Hirdetés

Gerald Knaus, a Soros-alapítvány által támogatott European Stability Initiative (ESI) elnöke szeptember 8-án interjút adott a Tagesschau.de című internetes hírportálnak Európának nincs reális jövőképe címmel.

„Vannak kormányok, és nem csak a magyar és a lengyel, amelyek abból kovácsolnak maguknak politikai tőkét, hogy ellenzik a bevándorlást. Alig érintettek, de eszközként használják fel a szabálytalan (értsd: illegális) bevándorlástól való félelmet” – jelentette ki Knaus.

A lap arra kérte, vonjon mérleget a migrációs válság kezeléséről. Gerald Knaus Németország „történelmi jelentőségű sikerét”, „az ENSZ menekültügyi konvenciója 70 éves történetének nagy, sorsdöntő pillanatát” emlegette, mert ha – úgymond – nem sikerült volna Angela Merkelnek 2016-ban megállapodnia Törökországgal, „a politika már 2016 tavaszán keresztülvitte volna, hogy a tömeges határátlépéseket pőre erőszakkal akadályozzák meg” – áradozott a német kancellár migrációügyi főtanácsadója.

Knaus az interjúban mégis Görögországot hibáztatja a görög szigeteken kialakult közállapotokért. Szerinte a migránsok feltorlódása azért következett be, mert Athénnak az Európai Unió milliárdos nagyságrendű támogatása ellenére sem sikerült gyorsan elbírálnia a menedékkérelmeket. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „a német Menekültügyi és Migrációs Hivatal (BAMF) kiemelkedő teljesítményt nyújtott a menedékkérelmek elbírálásánál. Ezt csak olyan ország teszi, amelynek fontos a menedékjog” – így méltatta Knaus a legutóbbi interjújában a német hatóság munkáját. Mert míg 2013-ban húszezer menedékkérelmet bíráltak el, addig ez a szám 2016-ra 440 ezerre nőtt. 

Korábban írtuk

„Az, hogy a menedékjog nem csak papíron létezik, a hivatal érdeme, és példaképül kell hogy szolgáljon más országok számára” – tette hozzá.

Jellemző, hogy sem az interjúalany, sem a lap riportere nem tett említést a két évvel ezelőtti óriási BAMF-botrányról, amiről a Demokrata is beszámolt. A BAMF vezetését ugyanis csak az elbírált kérelmek száma és a hivatali ügyintézés átfutási ideje érdekelte, ezért aztán úgy osztogatták a menedékjogot, mint a cukorkát. A német sajtóban többször foglalkoztak a brémai BAMF-kirendeltségen kirobbant botránnyal, amelynek során a BAMF egyik munkatársa legalább ezerkétszáz menedékkérőt juttatott menekültstátushoz úgy, hogy a jogszabályok alapján a kérelmüket el kellett volna utasítani. A hivatal annyira túlterhelt volt, hogy a folyosón méteres magasságban tornyosultak a feldolgozatlan akták. A hivatal felfüggesztett vezetője, Ulrike B. arra a felvetésre, hogy akár bűnözők is menedékjogot kaphattak így, azt válaszolta: hibázni emberi dolog.

Knaust az EU–Törökország-megállapodás atyjaként tartják számon. A megállapodás értelmében Törökország biztosítja a saját határait, és kész befogadni a „szabálytalan” migránsokat, az Európai Unió pedig beleegyezett abba, hogy a Törökországba visszatoloncoltak helyett menedékjogra jogosult szíreket fogadjon be. Brüsszel emellett a török állampolgárokra vonatkozó vízumkorlátozások enyhítését ígérte, és megközelítőleg hatmilliárd eurót ajánlott fel a török kormánynak. Azt azonban kevesen tudták, hogy már ekkor létezett egy második, titkos paktum is.

Erről az osztrák Die Presse számolt be 2016. március 16-án. A lapnak Gerald Knaus árulta el, hogy az alku értelmében ha Törökországnak sikerül megállítani az elvándorlást Görögországba, akkor az EU további évi 330 ezer szír menekültet fogad be. Az információt a Die Presse kérdésére Selim Yenel török EU-nagykövet is megerősítette. Noha a hír alig kapott nyilvánosságot, azt többen megfigyelték, hogy éjjelente, a repülési szünetben charterjáratok landolnak a német reptereken.

Gerald Knaus javasolta azt is, hogy a politikusok ne beszéljenek a nyilvánosság előtt a teljes kontingensről. Mondják inkább azt, hogy csak pár száz személy jön naponta. Úgy nem tűnik olyan soknak. Knaus most egy újabb javaslattal állt elő: szerinte az lenne a humánus megoldás, hogyha minden EU-tagállam nagyvonalú segítséget nyújtana a harmadik országbeli menedékkérőknek. Tehát mindenkit befogadnának, aki „szabálytalanul” bejut az EU-ba, és egy közös uniós alapból támogatnák, csakúgy mint azokat az afrikai országokat, amelyek hajlandók gyorsan visszavenni az EU-ból kiutasított polgárokat. Utóbbiak közül Tunéziát támogatná leginkább, amely kiutasított polgárai visszafogadásáért vízummentességet kapna.

Így épül fokról fokra az az építmény, amelynek megrendelője Soros György, kivitelezője Gerald Knaus.

Soros embere komoly szaktekintély, a befolyásolás és a beavatkozás nagymestere. Öt éven át tanított a Harvard Egyetemen, területe az államépítés (state building) és a beavatkozás (intervention). Jellemző rá a pompás, fennkölt moralizálással átitatott érvelés, az erős, határozott küldetéstudat. Feltűnő az is, hogy Knaus következetesen menekültekről és menedékjogról beszél, nem használja a migráns kifejezést, illegális bevándorlás helyett „szabálytalan határátlépésről” beszél, ami mellett következetesen támadja hazánkat és Lengyelországot, többnyire Németországgal szembeállítva:

„Merkel mögött pártokon átívelő társadalmi támogatás állt, nem volt olyan parlamenti párt, amely azt követelte volna, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök, hogy embereket a határról erőszakkal visszalökjenek” – mondta.

A „visszalökjenek” kifejezéssel nyilvánvalóan a 2015. szeptember 16-ai zavargásokra utalt, amikor a migránsok a röszkei határátkelőnél ultimátumot adtak a magyar rendőröknek, hogy vagy beengedik őket, vagy áttörik a kaput. A tüntetők kődarabokkal, betondarabokkal, vizespalackokkal dobálták a határzár mentén felsorakozott rendőröket, autógumikat gyújtottak fel, gyerekeket és nőket használva pajzsul. A rendőrök könnygázzal védekeztek, végül visszaszorították az erőszakos támadókat. Ennek most épp öt éve.

Knaus azonban nem felejt. Minden alkalmat megragad arra, hogy a magyar kormányt, illetve Orbán Viktor miniszterelnököt bírálja. Célja, hogy az a kép alakuljon ki a nyugati sajtóban, amit Knaus így foglal össze:

„Az uniónak fel kell hagynia autokraták feltétel nélküli támogatásával.”

2020 júliusában Orbán Viktor miniszterelnök hatalmas sikert aratott az EU-csúcson: Magyarország hárommilliárd euróval több pénzt kapott, mint amire előtte számítani lehetett. Angela Merkel pedig ígéretet tett arra, hogy a német soros elnökség alatt, vagyis 2020 végéig lezárják a Magyarország ellen indított hetes cikk szerinti eljárást. A tárgyalások során sikerült elérni azt is, hogy a Magyarországnak járó pénzt ne kössék össze politikai feltételekkel.

Knaus szervezete, az ESI azonban még júniusban új jogállamisági eljárásra tett javaslatot: a berlini intézet igazgatója szerint az Európai Bíróság közreműködésével kellene megálljt parancsolni a lengyel és magyar vezetésnek.

Hogy tudná az EU mégis megzabolázni az autokratákat? címmel írt cikket július 25-én a Der Spiegel című lap. Knaus ebben azzal a javaslattal állt elő, hogy az Európai Unió luxembourgi székhelyű Bíróságának ítélete legyen a végszó: ha az kimondja, hogy a bizottság által bepanaszolt állam megszegte a demokratikus alapelveket, automatikusan búcsút mondhasson a brüsszeli támogatásoknak. Az ESI szerint ez a megoldás áttekinthetőbb és objektívabb, mint a hetedik cikk szerinti eljárás.

Knaus tehát minden követ megmozgat, hogy leomoljon a régi, és felépüljön a megrendelő elképzelése szerinti új Európa, amelyben „megzabolázzák az autokratákat”. A Magyar Nemzet információi szerint Soros alapítványa 2016-ban 300 ezer euróval támogatta az ESI-t a „kulcsfontosságú európai intézmények megreformálására” vonatkozó törekvéseikben.