Szerbia szereti a hot spotot
A szerb lakosságnál lassan kezd elszakadni a cérna. Déli szomszédunknál immár mintegy tízezer migráns tartózkodik, ebből hatezer a befogadóközpontokban. Számuk közben folyamatosan növekszik. A polgárok az elmúlt hetekben több akcióval is hangot adtak elégedetlenségüknek, Aleksandar Vučić elnök azonban ezután sem kíván változtatni migránsbarát politikáján. Noha a továbbra is a Brüsszelnek való megfelelés kényszerétől szenvedő kormány és a társadalom között egyre nagyobb a feszültség, egyelőre nincs a láthatáron olyan politikai erő, amely képviselhetné az emberek akaratát.
A szerb politikusok évek óta ismételgetik, hogy a hazájuk nem lesz a migránsok „hot spot országa”. A kifejezés egy mind ez ideig nehezen értelmezhető fogalmat takar, amelynek pontos magyarázatát a szófordulat használói egyetlen alkalommal sem adták meg. Mivel hasonlóra még nem volt példa, így mindenkinek a képzeletére bízták, hogy mit is ért a fentiek alatt. Miután az említett fogalom szinte mindig a „nem lesz” szavakkal egy szövegkörnyezetben jelent meg, jóformán senki sem gondolt bele, hogy valójában miről is van szó, hiszen minek időt pazarolni egy olyan fikcióra, ami úgysem következik be? Mindeközben pedig akarva-akaratlan annak vagyunk a szemtanúi, hogy miként kezd formálódni az „új valóság” tőlünk délre.
A Szerbia déli része felől érkező migránsoknak nincs nehéz dolguk, ha el akarják érni a magyar határt. Nem kell bujkálniuk vagy az éj leple alatt előrehaladniuk, hiszen Szerbiában bárki felszállhat a közösségi közlekedési eszközökre, akinek van jegye. Ezért ha egy migráns a dél-szerbiai Bujanovacban vonatra vagy autóbuszra ül, 6-7 ezer forintnak megfelelő összegért fél nap alatt Szabadkán van. Tehát ha a szerb hatóságok Tompáról visszaszállítják a migránsokat a dél-szerbiai befogadóközpontokba, akkor azok már akár másnap ismét a magyar határt ostromolhatják.
Aleksandar Vučić elnök – aki egyúttal a jobboldali Szerb Haladó Párt elnöke is – 2015-ben, amikor még kormányfőként funkcionált, Angela Merkel nagy csodálója és követője volt, és ennek köszönhetően alakult ki a lényegében ma is használatos intézményi struktúra és kommunikációs módszer. A migránslavinát elindító Angela Merkel csillaga azóta már leszállóban van, minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy a szerb elnök sem emlegeti már olyan gyakran a német kancellárt, mint korábban. A migránsok azonban továbbra is ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint évekkel ezelőtt, és mindez egy dinárjába sem kerül Szerbiának, ellátásuk költségét ugyanis az Európai Unió állja. A belgrádi vezetésnek csak abban az esetben kell a zsebébe nyúlnia, amikor a migránsok az országban szeretnének maradni, ilyenekből pedig egyelőre nem sok akad.
Az európai integrációt (is) szem előtt tartó szerbiai kormány keveset, illetve jóformán semmit sem tesz a bevándorlók feltartóztatásáért. Geográfiai és politikai okokból kerítést nem építhet, Macedónia felé ugyanis a talaj konfigurációja miatt lehetetlen volna megoldani. De még ha ez meg is történne, akkor is ott lenne a Macedónia és a Koszovó közötti határszakasz, amelyhez Koszovó kiválása óta Szerbia már nem fér hozzá, ha pedig Koszovó köré vonna kerítést, akkor azzal gyakorlatilag elvágná magától a koszovói szerbeket, és végérvényesen elismerné a tartomány feletti fennhatóságának elvesztését.
Mindeközben két ellentétes folyamat játszódik le a balkáni országban. A fiatal lakosság külföldre megy, és ezáltal egyre inkább elöregszik a társadalom. Ezzel egy időben életerős, fiatal migránsok érkeznek, akik viszont egyre nehezebben tudnak továbbmenni. Magától adódik a következtetés, hogy le kell őket telepíteni az elnéptelenedő falvakba, beleértve ebbe esetleg Vajdaságot is, ahonnan szintén sokan vándorolnak el, nem kevesen épp Magyarországra.
A migránsok letelepítésének lehetőségét a szerbiai politikai elit nyíltan sohasem utasította el. A migránsválság kezdetén, vagyis 2015 augusztusában Brankica Janković, az egyenlő elbánás szerbiai biztosa egy rádióműsorban úgy nyilatkozott, hogy sürgősen befogadóközpontot kell építeni Belgrádban. Szavai szerint a „következő fázisban” felkínálnák a migránsoknak, hogy maradjanak Szerbia elnéptelenedő részeiben.
Valami hasonlót fogalmazott meg 2019 májusában Aleksandar Vučić elnök, amikor Koszovóról szónokolt a szerbiai parlamentben. Felszólalásában arról beszélt, hogy az Ázsiából és a szubszaharai Afrikából származó migránsok többsége az iszlám vallás követője. „Ez számunkra nem lenne probléma, ha nyitottabbak lennénk, de az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy nem vagyunk azok, ezért ebből (mármint a migrációból) mások húznak hasznot, mi viszont nem fogjuk tudni kihasználni a lehetőséget” – mondta a szerb elnök. Azonnal hozzá is tette, hogy az ország túlélését jelentő pozitív népszaporulat elérése érdekben minden szerb nőnek 3,2 gyereket kellene szülnie, és ha nem hoznak megfelelő intézkedéseket, akkor nemcsak Koszovó megőrzéséről nem lehet ezentúl beszélni, hanem a szerbek fennmaradásáról sem az ország maradék részén.
Ezek után már az sem meglepő, hogy a napokban a szerb elnök „fasiszta ganénak” nevezte azokat, akik migránsellenes akciókat hajtanak végre. Vučić minden kétséget kizáróan Boško Obradovićra, a markánsan jobboldali Dveri (Oltárajtó) elnevezésű ellenzéki párt vezetőjére gondolt, aki kijelentette, hogy olyan migrációs politikát szeretne, amilyet a visegrádi négyek, vagyis Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország folytat. Obradović szerint a szerb kormány nem akarja elismerni, hogy a politikája csődöt mondott, miközben egyre több migráns torlódik fel az országban. Néhány nappal később Belgrádban megjelent egy fiatalokból álló nacionalista csoport, amelynek tagjai az interneten közzétett videójuk tanulsága szerint „népi járőrözésbe” kezdtek, és arra figyelmeztették a migránsokat, hogy rosszul járnak, ha bármilyen hülyeséget csinálnak, például kikezdenek a szerb nőkkel, vagy ha szerbeket bántalmaznak. A csoport vezetője ellen pillanatok ellen feljelentést tett a rendőrség „nemzeti, faji és vallási gyűlölet szításának bűncselekménye miatt”.
Vajdaságban – főleg a migránsok beáramlásának növekedésétől szenvedő Szabadkán és Magyarkanizsán – sokan sértve érezték magukat, hogy az ország elnöke lefasisztázta őket, pedig ők csak azt szeretnék, hogy a migránsok ne törjenek be a házakba, ne tüzeljék fel a berendezést, és ne fosszák ki az épületeket. Szabadkán emiatt szombaton egy Facebook-csoport szervezésében tüntetést is tartottak. A megmozdulást kezdeményező Szabadka Egyesült Polgárai elnevezésű csoport már korábban rámutatott arra, hogy „az iszlamisták megsértik a szerb alkotmányt és a szerb törvényeket, miközben a rendőrség nem tesz semmit”. A szombati felvonuláson követelték, hogy a migránsokat vigyék el a befogadóközpontokba, és korlátozzák a mozgásszabadságukat, hogy ne járkálhassanak éjjel-nappal a városban. A demonstráció résztvevői nyílt levelet is írtak, amelyben azt is követelték, hogy a szerbiai hatóságok naponta tegyék közzé, hány migráns lépte át az ország határait, és hogy kikről van szó, vannak-e például személyi dokumentumaik.
Ha Európa mostani hozzáállását vesszük figyelembe, és ha ebből a szempontból a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, akkor könnyen előfordulhat, hogy húsz-harminc év múlva, vagyis a nem nagyon távoli jövőben egy muszlim többségű ország lesz a déli szomszédunk. A jelek szerint a migránsok tekintetében egyre inkább eltávolodik egymástól a szerb kormány és a lakosság, valódi rendőri akcióra pedig csak akkor kerül sor, amikor már végképp tarthatatlanná válik a helyzet, mint például Tompa vagy az utóbbi napokban a szerémségi Šid esetében, ahol a feltorlódó migránsok szintén megkeserítették a lakosság életét. Az igazi probléma az, hogy a lakosság érdekeit figyelembe vevő forgatókönyv egyelőre nem létezik, és nincs is készülőben, miután a szerb elnök még egy héttel ezelőtt is arról beszélt, hogy Szerbiának semmi baja sincs a migránsokkal. Ezért lehet, hogy lassan szoktatnunk kell magunkat „az új valósághoz”.
Azért biztatok mindenkit erre, mert a tavasszal tartandó szerbiai parlamenti választásokon – amelynek dátumát ezekben a napokban tűzik ki – minden bizonnyal a kormányzó Szerb Haladó Párt nyer, az ellenzék java része ugyanis bojkottálja a szavazást. Vučićnak ezért ötről három százalékra kellett levinnie a parlamenti küszöböt, hogy ne csak a jelenlegi kormánypártok jussanak be a törvényhozásba, hanem kapjon mandátumot néhány kis párt is. A szerb elnök így kreál magának ellenzéket, hogy senki se vonhassa kétségbe a parlament és a kormány legitimitását.
Magyarország számára mindez azt jelenti, hogy Szerbia ezentúl sem tesz sokat azért, hogy megállítsa a migránsokat a déli határoknál. Majd ha már sokan lesznek, és semmiképpen sem tudnak továbbmenni, akkor legfeljebb letelepíti őket, a lakosság pedig érezze rosszul magát, mert – mint az elnök fogalmazott – nem elég nyitott az iszlám vallású migránsok befogadására. Vagyis a szerb kormány legfeljebb csak a retorika szintjén ódzkodik attól, hogy hot spot ország legyen, tenni egyelőre nemigen akar ellene.
