Tálib szóvivő: a nők vesztenek értékükből, ha nem takarják el az arcukat
A nőknek el kell takarniuk az arcukat, ha kilépnek otthonukból, máskülönben csökken az értékük – szögezte le csütörtökön a tálib kormányban kulcsfontosságúnak számító, az erény előmozdításáért és az erkölcstelenségek megakadályozásáért felelős minisztérium szóvivője.
Az AP hírügynökségnek adott interjújában Molvi Mohammed Szádik Akif kiemelte: a nő veszít értékéből, ha idegen férfiak láthatják az arcát, ráadásul fennáll a veszélye annak, hogy ezzel „bűnbe viszi a férfiakat”.
Akif állítása szerint a minisztérium munkája az afgánok széleskörű támogatását élvezi.
„Az emberek azt akarták, hogy a sariát (iszlám törvénykezés) vezessük be az országban. Mi pedig most eszerint kormányzunk. Ennek az előírásai 1400 évesek, és azóta is érvényesek” – jelentette ki, és hangsúlyozta, hogy a tálibok hatalomra kerülése óta a férfiak nem zaklatják a nőket, „ellentétben azzal, ahogy az előző kormány alatt tették”.
Mint mondta, a tárca munkatársai felkeresik a piacokat, köztereket, egyetemeket, vallási iskolákat és mecseteket, „elmennek mindenhová, és figyelik az embereket”, hogy ellenőrizzék a rendelkezések betartását, emellett rendszeresen el is beszélgetnek a helyiekkel, továbbá felvilágosítást tartanak nekik.
„Az emberek közül sokan együttműködnek velünk, információkkal látnak el bennünket” – közölte.
Arra a kérdésre, mehetnek-e nők közparkokba – ahonnan korábban kitiltották őket – a szóvivő azt felelte, e helyek látogatása „feltételekhez kötött”.
„Mehetnek a parkokba, de csak ha nincsenek ott férfiak. Ha vannak, akkor a saria nem engedi meg nekik. Nem mondjuk, hogy egy nő nem sportolhat, nem mehet a parkba, nem futhat. Mindezeket megteheti, de nem úgy, ahogy néhányuk szeretné, férfiak között, félmeztelenül” – szögezte le.
A tálibok 2021-ben, újbóli hatalomra jutásuk után hangsúlyozták, hogy nem térnek vissza 1996 és 2001 közötti uralmuk szigorú törvénykezéséhez, ám azóta mégis szigorúan korlátozták a nők jogait. Ismét rájuk kényszerítették az iszlám vallás – értelmezésük szerinti – szigorú előírásait, kizárva őket a közéletből és nagyrészt az oktatásból is.
