Tagfelvétel a lőporos hordóból

– Ukrajna 2022 februárjában nyújtotta be uniós csatlakozási kérelmét, és öt hónapon belül jóváhagyták, míg a hat nyugat-balkáni országnak évekbe került a tagjelölti státus megszerzése, és húsz esztendeje várnak a tagságra. Hol tart most a Nyugat-Balkán az integrációs folyamatban?

– 2003-ban a szaloniki csúcstalálkozón döntötték el, hogy a Nyugat-Balkán európai uniós perspektívát kap, de céldátumot nem határoztak meg. A nyugat-balkáni országok közül egyedül Horvátországnak sikerült elérnie az uniós tagságot 2013-ban, ezután a bővítési program lekerült a politikai menetrendről. Montenegró, Észak-Macedónia és Albánia tart a legelőrébb, belátható időn belül nekik van a legnagyobb esélyük a belépésre. Észak-Macedónia már 2005-ben megkapta a tagjelölti státust, a szomszédos országok politikai vétója mégis ellehetetleníti a csatlakozási tárgyalások előrehaladását. Korábban Görögország akasztotta meg a folyamatot, most pedig Bulgária vétója lebeg a fejük felett. Szerbiának elsősorban rendeznie kellene konfliktusát Koszovóval, valamint igazodnia az EU kül- és biztonságpolitikájához. Bosznia-Hercegovina tavaly kapta meg a tagjelölti státust, de a daytoni struktúrából eredő körülmények miatt problémás lenne a csatlakozásuk. A Boszniai Szerb Köztársaság sok kérdésben nem működik együtt a föderációval, elnökük, Milorad Dodik gátolja a reformfolyamatokat. Koszovó van a legtávolabb a tagságtól, hiszen öt uniós állam sem ismeri el függetlenségét, és jelenleg a tagfelvételhez egyhangú döntés szükséges az unió államai részéről.

– Miért nem tudott a Nyugat-Balkán húsz év alatt sem taggá válni?

– Egyrészt a nyugat-balkáni országok nem teljesítették a koppenhágai kritériumokat, nem sikerült maradéktalanul végrehajtaniuk a szükséges reformokat. Ugyanakkor az is hozzátartozik a történethez, hogy 2013 után az integrációs folyamatba épített mérföldkövek és olyan tényezők, mint a jogállamiság, a demokratikus intézmények helyzetének negatív megítélése is lassítja a folyamatot. Másrészt Bulgária és Románia belépte után az unió részéről érzékelhető volt egyfajta bővítési csalódottság, hiszen a két ország úgy nyert felvételt, hogy nem érték el a tagsághoz szükséges fejlettségi szintet. Brüsszel abban reménykedett, hogy a tagság megadása után felgyorsulnak az igazságszolgáltatási reformfolyamatok, eredmények születnek a korrupcióval szembeni küzdelemben, illetve a jogállamiság területén, ám nem így történt. Azt látni kell, hogy szubjektív megítélés alá esik, milyen reformot tart az unió megfelelőnek. A nyugat-balkáni országok húsz éve együttműködnek Brüsszellel a törvényalkotás terén, jelentős eredményeket értek el, Brüsszel mégis újabb és újabb feltételeket szab. Az EU hitelességét a térségben némileg javítja Bosznia-Hercegovina szimbolikus jelentőségű tagjelölti státusa, januárban pedig Koszovó megkapja a vízumliberalizációt.

– Mennyire ássa alá az unió hitelét, hogy a nyugat-balkáni országoknak tett ígéretek nem teljesültek, míg Ukrajna rekordgyorsasággal tagjelölt lett?

– Brüsszel egyre hiteltelenebbé válik a Nyugat-Balkán szemében. Tíz éve még lehetett választást nyerni azzal, hogy a balkáni politikusok azt ígérték, közelebb viszik az országot az EU-hoz. Ma már nem hisz ebben a társadalom. Ennek ellenére erős a Nyugat-Balkánon az unió támogatottsága. Az integráció politikai döntések kérdése, inkább függ a geopolitikai helyzettől, mint az adott ország teljesítményétől. Ukrajna esete jól mutatja, ha a geopolitikai érdekek úgy kívánják, fel lehet gyorsítani az integrációs folyamatot. Pár hete jelent meg az unió éves országjelentése a nyugat-balkáni országokról, amely már évek óta szinte semmi újat nem mond: az EU a korrupciót, a szervezett bűnözést és a jogállamiság helyzetét okolja az integrációs folyamatok stagnálásért. Az orosz–ukrán háború kitörése után került újra napirendre a bővítés Ukrajna és Moldova kapcsán; több mint valószínű, hogy Brüsszel úgy dönt, ezzel a két országgal kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások, és talán Grúzia is tagjelölt lehet. A politikai akarat Ukrajna, Moldova és Grúzia uniós tagságát illetően erősebb, mint a Nyugat-Balkán esetében volt az elmúlt húsz évben. Ezt a Nyugat-Balkánon is érzékelik, ami tovább erodálja az unó hitelességét. Ezt a frusztrációt tükrözi az albán miniszterelnök Bledi Stratégiai Fórumon elmondott vicce, hogy a Balkánon is háborút kellene kirobbantani ahhoz, hogy haladjon az uniós csatlakozás ügye.

– Ha már háború, a Balkán megszűnne lőporos hordónak lenni az uniós csatlakozással?

– Brüsszel reménye, hogy az unió bővítésével létrejöhet a térségben egyfajta stabilitás, jogos, hiszen az unió tagországai között nincsen olyan vitás konfliktus, amely fegyveres összetűzéshez vezetett volna. A bővítés során vigyázni kell arra, hogy a fennálló bilaterális konfliktusokat, amelyek még nem fegyveresek, ne importáljuk az unióba. Viszont ha a Nyugat-Balkánt és a Társult Trió országait – Ukrajnát, Moldovát és Grúziát – nézzük, akkor ez utóbbi három ország felvétele sokkal nagyobb instabilitási faktor lenne az EU számára, elég, ha a grúziai szakadár területekre gondolunk. Sokszor felmerül, hogy képes-e az EU belső reformfolyamatok nélkül a bővítésre. Kilenc ország felvétele jelentős bővülés lenne, és ellehetetlenítené az uniós döntéshozatalt. Jelenleg az egyhangú határozathozatal dominál az EU-ban, de egy nagyobb létszámú unióban mindig lenne egy tagállam, amely nem ért egyet a többivel, ezzel működésképtelenné tenné az intézményt. Egyes nyugati országok, például Franciaország és Németország szerint a bővítés előtt először belső intézményi reformokra van szükség.

– Miért előnyös az EU-nak a bővítés?

– A Nyugat-Balkán integrációja egyrészt biztonsági okokból volna fontos, másrészt gazdasági lehetőség lenne az EU-nak. Ahogy Jugoszlávia szétesése után megalakultak az új balkáni államok, az unió rögtön elkezdett kereskedni velük. A kilenc ország integrációjának költségeiről nemrég jelentettek meg egy becsült számadatot, miszerint az unió költségvetése csak 21 százalékkal emelkedne, viszont a támogatások 73 százalékát Ukrajna kapná, területéből és lakosságszámából adódóan. Ebből az következik, hogy önmagában a Nyugat-Balkán integrációja nem igényelne nagy befektetést az unió részéről. Magyarországnak elsősorban biztonsági okok miatt lenne előnyös a Nyugat-Balkán csatlakozása; nem véletlen, hogy hazánk mindig következetesen támogatta a ennek az országcsoportnak az integrációját. Jók a politikai kapcsolataink, és belépésük esetén sok kérdésben a szövetségeseink is lennének.

– Várhatóan a schengeni övezethez is csatlakoznának?

– Románia és Bulgária esete is jól mutatja, hogy az uniós tagság nem jár automatikusan a schengeni övezethez való társulással. Tavaly lett volna lehetőségük, hogy Horvátországgal együtt belépjenek, de Románia és Bulgária csatlakozását Hollandia és Ausztria megakasztotta, így decemberben folytatódnak a tárgyalások. A jelentések szerint készen állnak a schengeni tagságra, megfelelő a határvédelmük, és eredményeket értek el az illegális bevándorlással kapcsolatban is. A nyugat-balkáni országok esetében a schengeni övezethez való csatlakozás még több időt igényelne.

– Milyen esélyt lát Ukrajna uniós tagságára?

– Ukrajna eddig nem mutatott fel olyan eredményeket, hogy az unióba integrálható legyen. Amikor tavaly megkapta a tagjelölti státust, akkor sem volt azon a szinten, mint a nyugat-balkáni országok. Bár a háború alatt is vitt véghez reformokat, nem elhanyagolható tény, hogy nem gyakorolják fennhatóságukat a teljes területük felett, és megoldatlan a kisebbségi probléma is. Amíg tart a háború, nem valószínű, hogy Ukrajnát felvegyék az unióba, de a tárgyalások ettől függetlenül elkezdődhetnek. A bővítési folyamat politikai döntések sorozata. Ha van politikai akarat, hogy felvegyenek egy országot, akkor meg fog történni. Erre jó példa Horvátország, amely úgy lépett be az euróövezetbe, hogy államadóssága a konvergenciakritériumon felül volt, Brüsszel mégis úgy döntött, a horvátok alkalmasak az euróövezeti tagságra, mert egyrészt az államadósság csökkenése tekintetében látszódott a pozitív tendencia, másrészt minden más kritériumot teljesítettek.

– Törökország 2005 óta uniós tagjelölt ország. Miért akadt el a törökök uniós csatlakozása?

– Sem Brüsszel, sem Törökország részéről nincs tényleges akarat az integrációra. Törökország az unión kívül is tud önállóan, regionális hatalomként működni a világgazdaságban. Ha lehetséges lenne egy nagyobb bővítés, mint 2004-ben, amikor Magyarországot is felvették, talán a törökök is tudnának csatlakozni, ami jelentős kihívást támasztana az EU-val szemben. Az intézményi reformok elengedhetetlenek lennének, mert egy újabb bing-bang bővítéssel teljesen döntésképtelenné válna az EU, Törökország esetében a kulturális különbségekről nem is beszélve. A jelenlegi helyzetből kiindulva kicsi a valószínűsége annak, hogy 2030-ig a hat nyugat-balkáni országot és a Társult Trió országait felvegyék az unióba. Ha a Nyugat-Balkán stabilitása a fő cél, akkor ezeket az országokat együtt kellene beléptetni, hiszen olyan konfliktusok vannak az egyes államok között, amely csak így rendezhetők.