Stefan Löfven svéd kormányfő bejelentette lemondását
Bejelentette lemondását hétfőn a svéd kormányfő.
Stefan Löfven június 21-én veszítette el az ellene benyújtott bizalmatlansági indítványt a parlamentben, és a rendelkezésére álló egy hét alatt nem sikerült megoldania a kormányválságot, amely a lakásbérleti díjak szabályozásának tervbe vett reformja miatt alakult ki.
Ez volt az első alkalom Svédországban, hogy bizalmatlansági indítvánnyal a törvényhozás megvonta a bizalmat a miniszterelnöktől.
A szociáldemokrata politikus lemondásával a törvényhozás elnökének, Andreas Norlennek a vezetésével tárgyalások kezdődnek egy esetleges új kormány megalakításáról. A 349 fős parlamentben Löfven szociáldemokrata pártjának van a legtöbb, 100 képviselője.
Stefan Löfven 2014-ben lett miniszterelnök, a legutóbbi, 2018-as választások után a zöldekkel megalakított kisebbségi kormány élén állt, külső támogatásra szorulva. A kabinet ügyvivőként a helyén marad az új kormány létrejöttéig.
Annie Lööf, a szociáldemokrata-zöld kormányt kívülről támogató liberális Centrum Párt vezetője már a múlt héten közölte, újra akarják tárgyalni a Szociáldemokrata Párt és a Zöld Párt, valamint a Centrum Párt és a Liberálisok között a 2018 szeptemberi választások után, 2019-ben létrejött „januári megállapodást”, amely lehetővé tette Löfven számára a kormányalakítást a Centrum Párt és a Liberálisok külső támogatásával.
A konzervatív Szövetség koalíció ugyanakkor jelezte: támogatnák Löfvent a kormány élén, de nem akarnak összefogni a radikális jobboldali Svéd Demokratákkal (SD), sem pedig a Baloldali Párttal.
A Svédország második legnagyobb pártjának számító, konzervatív Mérsékelt Párt részéről jelezték, hogy vezetőjüket, Ulf Kristenssont szánják a miniszterelnöki tisztségbe.
Egyik oldal sem szeretne együttműködni az általuk szélsőségesnek tartott SD-vel.
Elemzők rámutatnak arra, hogy a legutóbbi, „januári megállapodás” nevet kapó kormányalakítási tárgyalások négy hónapig tartottak.
A törvényhozás jelenlegi összetételében nagyjából egyenlő szavazattal bírnak a baloldali tömörülések és a jobbközép pártok, közvéleménykutatók pedig nem számítanak jelentős változásra e tekintetben.
