Szergej Kiszljak: Trump nem egyszerű ember és nem tudjuk, mit akar pontosan

– Vágjunk rögtön a közepébe. Donald Trump győzelme sokak szerint alapvetően változtatja meg a globális folyamatokat. Nem túlzott ez a várakozás? Ön is így gondolja, avagy inkább azokkal a véleményekkel ért egyet, amelyek óvatosságra intenek, és arra figyelmeztetnek, hogy túlságosan sok illúzió tapad jelenleg a Fehér Házba visszatérő amerikai elnökhöz?

– Úgy látom, hogy az elemzők általában véve túl sokat látnak bele abba, hogy adott esetben melyik párt adja az amerikai elnököt. Nézze, az elnökök jönnek és mennek, az Egyesült Államok globális érdekei azonban közben nem változnak. Így az is állandó, és a legnagyobb problémát éppen ez okozza Washington és több ország viszonyában, hogy az amerikaiak különleges nemzetnek képzelik magukat. Ezt nem is titkolják, és nyíltan beszélnek arról, hogy irányítani akarják az egész világot. Ez mentalitás meglehetős egyszerűséggel jelent meg a jelenlegi demokrata adminisztráció politikájában. Antony Blinken külügyminiszter nem egyszer megfogalmazta, hogy az Egyesült Államoknak kell vezetnie a világot, mert ha nem teszi, az szembe megy Washington érdekeivel, és gyengíti az amerikai hegemóniát. Ebből következik, hogy az Egyesült Államoknak kell dominálni a világot. A Biden-adminisztráció ezt a tételt dogmaként kezeli, és így ez a gondolkodás alapvetően határozza meg az amerikai külpolitikát. Ez pedig komoly probléma mindenek előtt azért, mert természetesen az Egyesült Államok hatalmas pénzügyi, gazdasági, katonai erővel rendelkezik, mintegy 800 külföldi bázisa van, mindenek előtt Oroszország és Kína körül, a világ azonban változik, az erőviszonyok átalakulnak.

– S ezt Amerika nem érti, vagy nem akarja érteni?

– Az Egyesült Államok ezt nagyon jól érti. Egyértelmű, hogy a világ gazdasági központja már nem Amerika, még kevésbé Európa. A súlypont áttevődött Ázsiára, és a jövőben egyre fontosabbá válik Afrika és Latin-Amerika is. A növekedés központja ma Ázsia, ezt mi nagyon jól látjuk, és természetesen tisztában van ezzel maga Ázsia, és látják az úgynevezett globális Dél országai is. A gazdasági súlypont áthelyeződésével együtt jár, hogy ezek az országok nagyobb befolyást követelnek maguknak a globális ügyek intézésében is. Így megnövekedett súlyuknak megfelelő szerepet kérnek maguknak az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben. Ehhez minden morális joguk megvan, és az új realitások is megkövetelik ezt. Ezt, egy igazságosabb, a kölcsönös tiszteleten, és nem mások kizsákmányolásán alapuló, az erőviszonyokat jobban tükröző berendezkedést akar a BRICS is. Hogy ez a BRICS által elképzelt modell lesz-e egy többpólusú világrend alapja, nem tudom, az viszont egyértelmű, hogy mindennél jobban megfelel a világ átalakulásának, az új realitásoknak. Fontos ennek kapcsán leszögezni, hogy a BRICS nem a Nyugat ellen alakult, inkább úgy fogalmaznék, hogy a világnak ez a része a nem Nyugat. Visszatérve Amerikához, Washingtonban ezt a folyamatot nagyon jól látják, csakhogy a világrend ilyen átalakulását Amerika globális pozícióinak alakulása szempontjából veszélyként élik meg.

(…)

– Mit gondol, Donald Trump képes lesz ennek a konfliktusnak legalább a befagyasztására?

– Gondoljunk csak bele, mit jelent valójában a konfliktus befagyasztása? Azt, hogy tovább fegyverezzék, erősítsék Ukrajnát.

– Ezért aztán Oroszország számára aligha elfogadható ez a rendezési elképzelés. Jól látom?

– Az orosz elnök és a külügyminiszter is többször leszögezte, hogy Moszkva milyen feltételek mellett hajlandó a konfliktus lezárására. Ezt világosan kifejtette 2024 júniusában a külügyminisztérium vezetői állománya előtt beszélve Vlagyimir Putyin. E tekintetben az azóta eltelt időben semmi nem változott. Emellett egyértelmű az is, hogy Oroszország nem a konfliktus befagyasztásában, hanem az ehhez, a szembenállás kiéleződéséhez vezető okok megoldásában, a hosszú távú stabilitásban érdekelt. Ez pedig csak a probléma komplex megoldásával érhető el.

– Mindebből meglátásom szerint egyenesen következik, hogy amennyiben Oroszország kész a kompromisszumra, és elfogadja Trump jelenleg kirajzolódó ajánlatát a konfliktus befagyasztására, akkor viszonylag gyorsan lezárulhat a háború intenzív szakasza. Ha viszont nem, akkor akár 2025 után is folytatódik a háború, hiszen a csatatéren kell döntésre vinni a dolgot. Egyetért ezzel?

– Oroszország belekényszerült abba, hogy katonai eszközökkel, a különleges katonai művelet keretében oldja meg ezt a problémát. Ehhez a feltételeket az Egyesült Államok vezette Nyugat teremtette meg. Ezt a problémát valahogy meg kell oldanunk, és meg is fogjuk oldani. Ha Ukrajna és a Nyugat nem hajlandó a realitásokat és az orosz érdekeket figyelembe vevő, a konfliktushoz vezető okok megoldására koncentráló érdemi tárgyalásokra, akkor másképp. Nem kerülhető meg például Ukrajna semlegességének, a NATO-tagságnak a kérdése.

– Mint ahogy a demilitarizációé sem, amely véleményem szerint ma már talán az első számú kérdés…

– A konfliktushoz vezető okok minden eleme fontos, és még egyszer hangsúlyozom, a problémát komplex módon kell megoldani.

– Egyetért velem abban, hogy Donald Trump eddig ismert rendezési elképzelései nem erre, csupán a konfliktus befagyasztására irányulnak, és ez így aligha elfogadható Oroszországnak?

– Sajnos nem mondhatom azt, hogy tudom, mit is akar Trump.

– Sokan vagyunk így ezzel…

– S ez a megjegyzés nem csupán az Ukrajna körüli konfliktus megoldására vonatkozik, hanem általában értendő a globális kihívások kezelésére. Trump nem egyszerű ember. Igazolta ezt az első elnöki ciklusában, és emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az amerikai politikai rendszer keretei között kénytelen működni, amelyben az elnöknek meglehetősen széles a hatásköre, azonban nem tekinthet el bizonyos érdekektől, amelyek sok esetben szűkítik a mozgásterét. Így aztán nem tudhatjuk, hogy milyen ajánlattal áll majd elő Trump. Ha komoly lesz ez az ajánlat, akkor a fent vázolt kritériumok alapján tanulmányozni fogjuk. De az ajánlat mindent elemét alaposan át kell gondolnunk, meg kell vizsgálnunk, hiszen a NATO és Oroszország kapcsolatának története tele van hazugságokkal. Hazudtak, amikor a német egyesítés után azt ígérték, hogy a NATO nem fog bővülni, keletre terjeszkedni, nem teljesítették a leszerelési megállapodásokban foglaltakat, majd ezért a felelősséget Oroszországra hárították, hazudtak, amikor az ENSZ BT-ben megszavazták a Líbia feletti repülési tilalmat, majd ezt az ország elpusztítására használták fel, és kezdve a minszki megállapodásokkal, folyamatosan hazudnak az ukrajnai konfliktus kapcsán is. Hogy lehetne ezek után hinni bármilyen nyugati ígéretnek?

A teljes interjút a Moszkvatér oldalán olvashatják el.