Szabályosak-e a szankciók?
A nemzetközi jog lehetőséget ad az európai államoknak arra, hogy orosz és fehérorosz oligarchákat szankcionáljanak – mondta a Demokratának Tóth Norbert nemzetközi jogász. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője szerint ezek az ellenintézkedések csak akkor szűnnének meg, ha véget ért a háború.A cikk eredetileg a Demokrata hetilap március 23-ai számában jelent meg.
– A konfliktus kitörése óta üldözik az orosz és a fehérorosz üzletembereket Európában. Legújabban nemcsak a bankokat, hanem oligarchákat és politikusokat tesznek szankciós feketelistára és fagyasztják be vagyonukat. Mi ennek a célja?
– Az európai államok ezzel a nyomásgyakorlással akarják visszatéríteni Oroszországot a jogszerűség talajára. A nagyhatalom ugyanis súlyos jogsértéseket követett el például az erőszak tilalmának, a népek önrendelkezési jogának és a viták békés rendezése elvének feladásával. Ezek az országok olyan ellenintézkedésekkel válaszoltak, amelyek más esetben jogsértőek lennének, az orosz jogsértésre adott válaszként viszont elfogadhatónak számítanak, amennyiben arányosak a jogsértés mértékével – ez pedig megállja a helyét a jelenlegi szankciók esetében. Nem példa nélküli ez az eljárás, a XX. században például az ellenségesnek tekintett állampolgárokat is szankcionálták a britek.
– Szabályozza ezt valamiféle nemzetközi jogszabály?
– Természetesen. Fontos leszögezni, hogy a nemzetközi jog nagyon különbözik az államok nemzeti jogától. A belső jog hierarchikus rendszeren alapul, amelynek legfelső szintjén Magyarországon például az Alaptörvény, legalsó fokán pedig az önkormányzati rendelet helyezkedik el. A nemzetközi jogban viszont nincs ilyen. A gyakorlati szempontból legfontosabb jogforrástípus a nemzetközi szerződés és az íratlan szokásjog. Az általános nemzetközi felelősség kérdését nem szerződés, hanem a szokásjog szabályozza. Mivel ezek általános normáknak minősülnek, ezért minden államot köteleznek.
– Minden esetben?
– Csak akkor nem kötelező, ha úgynevezett kitartó ellenzői pozíciót vesz fel valamely ország egy szokásjogi szabállyal szemben, annak kialakulása idején. Magyarország és más ENSZ-tagállamok is éltek ezzel a lehetőséggel, amikor a migrációs paktum megvitatására került sor, mivel nem akarták, hogy az akár szokásjogi szabállyá válva kötelezze őket. Ezzel szemben Oroszország az általános felelősségi szabályokkal szemben nem vett fel kitartó ellenzői pozíciót, ezért ezek a normák kötelezik a nagyhatalmat.
– Akkor az Egyesült Államok miért indíthatta meg 2003-ban az iraki háborút szankciók nélkül?
– Az akkori amerikai szerepvállalás jogszerűségét is vitatja a nemzetközi jogászok többsége, igaz, az USA legalább hivatkozott az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1990-ben, illetve 1991-ben, az első öbölháború idején született határozataira, míg az oroszok nem hivatkoztak ilyen döntésekre. Fontos tudni, hogy az erőszak tilalma alól két kivétel létezik, az önvédelem joga, illetve a Biztonsági Tanács felhatalmazása.
– Az orosz és fehérorosz üzletemberekkel szembeni tiltások a sportklubokat is érintik. Roman Abramovics nem tudja eladni angol futballklubját, az angol Chelsea-t, amely már nem árusíthatja mezeit vagy egyéb termékeit, nem szerződtethet új játékost és nem hosszabbíthatja meg a jelenlegi játékosai kontraktusát, illetve csak a bérletesek látogathatják a klub hazai mérkőzéseit. Ilyet megtehetnek egy klubcsapattal törvényes úton?
– Bármilyen furcsa is, de megtehetik. Abramovics orosz állampolgársága révén a befektetéseit, tulajdonát, így a Chelsea-t is szankcionálhatják. Mivel jogi személynek minősül, ezért nem jók az esélyei a klubnak, ha bizonyos igényeket érvényesíteni akar a brit állammal szemben. Kivéve, ha vannak más tulajdonosai is. Persze a mindenkori brit kormányzat kárpótolhatja valamivel a csapatot, de a nemzetközi jog nem kötelezi őket erre.
– Meddig tarthatnak ezek a szankciók?
– Csak addig, amíg Oroszország vissza nem tér a jogszerű magatartáshoz, amelyet például egy békemegállapodás is rögzíthet. Ennek megkötésekor minden bizonnyal megszűnnének a fennálló ellenintézkedések.
– Csakhogy a Krím annektálása óta vannak érvényben ezek a szankciók. Miért most szűnnének meg?
– Jogos a felvetés. Viszont a nemzetközi jog nézőpontjából a Krím annektálása sem volt jogszerű. Így Oroszország vagy visszaállítja a 2014 előtti állapotot, vagy pedig eléri, hogy a nemzetközi közösség, például egy átfogó rendezés keretében, elismerje az orosz igényeket vagy azok egy részét jogszerűnek. Elvileg mindkét verzió esetén megszűnnének a szankciók.
