A Russzija televízió műsora keretében már több mint kétmillióan szavaztak, és Sztálin stabilan tartja magát az első háromban. Karácsony előtt csak kevéssel előzte meg őt Alekszandr Nyevszkij középkori orosz nagyherceg, Alekszandr Puskin költőt viszont maga mögé utasította. (Lenin csak a hatodik helyen állt.)

Nemcsak azért furcsa mindez, mert Sztálin a huszadik század egyik legkeményebb elnyomó rendszerét építette ki – 20 millió ember halálát írják a számlájára -, hanem mert a diktátor nem is orosz. Eredeti neve Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, és a grúziai Goriban született.

A grúzok nem éppen népszerűek Oroszországban manapság, az augusztusi kaukázusi háború után. Ennek során az orosz csapatok súlyos harcok után Gorit is elfoglalták – Sztálin szobra sértetlen maradt. Mindez a jelek szerint azonban nem ártott a diktátor népszerűségének, igaz az orosz politikusok az ezredforduló óta egyre inkább pozitívan nyilatkoznak a tevékenységéről, és ez a szemlélet az oktatásban is megjelenik.

Az egyik tankönyvben például az szerepel, hogy Sztálinnak muszáj volt erőszakos módszereket alkalmaznia az ország modernizálása érdekében. Sokan dicsérik gazdasági intézkedéseit és szerepét a második világháborús győzelemben, noha főképpen rajta múlt, hogy a szovjet hadsereget meglepetésként érte a német támadás 1941-ben. Mostanság egyre gyakrabban elfeledkeznek a tömeges deportálásokról és a tisztogatásokról is.

(InfoRádió)