Svédcsavar

A szeptember 21-i Demokrata hetilapban megjelent írás.

Három nappal a vasárnapi országgyűlési választás után, múlt szerdán késő este a svéd választási bizottság végre nyilvánosságra hozta a végleges eredményt. Az utolsó szavazatok megszámlálása megerősítette a szociáldemokrata kormány vereségét. Annak ellenére, hogy a szociáldemokrata párt két százalékot javított a korábbi eredményéhez képest, és győzött, a baloldalnak nincs meg a többsége a kormányalakításhoz. A korábban kormányzó balközép koalíciónak (szociáldemokraták, zöldek, Centrum Párt és a koalíciót kívülről támogató kommunista baloldal) együtt is csak 173 mandátuma van. A 349 fős svéd parlamentben, a Riksdagban 175 mandátum kell a többségi kormányzáshoz. A lapok súlyos baloldali vereségről és a jobboldal történelmi győzelméről cikkeztek.

Erről azonban szó sincs.

Miután kiderült, hogy a jobboldali pártok nem vennék be a bevándorlásellenes Svéd Demokratákat (SD) a kormánykoalícióba, ők is csak kisebbségben tudnának kormányozni az SD külső támogatásával, amivel így szűk, kétmandátumos többségben lennének. A választás éjszakáján számított előzetes eredményhez képest a jobboldali pártok egy további mandátumot szereztek. A jobboldalnak az SD-vel együtt így 176 mandátuma van.

Közben szerda este bejelentette lemondását Magdalena Andersson miniszterelnök. „Az előzetes eredmény elég világos ahhoz, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket. Az a legfontosabb, hogy mielőbb felálljon Svédország új kormánya, ezért kérni fogom a házelnököt, hogy mentsen fel a tisztségemből” – jelentette be a kormányfő, egyúttal aggodalmát fejezte ki a bevándorlásellenes Svéd Demokraták előretörése miatt.

A bevándorlásellenes párt 1988-ban alakult, de első ízben csak 2020-ban jutott be a parlamentbe. Hosszú időn át elszigetelt, magányos harcos volt. 2018-ban a jobboldali erők, élükön a Mérsékelt Párttal, tárgyalásokat kezdtek a Svéd Demokratákkal. A jelenlegi kampányban már együtt léptek föl, a fő kampánytéma a bevándorlás volt. A szociáldemokratáknak azonban nem tetszett ez a közeledés: a miniszterelnök felszólította Ulf Kristerssont, a harmadik helyre befutó jobbközép Mérsékelt Párt vezetőjét, aki a kormányalakítási megbízás várományosa, hogy legyen tisztában a felelősségével.

Bár a Svéd Demokraták végeztek a második helyen, jelöltjük, Jimmie Åkesson mégsem lehet miniszterelnök. A jobboldal a kampányban még összefogott a bevándorlásellenes párttal, de azt már megvétózták, hogy az új kormányfőt is ők adják. Így a harmadik helyre befutó Kristersson alakíthat kormányt, miközben a jobbközép Mérsékelt Pártnak a 349 tagú parlamentben mindössze 68 képviselője lesz. Svédországot tehát egy olyan párt vezetője kormányozhatja, amely a szavazatok ötödét sem szerezte meg, és csak a harmadik helyen végzett! Ilyenre eddig még nem akadt példa.

Kristersson vágya most egy olyan kisebbségi kormány, amely a konzervatívokból, a jobboldali liberálisokból és a kereszténydemokratákból áll, a törvények elfogadásához pedig számít az ellenzéki Svéd Demokraták szavazataira. A Svéd Demokraták viszont semmiképp nem akar ellenzékben maradni, ragaszkodik a kormányzati szerepvállaláshoz, mivel eddigi legjobb választási eredményüket érték el, megelőzve Kristersson jobbközép pártját.

Jimmie Åkesson magabiztosan követelte a kormányzati befolyást.

– Ha hatalomváltás lesz, központi pozíciónk lesz – ígérte meg a kampányban a választóinak.

A 2022-es választás fókuszában a liberális svéd bevándorláspolitika bírálata állt. Csak az idén 47-en haltak meg utcai lövöldözésben. Virágzik a drogkereskedelem, a külvárosi bandaháborúk főszereplői szinte kivétel nélkül migránsok. A liberális bevándorláspolitika megbukott, ám erről a politikai elit nem akar tudomást venni, a bevándorlásellenes SD-t pedig nem engedik labdába rúgni. Közben Kristerssonra hatalmas nyomás nehezedik. Még párttársai is kételkednek abban, hogy kormánya kitöltheti a következő ciklusát.

Bár Svédországban a kisebbségi kormányzásnak hagyománya van, ugyanakkor a magas infláció, a recesszió, a háború és a még bizonytalan NATO-csatlakozás közepette egyre erősebbek azok a hangok, amelyek stabil, többségi kormányzást követelnek. A választási eredmények alapján ennek egyetlen lehetséges módja a német mintára létrejövő nagykoalíció, ami biztosítaná a kormányzáshoz szükséges 175 mandátumot. A nyugati sajtóban egyre több találgatás lát napvilágot arról, hogy követik-e vajon a svédek a német mintát.

Milyen koalíció alakulhat Svédországban? – erre a kérdésre kerestük a választ Flamm Benedek László Skandinávia-szakértővel.

– A varázsszó, amit ma a legtöbbször hallani a svéd csatornákon, a stabil többségi kormányzás, ami a választási eredmények ismeretében egyedül a jobb- és baloldal nagykoalíciójával valósulhat meg. A most lemondott szociáldemokrata miniszterelnök is utalt erre, azt mondta, pártja kész tárgyalni róla.

Tudni kell, hogy a svéd választási rendszerben nem az egyes pártoké, hanem a politikai párttömböké a főszerep, ami hagyományosan jobb- és baloldalra oszlik. Az a döntő az egyes választásokon, hogy a két nagy tömb közül melyik hány mandátumot szerez. Ha a kormánynak nincs meg a kormányzáshoz szükséges többsége, akkor a tömbhöz tartozó külső parlamenti pártokkal egyeztetve biztosítja egy-egy törvényjavaslat elfogadását.

Erre készül az új miniszterelnök-jelölt is, de kevés az esély a megegyezésre a Svéd Demokratákkal. Marad tehát a nagykoalíció.

– Az elmúlt 160 évben Svédországban nem volt példa német vagy osztrák mintájú nagykoalíciós kormányzásra. Most mégis erre látok nagyobb esélyt – mondta a Demokratának a szakértő.

A nagykoalícióhoz szükséges 175 mandátum éppen megvolna, de vajon ezt akarták a svédek? Aligha. A választást a szociáldemokraták nyerték, a második a bevándorlásellenes SD lett. Tehát a választók többsége, azaz 30,3 plusz 20,5 százaléka, összesen 50,8 százalékuk a munkahelyek megőrzésére, az infláció megfékezésére, a gyermekek, a családok, a szegények, a nyugdíjasok életszínvonalának, a svéd jóléti állam szociális vívmányainak megvédésére, valamint az illegális migráció megfékezésére, a bevándorlás megállítására és a közbiztonság növelésére szavazott.

Milyen választ adhat erre egy nagykoalíció? Valami hasonlót, mint a merkeli Németországban.