Hosszú távra rendezkedett be a lengyel jobboldal

Brüsszel nagy megelégedéssel fogadta a lengyelországi előre hozott választások eredményét. Örült Berlin is. Rupert Polenz, a német parlament külügyi bizottságának konzervatív elnöke szerint gyökeres változás várható a lengyel-német kapcsolatokban, s Varsó EU-politikájában is. Lehet, hogy tévednek.

Elveszítette a választásokat az eddig kormányzó PiS, azaz a Jog és Igazságosság Pártja. Ez egy kemény, magyar fogalmakkal nemzeti és radikális politikai erő. Tagjai és vezetői részt vettek az egykori állampárt lebontásában s a Szolidaritás küzdelmeiben. Ám elégedetlenek voltak a harcot követő rendszerváltással, s amikor megszerezték a kormányzati hatalmat 2005-ben, úgy gondolták, mindent bepótolnak. Harcot hirdettek a korrupció ellen, megígérték a privatizációs folyamatok felülvizsgálatát, az „uklad” szétzúzását, ami szó szerint „összejátszást”, illetve „elintézést” jelent, de itthoni változatát mi „hálózatnak” nevezzük. Ráadásul a PiS szerette volna fokozottan bevonni az állam irányításába a katolikus egyházat is.

A PiS vezetői, illetve az általuk alakított kormány jól tudta, ezeket a célokat csak egy erős, majdhogynem centralizált államapparátussal lehet elérni. Meg is támogatták ezt az apparátust. Például külön szervezetet hoztak létre korrupciógyanús ügyek elleni harcra és lecsaptak a WSI-re, azaz a katonai hírszerzésre, amelyet az összefonódások melegágyának tartottak.

A lengyel választók egyetértettek ezekkel az elképzelésekkel, támogatták az egyedül­állóan kemény átvilágítási folyamatot, amelyben rangra, pártállásra való tekintet nélkül lepleződtek le emberek azért, mert segítették a kommunista Lengyelország titkosszolgálatát, vagy együttműködtek a szovjet biztonsági szervekkel. Mindeközben az erős államot építő PiS nem avatkozott be a lengyel gazdaság szerkezeti kérdéseibe, és vissza tudta szorítani a gazdaságban a korrupciót, ezért az ország feltűnően jó gazdasági eredményeket produkált. Szinte folyamatosan 7 százalék közelében tudta tartani a gazdasági növekedés mértékét. És ez meglátszott a béreken is.

A PiS és az általa vezetett kormány azonban türelmetlen volt. Gyorsítani akart, ami a nemzettudat helyreállításában, a történelmi emlékezet erősítésében nem is jelentett gondot. Az átvilágítás és a hálózatfelszámolás azonban már nemhogy ellenségkereséssé fokozódott volna, de a kormányzati munka egyedüli értelmévé vált. A lengyel szavazók pedig most azt gondolták: ne csak erről szóljon az élet!

Akárcsak a PiS, a győztes PO, azaz a Polgári Platform is jobboldali párt. Nem különbözik túlságosan a PiS-től, annyira pedig semmiképpen sem, amennyire ezt a Nyugat, illetve a balliberális média gondolja. Bár a PO nem vonja be az állam irányításába az egyházat, esze ágában sincs visszaszorítani a tevékenységét. Nem üldözi a homoszexualitást, de nem is engedi az egyneműek házasságát, jóllehet polgári liberális pártként határozza meg magát. És nem adja fel a korrupcióellenes harcot sem, sőt az átvilágítási folyamatot sem fékezi le. Ezek fölött amúgy is tovább őrködik Lech Kaczynski köztársasági elnök, a volt miniszterelnök, Jaroslaw Kaczynski ikertestvére.

A PO-nak és vezetőjének, Donald Tusknak, az új lengyel miniszterelnöknek meg sem fordul a fejében az erős nemzeti elkötelezettség feladása. A lengyel közegben nem is fordulhat. Ha a PiS céljainak legtöbbjét nem is vitatja a PO, elérésükben azonban stílusváltást ígér. Persze vannak úgynevezett tartalmi különbségek is. A PiS-től eltérően a PO piacbarát politikát akar, újraindítja például a privatizációt, illetve általános adócsökkentést ígér, az új adómérték 15 százalék lenne. Amúgy a PO nem akarja feladni Lengyelország majdnem nagyhatalmi pozícióit az EU-ban, amelyeket a Kaczynski fivérek harcoltak ki, adott esetben botrányokkal kísérve. Elegendő, ha csak az orosz közeledés megállítására gondolunk. Vagy ahogy Varsó beleszólási jogát növelték a lisszaboni EU-csúcson. Lengyelország Amerikához való viszonyán azonban változtatni szeretne a Tusk-kabinet. A PO ki akarja vonni a lengyel katonai kontingenst Irakból. Legalábbis ezt ígérte választási kampányában.

A szavazatok arányából és a kormányalakítási tárgyalásokból látható, a PO koalíciós partnere a konzervatív parasztpárt lesz, ami azt jelenti, hogy a baloldal továbbra sem szólhat bele a lengyel állam ügyeibe. Lengyelországi elemzők is úgy vélik, a választók a PiS és a PO között ingáznak majd a jövőben, a két párt között pedig nem nagykoalíció, hanem kormányzati rotáció alakul ki hosszú távon.

Ugyanez a véleménye a lengyel baloldal, azaz a LiD nevű formáció vezetésének is. Úgy vélik, a most elért 13 százalékos választási eredmény nem a lengyel baloldal vereségét, hanem egyenesen annak összeomlását jelenti. Magyarok, vigyázó szemeteket Varsóra vessétek!

Sinkovics Ferenc