Chemnitzben új időszámítás kezdődött. Kiszabadult a szellem a palackból. Az utolsó csepp a pohárban az a kegyetlen gyilkosság volt, amelynek során egy 35 éves német férfit, Daniel H.-t több késszúrással megölt egy „menedékkérő”, a német áldozatnak két barátját is megkéselték.

Fotó: MTI/EPA

Fotó: MTI/EPA

A városlakóknak elegük lett a 2015 óta tartó bizonytalanságból, a romló közbiztonságból, a fenyegetettségből, a bevándorlók által elkövetett brutális gyilkosságokból, a politika és a sajtó kéz kezet mosó hazugságáradatából.

– Ma éreztem először, hogy ez már határozottan az új kezdet, a rendszerváltás előszele – mondja egy chemnitzi lakos, aki szerint a szászországi közhangulatban drámai fordulat állt be.

– A boltban, az utcán, nyilvános helyeken az emberek hangosan beszéltek a menekültekről, a hazug sajtóról, a politikáról, olyan hangon, amit eddig soha nem tapasztaltam ebben a nyugodt kisvárosban. Már nem lehet megállítani, lenyugtatni, meggyőzni az embereket, mert kiszabadult a szellem a palackból. Mindenki a chemnitzi eseményekről beszél, még ezen a héten robbanhat a bomba. Először Chemnitzben, azután Szászországban, végül az egész országban…

Az utolsó csepp a pohárban az a szombati kegyetlen gyilkosság volt, amelynek során egy 35 éves német férfit, Daniel H.-t több késszúrással megölt egy kiutasított, de megtűrt „menedékkérő”, akiről azóta kiderült, hogy hamis okmányokkal érkezett Németországba.

Daniel két barátját is megkéselték. A sajtóban ekkor két különböző nemzetiségű csoport közötti konfliktusról lehetett olvasni, ködösítettek mind az elkövetők, mind az áldozat személyét illetően. Csakhogy több szemtanú látta, amint az áldozat a harmadik szúrásnál összeesett, a fájdalomtól üvöltve feküdt a földön. A gyilkosa, az iraki férfi azonban újra lesújtott és csak szúrt… Egyes szemtanúk szerint 25 (!) késszúrással ölte meg áldozatát.

A hatalmas vértócsát még többen látták: a gyilkosság vasárnapra virradó éjjel egy szabadtéri városi fesztivál után történt (amikor a rendezvény már véget ért, és a szervezők kikapcsolták a térfigyelő kamerákat is).
Két másik férfit is megkéselt az azóta őrizetbe vett 22 éves iraki és a 23 éves szír migráns, őket súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Egyes sajtóhírek szerint, amelyeket a német média és a politikusok nagy igyekezettel próbálnak cáfolni, az áldozatok egy nő segítségére siettek, ezért támadhattak rájuk a migránsok. A hivatalos verzió szerint erre nincs bizonyíték, a gyilkosság indítéka ismeretlen.

Az eredetileg kétnaposra tervezett városi fesztivált a szervezők a gyilkosságot követően lefújták. A városban feszült csönd lett… Vasárnap azután spontán tüntetésre gyűltek össze az emberek. Nem kértek engedélyt, nem szervezték meg előre: menniük kellett, tehát mentek.

A spontán demonstrációhoz való alkotmányos jog az egyik, valóban demokratikus jog, amelyet valamilyen aktuális esemény vált ki. Nem jelentik be előzetesen, és nincs szervezője. Ez nyilvánvaló, mégis törvénysértéssel vádolja a sajtó a chemnitzieket. Jelen esetben a kiváltó ok a kegyetlen gyilkosság volt, ám mégsem azzal foglalkoztak, hanem az okozattal, a városban kirobbant tüntetésekkel.

A szélsőjobbosnak aposztrofált tömeg paradox módon a város egyik nevezetességének számító chemnitzi (korábban Karl-Marx-Stadt) hatalmas Marx Károly-szobor előtt gyülekezett, ezzel is kifejezve a tüntetésen is többször hangoztatott mondatot, hogy „forradalmi helyzet” van.

A fiatalabb olvasók kedvéért a lenini okfejtés: „a forradalmi helyzet a forradalom objektív feltétele. A következők jellemzik: az uralkodó osztályok nem bírnak a régi módon kormányozni, az elnyomott tömegek pedig nem akarnak a régi módon élni. Ahhoz, hogy a forradalom kirobbanjon, szükség van egy forradalmi pártra, egy olyan politikára, amely a néptömegek érdekeit képviseli.”

A felháborodott chemnitziek közül többen úgy ítélték meg, hogy ez most valóban egy ilyen forradalmi helyzet.

„Wir sind das Volk”, azaz „mi vagyunk a nép” – skandálták a spontán tüntetés résztvevői. „Hazug sajtó!”, folytatták. „Merkelnek mennie kell!”, kiabálták, majd egyperces néma megemlékezést tartottak a gyilkosság áldozatáért. Az eseményt amatőr videók örökítették meg.

A Bild ehhez képest úgy tudja, hogy eközben a szélsőjobb egy csoportja a városban „külföldieknek vélt személyekre vadászott”. Ulrich Oehme AfD-s országgyűlési képviselő szerint azonban ennek épp a fordítottja igaz: valóban volt üldözés, csakhogy nem „külföldieknek vélt személyeket”, hanem az áldozat barátait vette üldözőbe egy csoport. Ulrich Oehme Chemnitzben él. Az egyik barátjának a fia, aki húsz éve ismerte az áldozatot, Daniel H.-t, részletesen beszámolt a történtekről.

– Az áldozat barátait, egy öt fiúból és egy lányból álló társaságot egy húszfős csoport megtámadott és megvert. A következmény: kiégett kapucni egy égő petárdától, riasztópisztolyból leadott lövések, bordatörés, kórház. Hogy miként kerekedett ki ebből ez a „rasszista embervadászat”, nem tudni. De Chemnitz kisváros, az ott élők ismerik egymást, és pontosan tudják, hogy az országos médiában tálaltaknak a fele sem igaz…

Az is kiderült Oehme beszámolójából, hogy a csendes megemlékezést baloldali provokátorok hangos bekiabálásai zavarták meg.

Másnap már bejelentett tüntetések voltak a városban, amelyeket ugyancsak élénk sajtóvisszhang kísért. A tüntetők mintegy hét-nyolcezren, egyes becslések szerint tízezren lehettek, akiknek a többsége békésen demonstrált. Mintegy hat-hétezren a Pro Chemnitz (Chemnitzért) nevű, a német sajtóban szélsőjobboldalinak bélyegzett civil szervezet felhívására, másfél ezren a Baloldal (Linke) nevű parlamenti párt toborzására mentek ki az utcára.

A bejelentett tüntetés a Marx-szobornál békésen indult, de hamarosan megérkeztek a megszokottnál jóval kisebb számban lévő baloldali ellentüntetők, végül a már ismert forgatókönyv szerint a két tábor összecsapott: repültek a kövek, a petárdák, az üvegek.

Az utóbbi időben minden németországi tüntetés így zajlik. Most sem volt másképp. A rendőrök és a tüntetők közül is többen megsérültek. A legfrissebb sajtóhírek szerint a sebesültek száma húsz. A rendőrség vízágyúkat is bevetett, valamint feljelentést tett tíz tüntető ellen náci karlendítés miatt. (Ezért Németországban akár börtönbüntetés is kiszabható.)

A német sajtó futballhuligánokról, randalírozó neonácikról, szélsőjobboldali csőcselékről cikkezett. Kedden már Kölnben is szimpátiatüntetést tartottak a chemnitzi késelés miatt, az ott megjelent kisszámú tüntetőt egy viszonylag népes baloldali ellentüntetői tábor fogadta. Tüntettek Drezdában is.

Fotó: MTI/EPA

A tiltakozások másnapján Angela Merkel is megszólalt: a kancellár szerint Németország jogállam, ahol nem fordulhat elő erőszak az utcákon. Horst Seehofer közleményben tudatta: érthető, hogy a chemnitzi lakosságot megrázta a tüntetéseket kiváltó halálos késelés, de ez nem lehet mentség az erőszakra. Michael Kretschmer CDU-s tartományi miniszterelnök drezdai sajtótájékoztatóján az idegenellenes kommentárokat, az összeesküvés-elméletek és álhírek terjesztőit tette felelőssé a tüntetésekért. A chemnitzi tüntetők azóta a lemondását követelik.

A sajtó ekkor már csak a tüntetésekkel, a radikális jobboldali utcai erőszakkal, a chemnitzi „puskaporos hordóval”, a „gátlástalan idegengyűlölettel” foglalkozott.

„A szégyen napjai Chemnitzben” címmel írt cikksorozatot a Bild, amit a Süd­deutsche Zeitung „Szászország szégyenévé” terebélyesített. Egyúttal a rendőrség szemére vetette, hogy tehetetlen, a kormány pedig „évek óta szemet huny a szélsőjobb terjedése előtt, miközben a jobboldal radikalizálódott és szervezetté vált”.

„Ahol a hajtóvadászat lehetséges, megszűnik a jogállam” – írta vezércikkében a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A Bild+ is Szászországot vette górcső alá, és elítélte a „dühös, idegengyűlölő barna” tartományt, ahol „a ragyogó szépség már csak díszlet a színes képeslapokon”.

Pedig Szászországot nem is olyan rég még piedesztálra emelte a politika. A szászok voltak az elsők, akik az NDK-ban kimentek az utcára, a berlini fal lebontását követelve. Egymást érték a tüntetések: Karl-Marx-Stadt, Drezda, Lipcse, azután Berlin. Ők voltak az elsők, akik a Trabantjaikat hátrahagyva elindultak Magyarországon keresztül a szabadság felé.

Ma ők „Németország szégyenfoltja”, akik nem akarják tudomásul venni, hogy a szegény migránsoknak szabad a vásár, nekik viszont felsorolják a teljes büntető törvénykönyvet. Ehhez még egy adalék: nyilvánosságra került és azóta az interneten kering a késelő iraki migráns előzetes letartóztatásáról szóló bírósági határozat, amely még hevesebb indulatokat váltott ki. A mellébeszélés helyett szikár tény, a ködösítés helyett eredeti dokumentum: bizonyíték, amelyből egyértelműen kiderül, hogy az elkövető kiutasított, megtűrt bevándorló, az áldozat pedig helyi német. Nem „különböző nemzetiségű csoportok”, ahogy a hírek szóltak. Az irat eredetiségét azóta egyébként a hatóságok megerősítették.

Az áldozat iránti kegyelet jeleként elhelyezett virágok és mécsesek. Fotó: MTI/EPA

Újabb felháborodási hullám jött: hogy kerülhetett ki a rendőrségről egy belső dokumentum? Ki játszotta át a „szélsőjobb” kezére ezt az iratot? Egy nappal később kiderült: az ügyészség egy brémai helyi képviselőt gyanúsít, aki ráadásul rendőr, tudatta a Radio Bremen. A „Dühös polgárok”, azaz Bürger in Wut nevű szervezet képviselőjénél Bremerhavenben házkutatást tartottak, miután a Face­book-oldalán megjelent a kiszivárogtatott irat, amelyet később törölt. A parancs nyilvánosságra hozatala miatt pénzbírság vagy akár börtönbüntetés várhat rá, mivel a megosztott dokumentum mind az elkövetők, mind az áldozat, illetve a tanúk neveit is tartalmazta, egy büntetőeljárás dokumentumainak nyilvánosságra hozatala pedig a büntetőeljárás lezárulta előtt bűncselekmény.

A késelés viszont mintha nem volna az. Az iraki és a szír késelő lakását a szorgos német rendőrség lapzártánkig még nem kutatta át! A Bild újságírói felkeresték a két gyanúsított lakóhelyét. Kiderült: a rendőrség még nem járt ott. Vajon merre lehetnek?

Talán éppen Chemnitzben, ahová nagy erőket vezényeltek. Miután csütörtökre a Pro Chemnitz újabb tüntetést jelentett be, a kormány úgy döntött, masszívan megerősíti a rendőrség jelenlétét a városban, mert továbbra is feszült a hangulat. Drezdában elhalasztották a Bundesliga második osztályában szereplő labdarúgócsapat, a Dynamo Dresden és a Hamburger SV szombati találkozóját, mert a chemnitzi demonstrációk miatt nem maradt elég rendőr a mérkőzés biztosítására.

Az AfD szombat estére megemlékezést és gyászmenetet hirdetett. A párt szászországi elnöke, Jörg Urban arra kérte a résztvevőket, hogy tartsák tiszteletben a megemlékezés méltóságát, megfelelő (sötét vagy fekete) öltözékben jelenjenek meg, ne hozzanak magukkal zászlókat, transzparenseket, mindenki figyeljen a szomszédjára, és ne üljenek fel a provokációknak.
A békés megemlékezést jól szervezett baloldali provokátorok zavarták meg, lehetetlenné téve, hogy a menet megközelítse a merénylet színhelyét, amelyet azóta virágok borítanak. Érthetetlen okból többször is elállták a menet útját. Björn Höckét, az AfD türingiai elnökét megtámadták. A gyász és a jogos felháborodás a baloldali hatalmi gépezet szerint náci bűncselekménynek számít.

A hírek ezért ekképpen szóltak. A Bild beszámolt olvasóinak arról, hogy Chemnitzben nyolc órán át rendkívüli állapot volt. Összesen 1800 rendőrt vezényeltek a városba, páncélozott járművekkel, lovas egységekkel és vízágyúkkal vonultak ki, hogy szétválasszák a 4500 jobboldali és a 4000 baloldali tüntetőt. A sérültek száma 11 volt, a rendőrség 25 személy ellen tett feljelentést… Németföldön a hazugság terrorjával szemben az igazság seregei a nyílt térre léptek. Isten óvja Németországot!