Soros György háborúja

Ennyi erővel megválaszthatták volna a neves konspirátort és nagy spekulánst az év vagy az utóbbi negyven év pacifistájának is, hiszen mint cikkeiben, könyveiben többször leírta: ellenez minden háborút, mert az túlságosan nagy pusztítást visz végbe az anyagi javakban. Úgy látja, a rombolás miatt a háborúkra fordított pénz és energia megtérülése túlságosan hosszú ideig tart. Szerinte vannak ennél lényegesen hatékonyabb eszközök is arra, hogy az általa képviselt befektetői csoportok megszerezzék az ellenőrzést a nemzetállamok gazdasága fölött, és irányításuk alá vonják a nemzetek természeti kincseinek kitermelését meg az olyan kényes javaikat, mint az ivóvíz, a termőföld vagy a közműhálózat.

Abcúg nemzeti szuverenitás

A nemzetállamokat amúgy sem becsüli sokra. Sőt, alapvetően úgy látja – mint írásaiból kiderül –, ezek felelősek a világ bajaiért, mivel önös érdekeiket tartják szem előtt, így az emberbaráti törekvések kudarcra vannak ítélve a kényszerű kompromisszumok miatt.

Szuverenitásuk lebontásában éppen ezért komoly szerepet szán az államok eladósításának, mivel azok az adósságcsapdával gyakorlatilag maguk mondanak le az önrendelkezésről. Arról, hogy ez pontosan mit jelent, a görögök például sokat tudnának mesélni, de saját emlékeink is vannak. A rendszerváltozás utáni első húsz év másról sem szólt, csak hogy miként lehet újabb és újabb kölcsönfelvételekkel sarokba szorítani Magyarországot. Iparunk és mezőgazdaságunk felszámolása a privatizáció révén, a hazai kereskedelem kiszervezése multinacionális üzletláncoknak és a közműhálózataink külföldi tulajdonba kerülése még elevenen él az idősebbek emlékezetében. A következmény a középosztály lecsúszása, a szegények nyomorba süllyedése és az adósrabszolgaság volt, reménytelen helyzetbe kergetve családok százezreit. A szocialista–szabad demokrata kormányok készséggel asszisztáltak az ország és az emberek kifosztásához.

2019 emberbarátja jogosnak és kívánatosnak találja, hogy a renitens kormányokat, amelyek nem hajolnak meg a tőketulajdonosok előtt, és nem mondanak le önként nemzeti javaikról, esetleg az adósságcsapdát is igyekeznek elkerülni, akár külső beavatkozással is. Erre támaszkodva került már kétszer hatalomra az olasz baloldal, mert mint az Európai Parlamentben is elhangzott, az olaszok nem tudták, hogyan kell szavazni. És e szent elvre hivatkozva tört ki a forradalom a kijevi Majdanon, amelynek eredményeképpen sikerült Ukrajnát a teljes működésképtelenség szélére sodorni és háborúba kergetni.

Soros természetesen nemcsak a hitelezők beavatkozására bízza a „rosszul választó” nemzetek móresre tanítását. A milliárdos stróman szerint ebben fontos szerep jut azoknak a hálózatoknak, amelyeket évtizedek óta épít.

Eredményes hálózatépítés

A hálózatépítés hőskorára maga Soros György is nosztalgiával emlékszik vissza. Mint leírta, első alapítványát 1984-ben Magyarországon hozta létre azzal a céllal, hogy az emberek képzésével felkészítse rá az országot, hogy később elindulhasson a nyílt társadalommá válás útján. Akkoriban itthon sokan azt hitték, a nyílt társadalom azt jelenti, hogy megszabadulhatunk a szovjet iga alól. Mára kiderült, a nyílt társadalom egyet jelent a határok és a nemzeti szuverenitás felszámolásával.

Leírásai szerint az első Soros-alapítvány hatékonyságát látva a pénzember hamarosan további 32 országban építette ki szervezeteit, néhány év alatt mintegy ötmilliárd dollárt költve e célra. A képzés mellett más „emberbaráti” célokra is költöttek az alapítványai. Csak a Szovjetunióban 35 ezer vezető tudóst támogatott, hogy átvészeljék a nehéz időket. De a többi, alapítványai által segített országban is hasonló hálózatot épített ki a tudományos életben, a kultúrában és a médiában. 2019 filantrópja arra is büszke: a kilencvenes években aktív szerepe volt benne, hogy Közép- és Kelet-Európában neki tetsző kormányok jöjjenek létre: ’98-ban Szlovákiában, ’99-ben Horvátországban, 2000-ben Jugoszláviában sikerült kormányváltást elérnie a civil társadalom mozgósításával. Noha szerényen nem gondolja, hogy a Szovjetunió összeomlása egyedül neki volna köszönhető, úgy véli, komoly érdemei vannak abban, hogy a Jelcin vezette Oroszország egy ideig a megfelelő irányba haladt, azaz nyílt társadalomként nem állt ellen a nyugati pénz- és kereskedelmi tőke behatolásának, az anyagi javak külföldi tulajdonba adásának.

Új gyarmatosítás

Soros a kilencvenes évek tapasztalatait összegezve megállapítja, hogy alapítványainak hálózata ott a leghatékonyabb, ahol a tevékenységükkel rokonszenvező, baráti kormány van. Ezért úgy véli, minden lehetséges eszközzel el kell érni, hogy a világ országaiban ilyen kormányok kerüljenek hatalomra, hogy mint írja, az egész világon győzhessen a szabadság. A cél érdekében a Soros-milliárdok segítségével a Nyílt Társadalom Alapítvány természete is változott. Országonként esetleg más-más névvel újabb és újabb fejeket növesztett. Hol jogvédőként, hol korrupcióellenes jelszavakkal működő, hol a hátrányos helyzetű rétegek felemelésére esküdött szervezetként osztódásos szaporodással világhálózattá növekedett. Olyan ezerfejű szörnyeteggé, globális hidrává, amelyet Héraklész, az ókori görög hős sem lenne képes legyőzni, bár annak idején neki sikerült elpusztítania a kígyótestű szörnyet, noha annak minden levágott feje helyett két másik nőtt.

A neves tőzsdespekuláns és emberbarát azonban nem csak azt a szerepet szánja a hálózat embereinek, hogy kormányokat buktassanak, zűrzavart keltsenek vagy polgárháborús helyzetet szítsanak. Álláspontja szerint ugyanis a kormányok nem alkalmasak arra, hogy működtessék a nemzetállamok intézményeit, gazdaságát, vállalatait. Ezért mint leszögezte: a hálózat aktivistáira vár a feladat, hogy a kormányok megbuktatása után, a nyílt társadalom kiteljesedésekor átvegyék ezen felvilágosult társadalmak és gazdaságok irányítását. És a cél, mint több könyvében leírta: hogy a Hálózat átvegye az ellenőrzést a világ és a nemzetállamok javai fölött.

Soros ravasz és tapasztalt, de nem fantaszta. Tudja, hogy mindez még nem lenne elegendő ahhoz, hogy megszerezze a világ javai fölött a totális ellenőrzést. A „homo sorosiensis” megteremtése, az átnevelt emberekből álló élcsapat még nem lenne képes megvalósítani a nagy tervet, az általuk vezetett világállamot. Éppen ezért kitér arra is, miként lehet megszerezni az ellenőrzést az olyan világszervezetek, mint az ENSZ vagy az olyan formációk fölött, mint az Európai Parlament. Pontosan tudja, kinek mennyi az ára, és kész kipengetni a pénzt arra, hogy megvásárolja az uniós képviselők vagy ENSZ-tisztségviselők szimpátiáját, a mögöttük álló apparátusok alkalmazottainak munkáját (e sorok írója hajlik rá, hogy még pápát is sikerült vásárolnia). Úgy véli: az így befolyása alá került nemzetközi szervezetek, a nemzetállamokban ötödik hadoszlopként működő hálózatok és persze a felhalmozott adósság olyan satuba szoríthatják a nemzeti kormányokat, hogy azok végül képtelenek lesznek az ellenállásra.

Mielőtt kétségbe vonnánk e mesterterv hatékonyságát, gondoljunk vissza a jogellenesen elfogadott Sargentini-jelentésre és az ellenünk folyó 7. cikk szerinti eljárásra, Lengyelország folyamatos vegzálására, a Salvini-féle Olaszország megrendszabályozására vagy az osztrák Kurz kancellár kormányalakítási nehézségeire.

Ha mindez nem lenne eléggé meggyőző, áttekinthetjük a migrációs válság történéseit is. Azt, miképpen lépett koalícióra a Soros-hálózat az embercsempészekkel és a nagy tekintélyű nemzetközi szervezetekkel, hogy minél több embert utaztassanak be az Európai Unióba. Visszaidézhetjük azt is, micsoda erőfeszítéseket tett maga Soros György azért, hogy az uniós tagországok hitelt vegyenek fel az illegális bevándorlók integrálására, vagyis az eltartásukra.

Ha felidézzük ezeket az eseményeket, nem juthatunk más következtetésre: attól, hogy kizárjuk gondolkodásunkból az összeesküvés-elméleteket, még létezhet összeesküvés. Mert ezeket az elméleteket és megvalósulásukat nem tekinthetjük pusztán egy tisztességtelenségben megőszült „emberbarát” irodalmi munkásságának. Olyan érdekcsoportok állnak Soros György vagyona és háta mögött, amelyeknek semmilyen ár nem túl drága azért, hogy megőrizzék hegemóniájukat a világgazdaság irányításában.