Soros, földgáz és Kína
Az EpochTimes arról ír, hogy Burmában ismét kitört a konfliktus az ottani muzulmán rohingya kisebbség körül.Soros, földgáz és Kína: ami a burmai válság mögött van
A több nyelven megjelenő amerikai hírportál a fenti címmel megjelenő cikkben foglalkozik azzal, hogy Burmában ismét kitört a konfliktus az ottani muzulmán rohingya kisebbség körül. Geopolitikai szakértők szerint a burmai Rahin tartományban kirobbant buddhista-muzulmán ellentéteket nyilvánvalóan kívülről szítják.
Dmitrij Moszjakov, az orosz Tudományos Akadémia tagja szerint a konfliktusnak három dimenziója van.
Először is a Kína elleni játékról van szó, mert Kínának igen nagy beruházási vállalkozásai vannak a tartományban.
Másodszor a konfliktus célja, hogy Dél-Kelet-Ázsiában a muzulmán szélsőségességet szítsák fel; harmadsorban kísérletről van szó, hogy az ASEAN-on, azaz a dél-keleti ázsiai nemzetek tömörülésén belül feszültséget szítsanak.
A konfliktus egymásnak feszíti Burmát és a muzulmán irányítású Indonéziát és Malajziát.
Ezen kívül a válság hátterében hatalmas szénhidrogén-erőforrások és földgáz áll.
Az óriási energiaforrásokat a tartomány tengerparti részében 2004-ben fedezték fel. Kína élt a lehetőséggel, és olaj- valamint földgázvezetékeket épített. Ezek 2013 óta Kjaukfju kikötőjét a kínai Jünan tartományban lévő Kunming városával kötik össze. Ez az olajvezetők lehetővé teszi Kínának, hogy nyersolajat importáljon a Közel-Keletről és Afrikából a malakkai tengeri útvonal elkerülésével. A földgázvezeték ugyanakkor szénhidrogént szállít Burma offshore területeiről Kínába.
A kínai-burmai energiaprojekt fejlődésével egy időben fokozódott a rohingya-konlkiktus: 2011-ben és 2012-ben 120 ezer menedékkérő hagyta el az országot, mert életük forgott veszélyben.
Ami nem véletlen, fogalmazott Dmitrij Egorcsenkov, az orosz Népek Barátsága Egyetem stratégiai tanulmányok intézetének helyettes igazgatója, aki elmondta, hogy a rohingya-válság mögött főleg amerikai erők állnak.
Burma destabilizálása ugyanis a pekingi energiaprojekteket befolyásolhatja és közvetlenül Kína határán válsággócot hozhat létre. Ha ehhez hozzáadjuk az észak-koreai válságot, akkor már két válsággal számolhatunk Kína szomszédságában.
Időközben színre lépett a Burma Task Force, amely több olyan szervezetből áll, amelyeket George Soros finanszíroz. 2010 óta Soros aktív Burmában, és a nemzetközi közösséget felszólította, hogy állítsa meg azt, amit saját maga a „muzulmán rohingya-kisebbségen elkövetett „népirtásnak” nevez.
Csakhogy Sorosnak az ország belpolitikájába történő beavatkozása régebbi: 2003-ban a milliárdos csatlakozott egy olyan amerikai task force-hoz, amelynek célja az volt, hogy erősítse „az amerikai együttműködést más országokkal”.
Az amerikai Külkapcsolatok Tanácsa nevű agytrösztnek van egy 2003-ból származó dokumentuma ezzel a címmel: „Burma: idő a változásra”. Ebben egy csoportot hoznak létre azzal, hogy „a demokrácia… Burmában az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség nélkül nem tud életben maradni”.
Egorcsenkov elmondta, hogy „amikor Soros ebbe vagy bármely más országba érkezik…, vallási, etnikai vagy társadalmi ellentmondásokat keres; kiválaszt egy vagy több cselekvési modellt és megkísérli, hogy ezeket az ellentmondásokat tovább növelje”.
A legfrissebb rohingya-válság augusztus 25-én robbant ki. Muzulmán lázadók megtámadtak biztonsági posztokat Rahin tartományban, és a hatóságok igen erőszakos beavatkozása konfliktusokat váltott ki. Legalább 402 ember halt meg. Más becslések szerint háromezer.
Lovas István
