Európa nem nézi jó szemmel az alakuló pozsonyi kormányt

Erősödő nacionalizmus, meghunyászkodó és rehabilitált Meciar, kommunisták nélküli parlament és kormány, magyarellenes kormánykoalíció – röviden így lehetne jellemezni a jelenleg Szlovákiában zajló kormányalakítási folyamatot.

Az előrehozott választás Robert Fico győzelmét hozta, aki az Irány nevű szociáldemokrata párt elnöke. A párt 29,14 százalékkal végzett az élen, a 18,35 százalékot elért Mikulás Dzurinda által vezetett Szlovák Demokrata és Keresztény Unió előtt. A jelenlegi miniszterelnök tehát szinte megduplázta az előrejelzési eredményeket. Ennek ellenére mégsem ő alakíthat kormányt Szlovákiában. Ivan Gasparovic köztársasági elnök két nappal a választások után Ficót, mint a győztes párt elnökét bízta meg a kormányalakítással. A szlovák jogrendszer ugyan nem mondja ki, hogy a választásokon győztes párt vezetőjét kell megbízni a kormányalakítással, de az államfő úgy gondolta: kizár minden más lehetőséget.

A választásokat követő órákban, napokban ugyanis Dzurinda és az eddig kormányzó szlovákiai politikai erők képtelenek voltak olyan parlamenti többséggel (76 képviselő) rendelkező koalíciót létrehozni, amelylyel Gasparovicnak deklarálhatták volna: készek egy új jobboldali kormány megalakítására Szlovákiában. Fico és Dzurinda között olyan mély politikai szakadék van, amely ennek megvalósítását nem tette lehetővé. A Pavol Hrusovsky vezette Kereszténydemokrata Mozgalom az utolsó pillanatig vacilált, hogy kormányra lép-e, vagy sem Ficóékkal. Mivel jócskán elkéstek a bejelentéssel, miszerint szívesen részt vennének egy Fico vezette kormányban, ahol a harmadik koalíciós partner a Magyar Koalíció Pártja lett volna, Fico lepaktált a nacionalistákkal. A kereszténydemokraták ezzel óriási politikai hibát követtek el, így – ha közvetlenül is, de – kormányra segítették a legveszedelmesebb nacionalista politikai erőt Szlovákiában, a Ján Slota által vezetett Szlovák Nemzeti Pártot. Így tehát a lehető legrosszabb forgatókönyv valósul meg Szlovákiában.

Fico-Slota-Meciar: ez a három név fenyegeti ma a szlovákiai lakosságot, miután a három párt aláírta a koalíciós szerződést. Az alakuló új kormány teljes mértékben elveti az előző kormány által bejelentett és elkezdett reformokat. Fico bevezeti a kétkulcsos adót, arról azonban még tárgyalnak, hogy hány százalék legyen az alsó sáv, de jelentős lesz a különbség a jelenlegi 19 százalékoshoz képest. Emellett be akarja tartani az államháztartásra vonatkozó maastrichti kritériumokat, ami azt jelentené, hogy nem akar osztogató politikát folytatni, mint ahogyan azt ígérte. Miután bejelentették az új kormánykoalíciót, a szlovák korona árfolyama jelentős mértékben gyengült.

Fico most hangzatos kijelentéseket tesz a kisebbségi jogok betartása, illetve a Szlovákiát kötelező nemzetközi szerződések betartása tekintetében, de ez a leendő miniszterelnök egyértelmű politikai színjátéka. Ezt bizonyítja az is, hogy a választások előtt európai politikát ígért, most pedig kormányába vette a szélsőségeseket. Laza mozdulattal rehabilitálta a rossz emlékű Meciart, Jan Slotának pedig lehetőséget adott arra, hogy állami szintre emelje a magyarellenes politikát és a nacionalizmust. A nacionalizmus némely elemei egyébként magától Ficótól, és pártjától sem állnak távol.

Fico még mézesmadzagot is elhúzott a nemzetközi közvélemény előtt, hiszen kijelentette, Meciar és Slota nem kap szerepet a kormányban, és a 150 fős parlamentben sem töltenek majd be jelentősebb pozíciót, azaz a parlament „egyszerű képviselői” lesznek. A kérdés az, hogyan reagál majd erre a nemzetközi közvélemény, illetve az Európai Unió.

Fico 16 tagú kormányában 11 helyet töltenek be saját pártjának képviselői, 3 miniszteri posztot kap Slota pártja, kettőt pedig Meciarék. Slotáék ráadásul megkapták az oktatási miniszteri posztot, amelynek következtében óriási feszültségek törhetnek felszínre a magyar közoktatás terén. Fico pártjának 50, Slotáéknak 20, Meciaréknak pedig 15 képviselőjük van, így 85 kormánypárti képviselő ül majd az új szlovák parlamentben.

Az elmúlt időszakban jelentős mértékben megerősödött a magyarellenességgel fűszerezett szlovák nacionalizmus. Az, hogy most kormányra is kerültek az ezt szító erők, azt jelenti, hogy a szlovák törvényhozás nem szabadul meg a magyarellenes provokációktól, a magyarok rendszeres napirend előtti nyilvános gyalázásától. Slota pártjának parlamentbe és kormányba jutása nyilvánvalóan annak is köszönhető, hogy Szlovákia 1993-as megalakulása óta a mostani választásokon volt a legalacsonyabb a részvételi arány, mindössze 54,67 százalék. Az is a nacionalisták erősödést szolgálja, hogy azok, akik Dzurindában, Ficóban és Meciarban a „kelleténél kevesebb magyarellenességet” tapasztaltak, átpártoltak a nemzeti párthoz. Már a választások utáni televíziós vitában komoly nacionalista kirohanásai voltak a pártnak, Slota például azt követelte, hogy tiltsák be az MKP-t. Slotáéknak mindemellett nincs politikai-gazdasági programjuk, csupán egy betegesen magyarellenes képük, amelyre az egész politizálásuk épül.

Mindez annak ellenére igaz, hogy a Magyar Koalíció Pártja a várakozáson felül szerepelt. A voksok 11,68 százalékával a negyedik helyen végzett, és két megyében, Nyitra és Nagyszombat megyében megnyerte a választásokat. Ez persze Slotáék számára olaj a tűzre, hogy a magyar kártyát újra és újra elővegyék. S mint kormánypárt, előszeretettel elő is veszik majd…

Meciar pártja nagyot bukott a választáson, hiszen a szavazatok mindössze 8,79 százalékát kapták, ami azt jelenti, hogy a szlovákok már nem kívánják az egykori vezér visszatérését. Mégis bekerültek az új kormányba, hiszen a pártvezér meghunyászkodott, Fico összes ajánlatát elfogadta, csakhogy kormányozhasson.

Egy biztos, Ficóra nagy nyomás nehezedett, hogy olyan kormányt alakítson, amelyet a nemzetközi közvélemény is elfogad. Brüsszel már a választások másnapján jelezte, hogy nem tudják elfogadni a Szlovák Nemzeti Párt kormányba emelését. Sőt kijelentették, hogy ha Fico szövetséget köt Slotával, akkor pártját kizárhatják a Szocialista Internacionáléból is. Másrészt azonban Fico a választási kampányban olyannyira elhatárolta magát Dzurindától, hogy szimpatinzánsai körében jelentősen csökkent volna a presztízse, ha az új kormány megalakítása során lepaktál a leköszönő miniszterelnökkel.

A jelenleg alakulóban lévő szlovák kormány nemcsak Szlovákia szempontjából a lehető legrosszabb megoldás, hiszen rányomja bélyegét a magyar-szlovák kapcsolatokra, a magyar-szlovák együttélésre is. Fico miniszterelnökként, pártvezérként és emberként is gyenge lesz arra, hogy megakadályozza vagy megfékezze Slota magyarellenes kirohanásait, s az ezzel együtt járó magyarellenes hangulatkeltést, amihez majd Meciar is szívesen asszisztál. Nem beszélve mindezek gyakorlati megvalósításáról.

Közvetlenül veszélyeztetett lett tehát a több mint félmilliós felvidéki magyarság. Úgy tűnik, visszajön az 1993 és 1998 közötti utcai politizálás, amikor a Meciar-korszak alatt törvényellenesen zártak be szlovákiai magyar közművelődési intézményeket, váltottak le magyar iskolaigazgatókat, hurcoltak meg magyar közéleti személyiségeket, s a magyar nyelvet a konyhanyelv szintjére akarták süllyeszteni. Úgy tűnik, újra lesz polgári engedetlenség, tiltakozó nagygyűlések, élőláncok, fáklyás felvonulások, bírósági tárgyalások. Mert abban mindenki egészen biztos lehet, hogy a felvidéki magyarok megvédik iskoláikat, templomaikat, múzeumaikat, nemzeti emlékhelyeiket, könyvtáraikat, levéltáraikat, kopjafáikat, műemlékeiket. Ha kell, magyarországi segítség nélkül, saját erőből.

Tarics Péter