Százharminc éve működött először a villamosszék

Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga:

Néhány évvel korábban az amerikai képviselőház tagjai kíváncsiságból részt vettek egy nyilvános akasztáson, amely akkor az egyetlen kivégzési mód volt. Az elítélt sokáig szenvedett a kötélen, s agóniája annyira megrázta a politikusokat, hogy úgy döntöttek: „humánusabb” kivégzőeszközt keresnek, mivel össze szerették volna egyeztetni az igazságszolgáltatást az emberiességgel, a büntetést a részvéttel.

Az újságok akkoriban rendre közölték a híreket arról, hogy a rohamosan terjedő villanyvilágításnál használt nagyfeszültségű áram leszakadt vagy rosszul szigetelt vezetékei egy pillanat alatt, látható nyom nélkül végeztek az óvatlan, részeg emberekkel. A David B. Hill New York-i kormányzó által 1886-ban felállított bizottság ezért azt javasolta: próbálkozzanak mesterséges áramütést előállító készülékkel. A kutyákon és lovakon végrehajtott „eredményes” kísérletek után Hill 1888. június 4-én jogszabályt hozatott, ami kimondta: a következő évtől New York államban a kivégzés villamosszékkel történik.

Az új kivégzőeszköz kifejlesztésében Thomas Alva Edison is részt vett, aki korábban a halálbüntetés ellen volt, de nagyobb hajtóerőt jelentett számára vetélkedése George Westinghouse-szal. Ellentétük nem csak üzleti, elvi is volt: Edison az egyenáramot favorizálta, amellyel kivilágította Manhattant, Westinghouse pedig a váltóáramra esküdött. Edison érdekes módon a váltóáramot használta, feltehetően azért is, hogy a közvélemény Westinghouse nevéhez kösse a gyilkos eszközt. Aki persze tiltakozott és nem is adott el generátort a villamosszékhez, de ezt megtette helyette Edison. A nagy feltaláló utóbb azt mondta: „én csak hozzájárultam egy technika javításához, humánusabbá akartam tenni a halálos ítéletek végrehajtását.”

Mint kiderült, az emberiességet illetően a készülék még szorult némi finomításra. A világ első villamosszékébe 1890. augusztus 6-án szíjazták be Auburn városka börtönében a gyilkosságért halálra ítélt William Kemmler zöldségárust. Kopaszra borotvált és megnedvesített testrészeire – fejére, kezére és lábára – elektródákat rögzítettek, fejére maszkot húztak. Ezután egy kar meghúzásával 17 másodpercig ezer voltos áramot vezettek testébe, és az illetékes tisztviselő halottnak nyilvánította. A tanúk azonban úgy vélték, még mindig lélegzik és az újabb vizsgálat megállapította, hogy még él. A generátort azonnal újratöltötték, és a szerencsétlen férfi immár kétezer voltos áramütést kapott, aminek hatására a bőr alatti véredények szétrobbantak, teste füstölt és a helyiségben égett szag terjengett. Nyolcperces agóniáját Westinghouse így kommentálta: bárddal könnyebben ment volna. A New York Times 1890. augusztus 7-i száma felháborodottan így írt: „William Kemmler az auburni börtönben a legfelháborítóbb módon halt meg, kivégzése szégyen a civilizációra nézve”.

Hiába indult mozgalom az új kivégzési mód ellen, az gyorsan elterjedt: a következő évben húsz amerikai államban vezették be. Az idők során villamosszékben végezte többek között a rablógyilkosság vádjával 1927-ben perbe fogott olasz anarchista Sacco és Vanzetti, az atomtitok elárulásáért halálra ítélt Rosenberg házaspár és a leghírhedtebb amerikai tömeggyilkos, Ted Bundy is. A villamosszékben elszenvedett halál nem fájdalommentes, időnként szörnyűséges jelenetek játszódtak le a kivégzőkamrában, ezért a legtöbb amerikai szövetségi állam emberségesebbnek tartott módszerekre tért át.

A villamosszék jelenleg kilenc szövetségi államban használatos, de csak akkor, ha a halálraítélt az elsődleges kivégzési mód, a halálos injekció helyett ezt választja (amire ritkán, de van még példa). New York állam Ossining kisvárosa, ahol a híres-hírhedt Sing Sing börtön található, hosszabb ideje tervezi egy múzeum létrehozását, amelyben az Edison által konstruált villamosszék is látható lenne. New Jersey állam rendőrségi múzeumában ma is megtekinthető az a villamosszék, amelyben a Lindbergh-bébi elrablásával vádolt férfit kivégezték. Villamosszékkel először 1899-ben végeztek ki nőt, a legfiatalabb villamosszékkel kivégzett elítélt 14 éves volt. Az Egyesült Államokban a halálbüntetések 1972-es felfüggesztéséig mintegy ezer embert végeztek ki villamosszékben, ez a szám a moratórium 1976-os eltörlése óta 163-mal gyarapodott.