Show me the money

A geopolitikai realitások megváltoztak. Így magyarázta az orosz külügyminisztérium struktúrájában bekövetkezett változásokat Marija Zaharova kormányszóvivő. A változások jegyében a Páneurópai Együttműködési Főosztályt novembertől Európai Ügyek Főosztálya névre keresztelték át. A főosztály nevének megváltoztatása, amely a korábbi struktúrában az egyik legfontosabb főosztály volt az orosz külügyminisztériumban, tükrözi a Moszkva és Brüsszel közötti kapcsolatok szintjét és formátumát. Figyelemre méltó, hogy a névváltoztatásra azután került sor, hogy Kaja Kallas volt észt miniszterelnök lett az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője. Őt Oroszország éles kritikusaként ismerjük, akit Moszkva még körözési listára is tett. A Kreml döntésének oka a szovjet emlékművek észtországi áthelyezése volt, amit az Orosz Föderáció a történelmi emlékezet megsértésének tekintett.

Kaja Kallast gyakran nevezik „sólyomnak” és „vasladynek”. Oroszországgal szemben a lehető legkeményebb álláspontot képviseli. „A béke nem lehet önmagában cél, ha az agresszor számára előnyt jelent” – jelentette ki a New Statesman című lapnak adott interjújában ez év júniusában. Arra is felszólította a NATO-országokat, hogy a passzív elrettentésről az aktív védelemre változtassák az Oroszországgal szembeni doktrínájukat. Kallas támogatja azt az elképzelést, hogy Oroszország a háború következtében felbomoljon, és támogatja Oroszország egyes népeinek önrendelkezési jogát. Kaja Kallas jelölését az EU úgymond külügyminiszteri posztjára aktívan támogatta az Európai Unió vezetője, Ursula von der Leyen is, akit aligha lehet azzal gyanúsítani azzal, hogy szeretné Oroszországot. Pedig mind Ursula von der Leyen, mind Kaja Kallas családja sajátosan szoros kapcsolatban állt Oroszországgal, ráadásul e családok anyagi jóléte közvetlenül kapcsolódik Oroszországhoz csakúgy, mint Észtországhoz.

Egy orosz báró

Ursula von der Leyen közvetlen leszármazottja Ludwig Knopf német származású orosz oligarchának, aki a XIX. század végén Moszkva leggazdagabb embere és az orosz textilipar megalapítója volt. Ludwig Knopf 1821-ben született Brémában egy szegény üzletember fiaként, aki egy kis boltot vezetett, ahol dohányáruval kereskedett. A családba nyolc gyermek született, Ludwig lett a negyedik. Korán munkába állt, majd 18 évesen Moszkvába érkezett, ahol a De Jersey & Co. brit textilipari gépeket árusító cég képviselőjének segédje lett. A céget két nagybátyja és egyik testvére alapította. Moszkvában nősült meg, felesége a 17 éves Luise Hoey, egy német kereskedő lánya lett.

Hogy a moszkvai társadalomban érvényesülni tudjon, Ludwig Knopf nemcsak megtanult oroszul, hanem nevet és vezetéknevet is változtatott. Lev Geraszimovics Knopf lett az új neve. Ludwig hamarosan megismerkedett a kor szinte valamennyi vezető moszkvai üzletemberével, és egy zseniális tervvel távozott a De Jersey & Co.-tól. A boldogság madarát, amelyet Lev-Ludwig megragadott, Szavva Morozovnak hívták. Szavva az akkori Oroszország egyik leggazdagabb dinasztiájának alapítója, vállalkozó és emberbarát volt. Levnek sikerült meggyőznie a De Jersey & Co.tulajdonosait, hogy hitelre, a jövőbeli nyereséggel biztosítva szállítsanak le Morozovnak felszereléseket egy textilgyár számára. Ez az üzlet Knopfnak hírnevet hozott az orosz üzleti körökben, és jó profitot.

Knopf hihetetlenül aktív tevékenységet fejtett ki. Olyasmit kínált, amire akkoriban nem akadt példa: kulcsrakész gyárakat szállított, teljes körű szolgáltatást nyújtva a berendezések angliai kiválasztásától a szállításon és a telepítésen át a munkások betanításáig. Knopf kölcsönökkel is segített, és a szolgáltatásaiért járó díjat az új vállalkozásokban való részesedés formájában vette fel. Becslések szerint közel 200 orosz gyárban volt részesedése. Az ezekből származó bevételt saját vállalkozásának fejlesztésébe fektette, aminek köszönhetően monopolhelyzetű pamutszállítója lett az orosz textiliparnak. Oroszországi munkásságának első tíz évében Lev Knopf létrehozta a Knopf L. kereskedelmi házat, és 1852-ben hivatalosan bejegyeztette. 1877-ben bárói címet kapott a cártól. Knopf ezt követően Brémába költözött családjával, és lényegében két országban élt.

Lev Knopf 1857-ben más orosz vállalkozókkal együtt textilgyárat nyitott Krenholm szigetén. Figyelemre méltó, hogy Lev Knopf partnerei, a gyár alapítói között volt Nagyezsda Abrikoszova-Hludova, a független Csehszlovákia első miniszterelnökének, Karl Kramarznak orosz felesége és két nagybátyja is. Hamarosan ez a manufaktúra nemcsak Oroszország, hanem Európa legnagyobb vállalkozása lett. A gyár akár 12 ezer embert is foglalkoztatott. Maga az üzem a modern Európa toleranciájának mintaképe lett, hiszen a szigeten épült egy orosz ortodox templom, egy lutheránus az észteknek és egy katolikus a lengyel munkásoknak.

Lev Geraszimovics Knopf báró 1894-ben halt meg. Gyermekeire kilenc textilgyárat, három egyiptomi gyapotot importáló vállalatot, egy biztosítótársaságot és egy szénbányát hagyott. A kortársak visszaemlékezései szerint az 1880-as években vagyonát százmillió rubelre becsülték, ami akkoriban hallatlan pénz volt. 1911-ben az oroszországi textilipar egyötöde a Knopf család tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állt.

Az 1917-es forradalom után a Knopf család megtartotta részesedését a Krenholm manufaktúrában, ám az oroszországi vagyont államosították. 1918-ban megkezdődött Észtország német csapatok általi megszállása, a Krenholm manufaktúra gyáraiból elvitték a nyersanyag zömét és a kisberendezéseket. 1919-ben azonban a németek elhagyták Észtországot és az év közepén Knopf báró leszármazottai visszatértek a gyárba, majd megkezdték újjáépítését. Nekik azonban nem volt birtokukban Lev Knopf tudása, kapcsolatai és az új lehetőségek meglátásának képessége. A termelés és az eladás volumene folyamatosan csökkent. A Tribuna.ee szerint 1936-ban a Krenholm manufaktúra évente csak tízmillió méter szövetet gyártott, nyolcszor kevesebbet, mint 1913-ban. Ennek ellenére a gyár még mindig az egyik legnagyobb vállalkozás volt a régióban.

1940 nyarán Észtország a Szovjetunió része lett, a Krenholm manufaktúrát pedig államosították, és a Knopf család örökre elhagyta. Lev Knopfnak és feleségének, Luisénak öt gyermeke született. Luise nevű lányuk fiát, azaz Knopf báró unokáját Ernst Albrecht német politikusként ismerjük. Az ő lánya Ursula von der Leyen, a XIX. századi orosz oligarcha, Lev Geraszimovics Knopf dédunokája, az Európai Bizottság jelenlegi elnöke.

Fényes pártkarrierek

Kaja Kallas egy nagy hatalmú szovjet pártfunkcionárius, Siim Kallas lánya, aki a Szovjetunió összeomlása után előbb Észtország, majd az EU jelentős párt- és államfője lett. Kaja Kallas édesanyját, Kristi Kallast hat hónapos korában deportálták Szibériába sok más észt állampolgárral együtt, mint a második világháborúban Németország oldalán tevékenykedő Omakaite nevű nemzeti katonai alakulat tagjainak családtagjait. Kristi Kallas tazéves korában tért vissza Tallinnba. Kaja Kallas gyakran felidézi családjuk történetének ezt az epizódját interjúkban.

Kaja édesapja, Siim Kallas az észtországi Tartu város állami egyetemén végzett, a hadseregben szolgált, majd jogi doktorátust szerzett. 24 évesen lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába, és az akkori viszonyokhoz képest fényes karriert futott be. Siim Kallas először az Észt SZSZK Pénzügyminisztériumában dolgozott, majd 1979-ben, 31 évesen a Szovjetunió Takarékpénztára észtországi fiókjának vezetője lett. 1986-ban a Rahva Hääl (A nép hangja) című újság helyettes szerkesztője, amely lap akkoriban az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának hivatalos orgánuma volt. 1989-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője. 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után Siim Kallas vezette az Észt Bankot, és sikerült visszaállítania az észt koronát mint az ország nemzeti valutáját. A Reform Párt egyik kezdeményezője volt, észt külügyminiszter és pénzügyminiszter, 2002–2003-ban pedig a kormány élén állt. Siim Kallas az Európai Bizottságban is dolgozott 2004 és 2014 között José Barroso alelnökeként.

Siim Kallas lánya, Kaja jogi diplomát, majd MBA címet szerzett, mielőtt apja politikai nyomdokaiba lépve 2010-ben csatlakozott volna a Reform Párthoz, amelyet 2018-ban már ő vezetett. Kaja Kallas az észt, majd az Európai Parlament tagja volt. 2021 januárjában ő lett Észtország első nő miniszterelnöke. Többször felszólalt az Európai Unió és Oroszország közötti bárminemű interakció ellen, és felszólította az észt vállalatokat, hogy hagyjanak fel oroszországi tevékenységükkel.

Az üzlet az üzlet

2023 augusztusában azonban botrány tört ki az észt médiában. Kiderült, hogy Kaja Kallas harmadik férjének, Arvo Halliknak a Novaria Consult nevű cégén keresztül 24,9 százalékos részesedése volt a Stark Logistics nevű cégben, amely az ukrajnai ellenségeskedések kitörése után is szolgáltatásokat nyújtott nyersanyagszállításokhoz Oroszországba. A vállalatnak az ebből a tevékenységből származó bevétele másfél millió eurót tett ki. Az észt média kiderítette, hogy ezek a szállítások az észt AS Metaprint vállalat javára történtek, amely fémcsomagolásokat küldött Oroszországba. Hallik partnere, Martti Lemendik egy interjúban elismerte, hogy az AS Metaprint 2022 februárja és 2023 augusztusa között több mint 32 millió dollárt keresett Oroszországban. Ráadásul a vállalat az uniós szankciók hatálya alatt álló orosz állampolgárokkal működött együtt. Kaja Kallas is járt az AS Metaprint rendezvényein. A Reuters a BNS észt hírportálra hivatkozva 2023-ban arról számolt be, hogy Kaja Kallas korábban 350 ezer euróig terjedő kölcsönt adott férje vállalkozásának. A nyilvánosság nyomására Hallik kénytelen volt eladni a Stark Logisticsban lévő részvényeit és lemondani a vállalat vezetéséről.

A botrányt az robbantotta ki, hogy 2022 decemberében Kaja Kallas észt miniszterelnökként megtiltotta az észt állami vasúttársaságnak, az Operailnak, hogy orosz nikkelt szállítson Finnországba annak ellenére, hogy a nikkelre nem vonatkoznak szankciók. Kallas azzal indokolta döntését, hogy az állami tulajdonú vállalatoknak nem szabadna üzleti kapcsolatot tartaniuk Oroszországgal vagy Fehéroroszországgal. Férje üzleti botránya megviselte Kaja Kallas hírnevét. Két 2023 augusztusában az észt lakosok körében lefolytatott közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 57, illetve 69 százaléka gondolta úgy, hogy Kallasnak le kellene mondani. Az ország elnöke, Alar Karis szerint a Kallas férje üzleti ügyleteivel kapcsolatos botrány miatt „az észt állam hitelessége megkérdőjeleződött a szövetségesekkel való kapcsolataiban”. Az Európai Parlament jogi bizottsága 2024 októberében mégsem talált összeférhetetlenséget Kaja Kallas esetében. A Reform Párt megítélése viszont Kallas vezetése alatt három éve csökken. A gazdaság recesszióban, az EU-ban a legrosszabb teljesítményt nyújtja, az infláció 2022-ben elérte a 22 százalékot. A párt támogatottsága 2024 júliusában már csak 16,3 százalékos volt, ami a legrosszabb teljesítmény 2019 óta.

Kaja Kallas távozása az Európai Bizottságba az észt vállalkozókat örömmel töltötte el. A Meduza.io-nak nyilatkozva Igor Rytov, az észt üzleti médiakonszern, az Äripäev vezérigazgatója kijelentette: „Az EU jobban jár Kallasszal, Kallas az EU-val, Észtország pedig egy új miniszterelnökkel.”

Hogy az EU jobban jár-e majd Kaja Kallasszal, ezt az idő dönti el. Oroszország úgy véli, számára biztosan nem lesz jobb, mivel Kallas az együttműködés helyett inkább a problémákra készül.