{mosimage}

Ahogy rohan körülöttünk a világ, hajlamosak vagyunk elfeledkezni a hétköznapi csodákról és hősökről. Nagyberényben két édesanya úgy döntött, ha már a szűkös költségvetésből nem maradt pénz, saját kétkezi munkájukkal varázsolják újjá a falucska óvodáját. Napsütötte domboldalak, a Balatonnal párhuzamos széles völgyek, vadban gazdag bükk, tölgy és ezüsthárs alkotta erdők gyűrűjében fekszik Nagyberény. Oly sok kistelepüléshez hasonlóan, ez az 1500 fős Somogy megyei falucska is mindennapos harcát vívja a megélhetésért. Az eddigi önálló irányítású általános iskoláját már összevonták egy siófoki intézménnyel, óvodájára pedig annak ellenére, hogy átlagosan hatvan gyermek jár a csoportjaiba, szintén hasonló sors vár. Talán ez is közrejátszik abban, hogy kevés támogatás maradt az önkormányzat részéről a kert és a játszótér rendbetételére, az elavult mosdók, csempék és WC-kagylók cseréjére. A külső vakolást az önkormányzat pályázat útján ugyan még megoldotta, ám a fűnyírást magának az intézménynek kellett elvégeztetnie. Erre találtak is önként jelentkezőket, ám a mosdók felszerelésének teljes cseréje és egy új, a kor követelményeinek megfelelő játszótér kialakítása már meghaladta erejüket. Ekkor két édesanya, őri Tímea és Cser Tünde kezükbe vették az irányítást, és elhatározták, ha kell, saját kétkezi munkájukkal XXI. századi körülményeket teremtenek.

A nagyberényi Pillangó Óvoda berendezése a nyár végére megújult. Néhány esztendő alatt sikerült a kicsiny pillangócsoportok székeit, asztalait és szekrényeit kicserélni, az óvodát egy új konyhával is kibővíteni, ahová a szomszédos iskola tanulói is ebédelni járhatnak. Rend és tisztaság mindenütt, nem beszélve a bejárat jobb oldalán megbújó mosdóhelyiségről, amelynek minden négyzetmétere az óvoda vezetőjének, Szabó Lászlóné Évinek és két édesanyának, őri Tímeának s Cser Tündének, valamint néhány segítőjüknek az áldozatos munkáját dicséri. Merthogy mielőtt hozzáláttak volna a rendbetételéhez, a gyermekeik a harminc évvel ezelőtt felrakott csempét nézegették, miközben a rosszul felszerelt csaptelepeknek köszönhetően a padlón mindenhol állt a víz, nem volt WC-papír-tartó, néhol még ülőke sem, az elválasztó paravánok vékony pozdorjarétegét pedig már régen kikezdte az idő. Ennek szeretett volna véget vetni két bátor anyuka, de hiányzott a pénz és az összefogás. Ezért őri Tímea és Cser Tünde azzal kereste fel az óvoda vezetőjét, hogy gyűjtést indítanak a szülők között. Az elhatározást tett követte, másnap az óvoda előterében egy papírdobozt helyeztek el, magukban pedig már osztottak, szoroztak, hogy mire lesz elegendő az összegyűjtött pénz. Merthogy, ha az óvodába járó, mintegy hatvan gyermek szülei csupán egy minimális összeggel járulnak hozzá a felújításhoz, az alapanyagokat már akkor is meg lehet venni. A munkát pedig majd közösen összefogva elvégzik, ki-ki amihez ért, gondolták. Mint utóbb kiderült, naivan.

{mosimage}

– Három hét alatt hatezer forint gyűlt össze – összegzi szomorúan a gyűjtés eredményét őri Tímea. – Ezt is három, talán a legszerényebb körülmények között élő család adta öszsze. Ekkor már nyilvánvaló volt számunkra, hogy a pénzből így nem lesz semmi, s elhatároztuk, hogy végigjárjuk a közelben lévő építőipari vállalkozókat, ki, amivel tud, segítsen. Ezúton is szeretnénk megköszönni a siófoki Ács és Társa Kft.-nek, a Gencsi Kereskedelmi Kft.-nek, a Csempe-Bázis Kft.-nek, a Balatherm Épületgépészeti Kft.-nek, a Kemikál Szaküzletnek és a tamási Csepregi és Társa Kft.-nek többek között a csempét, fugát, ragasztót és a válaszfaltéglákat, amelyeket ingyen adtak az óvodának. Az anyag persze még így sem lett elég, nagyon sokat önerőből kellett pótolnunk. Tünde és családja például az utolsó tízezresét költötte a csaptelepek vízszűrőjére. – Mindkettőnk számára érthetetlen volt ez a közöny, amit a többi szülő részéről tapasztaltunk – veszi át a szót Cser Tünde. – Tímea a Vajdaságból, én pedig a közép-dunántúli Kisbérről származom, ahol kis pénzből, de nagy összefogással sok minden lehetetlennek látszó dolgot meg tudtunk valósítani. Nagyberényben azonban valamilyen oknál fogva nem aratott sikert a két anyuka kezdeményezése. Szabó Lászlóné szerint ez az általános fásultság és beletörődés talán annak tudható be, hogy a faluban nagyon sok a munkanélküli, ennek következtében pedig a hátrányos helyzetű gyermek. – Nagyon sajnálom, hogy az ilyen pozitív kezdeményezések, amelyeket ez a két szülő most elkezdett, nálunk inkább falakba és ellenállásba ütköznek – mondja szomorúan az óvoda vezetője. Tímea, Tünde és Éva szövetsége végül is erősebbnek bizonyult az ellenlábasaiknál, s ha nehéz küzdelmek árán is, de néhány nap alatt, a tavaszi szünet végére a mosdó újjászületett. Úgy, hogy az utolsó két nap gyakorlatilag csupán ők hárman dolgoztak. – Egy apuka elvállalta, hogy egy hét végén segít. A kőművesek, akik a házamnál dolgoztak, szintén csak két félnapot tudtak jönni – veszi számba könnyedén a segítőiket őri Tímea. – Nem maradt más hátra, mint az, hogy ellessük a technikájukat. Magyarosi Béla hozta a csempevágóját, s mi nekivágtunk. A fugázást szinte teljes egészében én csináltam, Tünde pedig a régi és új csempék felhasználásával mozaikot ragasztott. Végül pedig egy apuka felhőcskéket festett a frissen meszelt falakra. Alig fejeződött be a mosdó felújítása, a két édesanya már a következő feladatra koncentrált. Láthatóan egyáltalán nem szegte kedvüket a többi szülő közönye. Most az óvoda melletti játszóteret szeretnék korszerűsíteni, merthogy a jelenlegi túl azon, hogy nem felel meg az EU-s szabványoknak, már nagyon lepusztult, s veszélyessé is vált. – A tervünk az, hogy minden játékot fából készíttetünk el. Szeretnénk gumiszőnyeget a mászókák alá, hogy ha leesnek a gyerekek, még véletlenül se sérüljenek meg. A csúszdát is mindenképpen ki kell cserélni, hiszen fémből van, így napsütésben annyira átforrósodik, hogy gyakorlatilag használhatatlan – vázolják elképzeléseiket az anyukák egymás szavába vágva. Szerencsére már jelentkezett egy fiatalember, Kurdi Péter Piliscsabáról, aki vállalta, hogy elkészíti ezeket az új játékokat, ráadásul a faanyagot is féláron tudja beszerezni az óvodának. – Pénz is összegyűlt már országos adakozásból a számlánkra, amiből talán a faanyagot finanszírozni is tudjuk. De sajnos szükségünk van még legalább százezer forintra a minősítéshez, vagyis ahhoz, hogy a játszóteret biztonságosnak és az előírásoknak megfelelőnek ítéljék, s megkapja a tanúsítványt, hogy a gyermekek használhatják. Mindezek mellett pedig a legnagyobb vágyunk egy saját alapítvány létrehozása, hogy az óvodának legyen önálló pénze, ne pedig úgy kelljen mindig mindenért könyörögnünk. Az alapítvány létrehozására jó alkalomnak ígérkezik az óvoda fennállásának ötvenedik évfordulója, amelyre a közeli jövőben egy gyűjtéssel összekötött ünnepséggel emlékeznének meg. Talán ez a pillanat lesz az, amikor mások is ráébrednek az összefogás fontosságára, az egység erejére, s a lehetőségeikhez mérten támogatják Pillangó Óvodájukat. Még akkor is, ha az előzetes hírek szerint a fenntartása ennek is kikerül az önkormányzat, így a falu kezéből, s a racionalizálást hangoztatva összevonják egy siófoki intézménnyel. – Az óvoda integrálása egy siófokihoz már eldöntött tény – mondja lemondóan Szabóné Éva. – Ráadásként, amint az a megyei tanévnyitó értekezleten is elhangzott, most már meg sem kell várni a tanév végét, akár januárban is megtörténhet az átszervezés. Éppen emiatt előfordulhat, hogy pályát módosítok. Azt hiszem, most van itt az az idő, amikor még emelt fővel távozhatnék. Nagyon büszke vagyok arra, amit elértem. Az óvoda megújítására, s itt nem kizárólag a mosdókra, hanem az egész épületre gondolok, a gyerekekre és arra, hogy ilyen szülők vannak, mint Tímea és Tünde. Igaz, hogy most csak erről a két családról beszélhetek, de nagyon remélem, hogy nemsokára számos követőjük akad. (B)