. Ebben az időszakban csúcsformában voltak a német–orosz kapcsolatok, Európa és Oroszország egymásrautaltsága felismerésének jegyében. 2005 szeptemberében a két fél hivatalosan is megállapodott a balti-tengeri gázvezeték megépítésében. Mindezen az sem változtatott, hogy nem sokkal később az SPD elveszítette a választást, és Angela Merkel lett Németország kancellárja. Gerhard Schröder ekkor vált a Gazprom többségi tulajdonában lévő Nord Stream AG felügyelőbizottságának elnökévé.

Ma azonban az akkori sikerek ma kudarcnak, sőt bűnnek számítanak. A Pu­tyin–Scholz-találkozón, amire 2022 januárjában, közvetlenül a háború kitörése előtt került sor, a német kancellár kínosan hárította az orosz elnök Schröder kancellárral és a hajdani kitűnő orosz–német viszonnyal kapcsolatos kérdéseit. Újságírói kérdésre válaszolva cinikusan jegyezte meg: „Ha jól értem a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányos rendjét, csak egy szövetségi kancellár van, és az én vagyok.”

Reinhard Bütikofer zöldpárti EP-képviselő egyenesen azzal állt elő, hogy Schrödert, aki egyébként Scholz párttársa, meg kell fosztani a mindenkori kancellárokat megillető státusától, és ki kell zárni az SPD-ből.

2022. május 19-én az Európai Parlament abszolút többséggel megszavazta a volt kancellár elleni uniós szankciókat. Az Európai Parlament felszólította a tagországokat, hogy terjesszék ki az uniós szankciókkal sújtott személyek listáját a nagy orosz vállalatok vezetőtestületeinek tagjaira. A parlament olyan uniós kormányfőket nevezett meg, mint Wolfgang Schüssel (Ausztria), illetve François Fillon (Franciaország), akik lemondtak az orosz vállalatoknál betöltött tisztségükről. Határozottan követelték, hogy más politikusok, konkrétan Gerhard Schröder is tegye ezt meg. Ám Schröder nem lépett, és nem szakította meg a barátságát az orosz elnökkel sem.

Mindennek hatására a Bundestag költségvetési bizottsága megfosztotta az exkancellárt a törvény szerint megillető irodájától és az alkalmazottaktól is. Az SPD-ből viszont nem zárták ki, sőt a közelmúltban, október végén Hannoverben megünnepelte 60 éves jubileumi párttagságát. Az erről szóló oklevelet Saskia Esken és Lars Klingbeil pártelnökök személyesen írták alá. Ez volt az első óvatos gesztus a volt kancellár rehabilitációjára.

A volt kancellár eddig csak a közösségi médiában üzenhetett. Nem kapott lehetőséget médiaszereplésekre. A Berliner Zeitungnak adott interjúval megtört a jég, éppen akkor, amikor egyeztetések kezdődtek Washingtonban az ukrán kormánnyal az Oroszországgal folytatott esetleges béketárgyalásokról.

Mindez azt jelzi, hogy Schrödert nem írták le, csak egy időre félretették. Kevés olyan ember van, különösen Németországban, aki kitűnő személyes viszonyt ápolna az orosz elnökkel, és hajlandó is ezt a kapcsolatát a béketárgyalások érdekében latba vetni. Ez a feladat a jelek szerint rá vár.