Seymour Hersh: Így robbantotta fel Amerika az Északi Áramlat gázvezetéket

Az USA haditengerészet Búvár és Mentőközpontja egy eldugott helyen van: egy Panama City nevű város valamelyik négysávos utcájában. A város a neve ellenére az USA-ban, Florida államban található, manapság virágzó turistaközpont, a Florida-Alabama határ közelében. A központ épülete is beolvad környezetébe: betonépület, amely a kinézete alapján lehetne akár egy chicagói szakközépiskola is. Az épülettel szemben önkiszolgáló mosoda, valamint egy tánciskola található.

A központ már évtizedek óta búvárokat képez, akiket aztán szétküldenek amerikai katonai egységekhez világszerte. Az iskola tanítványai széles körű kiképzést kapnak: megtanulják, hogyan kell C4 robbanóanyaggal bánni kikötőkben vagy strandokon, nem kívánatos törmelékeket eltávolítani, hogyan kell a víz alatt maradt bombákat hatástalanítani, de azt is, hogy hogyan kell felrobbantani tengeri olajkutakat, működésképtelenné tenni tengeralatti erőműveket, vagy lerombolni a csatornák zárható hídjait. A Panama Cityben található központban található Amerika második legnagyobb belső medencéje. Ebben a központban választottak egy jó képességű és titoktartó egyénekből álló búvárcsoportot, akiket később megbíztak egy robbantással a Balti-tengerben, 260 lábbal a tengerszint alatt.

Tavaly júniusban a Navy (USA haditengerészet) búvárok egy nyári NATO gyakorlaton vettek részt, a BALTOPS 22-n. A gyakorlat leple alatt egyes búvárok távirányítással aktiválható robbanóanyagokat helyeztek el a tenger mélyén. Három hónappal később a négy vezeték közül három felrobbant. Ezt az információt egy olyan forrástól tudom, akinek közvetlen tudomása volt a művelet tervezéséről.

A négy vezeték közül kettő képezte a Nord Stream 1 (Északi Áramlat 1) vezetéket. A Nord Stream 1 már több mint tíz éve látta el Nyugat-Európát olcsó orosz földgázzal. A másik kettő a Nord Stream 2 (Észak Áramlat 2), már megépült, de még nem volt üzemben. Mivel az orosz hadsereg akkor kezdett gyülekezni az ukrán határon, és már megvolt az esélye annak, hogy kitör az a háború, amelyről ma már tudjuk, hogy a második világháború óta Európa legvéresebb háborúja, Joe Biden elnök félt, hogy Vlagyimir Putyinnak a vezetékek lehetőséget adnak, hogy a földgázt mint fegyvert használja, hogy elérje politikai és területi ambícióit.

Adrienne Watson, a Fehér Ház egyik szóvivője egy emailben úgy nyilatkozott, hogy ez az állítás „hamis, teljes fikció”. Tammy Thorp, a CIA szóvivője is tagadja a fentieket.

Biden a vezetékek szabotázsával kapcsolatos döntését egy kilenc hónapos titkos vita után hozta. A vita a washingtoni nemzetbiztonsági közösség tagjai között zajlott, elsősorban arról, hogyan lehetne a kívánt célt megvalósítani. Azaz nem arról, hogy a küldetés megvalósuljon-e, hanem arról, hogyan! Nehogy a nyilvános nyomokból ki lehessen következtetni, ki volt a tettes.

A Panama City-ben található központ embereire azért esett a választás, mert ők kizárólag a haditengerészet tagjai voltak, és nem tartoztak az amerikai különleges műveleti csoporthoz (American Special Operations Command). Az utóbbi műveleteiről az elnöknek kötelessége tájékoztatni a képviselőházat, valamint a művelet előtt jelentést kell kapnia a szenátus és a képviselőház vezetőinek. A Biden-adminisztráció mindent megtett annak érdekében, hogy a művelet, amelynek előkészítése 2021 év végén és 2022 év első hónapjaiban történt, titokban maradjon.

Biden elnök külügyi csapata (Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó, Tony Blinken külügyminiszter, Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes) mindig is hangosan és következetesen ellenezték az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítését. A két egymás mellett elhelyezkedő vezeték hossza 750 mérföld. A Balti-tenger alatt futnak, két orosz kikötővárosban kezdődnek (az észt határ közelében), Észak-Németországban végződnek. A Dániához tartozó Bornholm-sziget mellett is elhaladnak.

Mivel a két vezeték lehetővé tette, hogy a gáz ne Ukrajnán át jusson Európába, Németország számára különösen előnyös volt. Németország már jó ideje élt az olcsó orosz földgáz nyújtotta lehetőségekkel. Az ipari felhasználás után maradt fölösleget Németország eladta több nyugat-európai országnak.  Mivel az USA ígéretet tett, hogy elkerüli Oroszországgal a közvetlen konfliktust, a Biden-adminisztrációnak fontos volt a műveletet titokban tartani.

Washington és oroszellenes NATO-partnerei már a Nord Stream 1-re is úgy tekintettek, mint a nyugati dominancia elleni kihívásra. A vezetéket üzemeltető vállalatot, a Nord Stream AG-t, 2005-ben jegyezték be Svájcban. A vállalat partnere a Gazpromnak, egy nyilvánosan jegyzett orosz vállalatnak, amely hatalmas profitot hoz a befektetőknek, melyek között a Vlagyimir Putyinhoz köthető oligarcháké a vezető szerep. A Nord Stream AG-ben a Gazprom részesedése 51 százalékos volt, a fennmaradó 49 százalékon négy európai cég, egy holland, egy francia és két német, osztozott. Az utóbbi négy jogkörébe tartozott a vezetéken már megérkezett gáz további értékesítése helyi fogyasztókhoz Németország és Nyugat-Európa-szerte. A Gazprom cég a nyereségen osztozott az orosz állammal, és volt olyan év, amikor az orosz állami költségvetésnek a 45 százalékát a Gazprom profitjai adták.

Amerika politikai aggodalma megalapozott volt: Putyin így további bevételre tehet szert, Németország és Nyugat-Európa pedig függenének az olcsó orosz gáztól. Mindeközben Európa jóval kevésbé függene Amerikától. Pontosan ez is történt. Németországban a Nord Stream 1 (Északi Áramlat 1) vezetéken az egykori kancellár Willy Brandt Ostpolitikját látták beteljesülni. Az Ostpolitik szerint az olcsó orosz gáz az egyik forrás, amely lehetővé tette a második világháborúban lerombolt országok (Németország és más nyugat-európai országok) újjáépítését, és motorja volt a prosperitáshoz szükséges kereskedelemnek, piacgazdaságnak.

Az Nord Stream 1 (Északi Áramlat 1) már elég nagy veszélyt jelentett a NATO és Washington számára, de a Nord Stream 2 (Északi Áramlat 2), amely 2021 szeptemberében épült meg véglegesen, megkétszerezte volna a Németország és Nyugat-Európa rendelkezésére álló olcsó orosz gáz mennyiségét. A második vezeték Németország energiaszükségleteinek 50 százalékát biztosította volna. A feszültség a NATO és Oroszország között nőttön nőtt, és ez részben a Biden-adminisztráció agresszív külpolitikájának volt köszönhető.

A Nord Stream 2 elleni agitáció már Biden beiktatásának napjaiban is érezhető volt. A szenátus republikánusai, Ted Cruz (Texas) vezetésével több kérdést szegeztek Blinken külügyminiszternek a meghallgatása alatt, melyeknek a témája az olcsó orosz gáz volt. A kérdésben egységes szenátus már akkor hozott egy olyan rendelkezést, amelyről Cruz azt mondta Blinkennek, hogy „megállította a vezetéket, még mielőtt az megvalósult volna”. Angela Merkel kormánya viszont komoly nyomást gyakorolt a második vezeték üzembe helyezése érdekében.

Biden szembemenne a németekkel? Erre a kérdésre Blinken igennel válaszolt, de hozzátette, hogy még nem beszélt a részletekről az (akkor még) elnökjelölttel. Blinken szerint: „Tudom, hogy szilárd meggyőződése, hogy a Nord Stream 2 egy rossz elképzelés, és azt is tudom, hogy minden eszközt igénybe venne, hogy meggyőzze a barátainkat és partnereinket, beleértve Németországot, hogy ne vigyék tovább ezt a tervet.”

Pár hónappal később, amikor a vezeték már majdnem kész volt, Biden hirtelen úgy tett, mintha változtatott volna az irányvonalon. 2021 májusában különös fordulat következett: a Biden-adminiszráció eltörölte a szankciókat a Nord Stream AG-vel szemben. A State Department egyik alkalmazottja szerint: „Nincs sok esélye annak, hogy a vezetéket diplomácia vagy szankciók útján állítsuk meg”. A színfalak mögött a Biden-adminisztráció Zelenszkijt (aki akkor készült az orosz invázióra) is meggyőzte, hogy ne kritizálja ezt a döntést.

A határozatnak voltak következményei: a Cruz által vezetett republikánusok kijelentették, hogy minden Biden által jelölt külügyi kinevezést megakadályoznak, továbbá a védelmi kiadásokkal kapcsolatos törvényt is hónapokig akadályozták. A Politico Biden fordulatát a vezetékkel kapcsolatban az afganisztáni fiaskóhoz hasonlította.

Biden Fehér Háza bajban volt, annak ellenére, hogy a német energiaügyi hivatalnokok is felfüggesztették a Nord Stream 2 üzembe helyezését.  A gázárak napokon belül 8 százalékkal emelkedtek.  Az áremelkedéseket segítette az európaiak félelme, hogy a vezeték felfüggesztése, valamint az Oroszország és Ukrajna között kitörni készülő háború miatt nagyon hideg lesz a tél.  Washingtonban azzal sem voltak tisztában, hogy hol áll Olaf Scholz, Németország új kancellárja.  Az afgán fiaskó után Scholz támogatásáról biztosította Emmanuel Macron francia elnököt, aki egy prágai beszédében az autonóm európai külpolitika szükségességét hangsúlyozta, az amerikai függéssel szemben.

Ezalatt az orosz hadsereg az ukrán határon gyülekezett, és december végére százezer katona állt készenlétben egy Ukrajna elleni támadásra Belarusz és a Krím felől. Washingtonban nőtt az aggodalom.

Blinken szerint az orosz hadsereg létszáma akár meg is kétszereződhet rövid idő alatt.

A Fehér Ház figyelme ismét a Nord Streamre irányult. Washington attól félt, hogy ha Európa függ az olcsó orosz gáztól, akkor az európai országok, mint Németország, nem fognak Ukrajnának fegyvereket szállítani.

Ez volt az a pillanat, amikor Biden megbízta Jake Sullivant, hogy hozzon össze egy különleges csoportot, valamint egy tervet.

Minden lehetőség az asztalra került, de végül csak az egyikre esett a döntés.

A terv

2021 decemberében, két hónappal az orosz invázió előtt, Jake Sullivan találkozót hívott össze. A találkozón jelen voltak a vezérkari bizottságból, a CIA-től, a State Departmenttől és a pénzügyminisztériumtól. A találkozó fő kérdése: milyen választ adjon az USA Putyin eljövendő inváziójára?

Több ilyen találkozóra került sor egy Fehér Házhoz közeli irodaházban, az „Old Executive Buildingben”. Ebben az épületben foglalt helyet a PFIAB (President’s Foreign Intelligence Advisory Board), az elnöki külföldi hírszerzők tanácsa. Az első fontos kérdés: legyen-e a csoport által javasolt eljárás olyan, ami visszafordítható (például szankciók, pénzügyi korlátozások), vagy olyan legyen, ami visszafordíthatatlan, mint a katonai jellegű műveletek?

A résztvevő számára csak fokozatosan vált nyilvánvalóvá (a forrás itt egy olyan személy, akinek közvetlen tudomása volt az eseményekről), hogy Sullivan valódi célja az volt, hogy kidolgozzanak egy tervet a Nord Stream vezeték megsemmisítésére. S hogy ez az elnök kívánsága.

Az ezt követő találkozókon a támadás kivitelezését vitatták meg. A haditengerészet egy erre a célra épített tengeralattjáró használatát javasolta. A légierő pedig bombákat szándékozott ledobni, amelyeket később, távirányítással robbantottak volna föl. A CIA ragaszkodott a titkos művelethez.  Mindenki tisztában volt azzal, hogy mi forog kockán. Háborús cselekményről van szó.

A CIA vezetője akkor William Burns volt, egy finom modorú ember, egykori oroszországi amerikai nagykövet, aki külügyminiszter-helyettes is volt Obama elnök alatt. Burns gyorsan összeállított egy munkacsoportot, amelynek tagjai között, véletlenül volt valaki, aki járatos volt a haditengerészet Panama City központjának tevékenységében. A következő hetekben kidolgozták a tervet: a titkos búvárakciót, hogy felrobbantsák a vezetékeket.

A terület nem volt teljesen ismeretlen. 1971-ben az amerikai hírszerzés tudomására jutott (máig felfedetlen forrásból), hogy az orosz haditengerészet két egysége tenger alatti kábelen keresztül kommunikál. A kábel az Ohotszki tenger alatt volt, Oroszország távol-keleti partjainál. A kábel a regionális haditengerészeti parancsnokságot kötötte össze a vlagyivosztoki főparancsnoksággal.

A CIA és a Nemzetbiztonsági Hivatal egy kis csapatot rakott össze, s valahol Washington államban képezte ki. A művelet sikerrel járt. A haditengerészet búvárai, átalakított tengeralattjárókkal először megkeresték a tenger alatti kábelt. A búvárok egy lehallgató készüléket helyeztek el a kábelen, amivel később le tudták hallgatni a kábelen közvetített üzeneteket.

A Nemzetbiztonsági Hivatal megtudta, hogy az orosz haditengerészet a kábelen keresztül titkos kód nélkül kommunikál. A lehallgató készüléket és a szalagot, amelyre a hangokat felvették, havonta cserélni kellett, de a projekt kb. tíz évig futott, addig, amíg egy civil Nemzetbiztonsági Hivatali alkalmazott (egy technikus) kompromittálta. Ronald Pelton folyékonyan tudott oroszul. Peltont 1985-ben elárulta valaki, aki az orosz oldalról átállt Amerika oldalára, és börtönbe zárták. Peltonnak az oroszok mindössze ötezer dollárt fizettek a kábellel kapcsolatos információért, továbbá harmincötezer dollárt más olyan információért, amit átadott az oroszoknak, és amit soha nem hoztak nyilvánosságra.

A vízalatti projekt kódneve Ivy Bells volt. Az innovatív és kockázatos projekt értékes információhoz juttatta az amerikai hírszerzést az orosz haditengerészet terveivel kapcsolatban.

Sullivan csoportja, amelyben több ügynökség képviseltette magát, először szkeptikus volt a CIA-tervvel kapcsolatban. Túl sok volt a megválaszolatlan kérdés. A Balti-tengeren sok orosz őrjárat cirkál, nincsenek olajkutak, amiket esetleg álcának lehetett volna használni. Esetleg a búvároknak Észtországba kell menni kiképzésre, ami közel van az orosz gázvezetékek kiinduló pontjához. „Ez nagy kib*szás lenne” – hangzott el az egyik meetingen.

A magát meg nem nevező forrás szerint akadtak olyanok, akik azt mondták, hogy „nehogy már megcsináljuk! Politikai rémálom lesz, ha kiderül.”

Ennek ellenére, 2022 elején a CIA munkacsoport tudatta Sullivannel, „megvan a módja, hogyan robbantsuk fel a vezetéket”.

Ami ezután következett, meglepő volt. Február 7-én, három héttel a látszólag elkerülhetetlen orosz invázió előtt, Biden Olaf Scholz-cal találkozott a Fehér Házban. Scholz némi hezitálás után teljesen az amerikai oldalra állt.  Az ezután következő sajtótájékoztatón Biden diadalmasan kijelentette: „Ha Oroszország bevonul Ukrajnába…akkor nem lesz Nord Stream 2. Teszünk róla, hogy vége legyen.”

Victoria Nuland már húsz nappal azelőtt ugyanezt az üzenetet közvetítette, de ez akkor még nem kapott nagy sajtónyilvánosságot. „Világosan szeretnék fogalmazni.  Ha Oroszország bevonul Ukrajnába, vagy így vagy úgy, a Nord Stream 2 projektnek nem lesz folytatása.”

A tervezők között voltak olyanok, akiknek nem tetszettek az ilyen nyílt célzások.

„Olyan volt, mintha egy atombombát helyeznénk Tokió közepére, és utána azt mondanánk a japánoknak, hogy fel fogjuk robbantani” – mondta egy névét elhallgató forrás. A terv szerint a robbantásnak az invázió után kellett megvalósulnia, és fontos volt, hogy maradjon titokban. Ezt Biden vagy nem értette, vagy nem vette figyelembe.”

Biden és Nuland indiszkréciója, már ha erről van szó, valószínűleg frusztrálta a tervezőket, de ezzel együtt lehetőséget is kínált. A forrás szerint egyes idősebb CIA ügynökök rájöttek, hogy a vezeték felrobbantása „ettől fogva nem titkos, mert az elnök nyilvánosságra hozta”.

Az Északi Áramlat 1 és 2 felrobbantási tervét hirtelen visszaminősítették. A terv hivatalosan immár nem minősült szigorúan titkos terveknek, mert a titkos tervek esetében szükséges a kongresszus tájékoztatása. A lefokozás miatt a projekt csak „szigorúan bizalmassá” vált, amelyet az amerikai hadsereg is támogatott. A forrás által adott magyarázat szerint így „nem volt olyan kötelezettség, hogy a kongresszust tájékoztassuk.” Ettől a pillanattól a tervet csak végre kellett hajtani, de így is titokban kellett tartani. Az oroszok a Balti-tengert elsőfokú megfigyelés alatt tartják.

A CIA munkacsoport tagjai nem álltak közvetlen kapcsolatban a Fehér Házzal, és furdalta őket a kíváncsiság, hogy az elnök komolyan gondolta-e, amit mondott, azaz, hogy támogatja-e a tervet. A forrás szerint: „Bill Burns jött, azt mondta: csináljátok!”

A teljes cikket a további részletekkel IDE kattintva olvashatják el az Orosz Hírek oldalán.