Európai viszonylatban rendkívül későn, csupán 2004. november 26-ig adhatták le a gazdák a 2004. évre szóló agrár-környezetgazdálkodási pályázatokat, és csupán 2005 augusztusában értesültek arról, hogy nyertek-e. Az első kifizetéseket pedig idén szeptemberig halasztotta a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Holott a jogszabály alapján a benyújtási határidő után két, maximum három hónap alatt kellett volna döntenie az MVH-nak. A pályázatok elbírálása leggyakrabban adminisztratív hiba miatt akadozik, amelyet ugyanúgy elkövethetnek a gazdák, mint a hivatal. Sándor Szilvia, a Magyar Természetvédők Szövetségének szakértője szerint inkább a hivatal a ludas a késedelemért. Viszont a gazdák húzzák a rövidebbet. Egy kis elírás ugyanis hosszú hónapokkal meghosszabbíthatja az eljárást. A számok arról árulkodnak, eddig inkább az MVH okolható a késedelemért. A tavaly beadott 32 ezer igényből több mint 25 ezret fogadtak el, de a kimutatások szerint csupán 13 ezer esetben fizettek az érintetteknek. Az MVH úgy nyilatkozott, az elnyert 40 milliárd forintból 19, 1 milliárdot fizettek ki a termelőknek december 9-ig.

Az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokat a sok pályázat miatt idén már meg sem hirdette a kormány. Azt ígérik, 2006-ban lesz majd újabb pályázat, amelyet előreláthatóan májusban fognak kiírni, ám annak pénzügyi fedezete még bizonytalan. A támogatásra ezúttal 26 milliárd forintot szánnak, amely feltehetően csak a korábbi nyertesek finanszírozására lesz elég. Ez komoly visszalépést jelent: a program meghirdetésekor még 30,9 milliárd forintos keretről beszélt a kormány.

Vajna Tamás, a Magyar Agrár-környezetgazda Egyesület alelnöke arra hívja fel a figyelmet: millió buktatója van a kifizetési rendszernek.

– Direkt nem támogatási szisztémát emlegetek, mert úgy vélem, ebben a körben inkább fizetségről van szó. Ugyanis a gazda nem terheli, sokkal inkább kíméli a tájat, a természetet és a kultúrát, amellyel értékeket ment át a következő generációknak.

Az alelnök szerint nem készítették fel kellőképpen a gazdákat az új intézkedések elsajátítására. Ausztriában például a szakminisztérium nyolc évet szentelt a tájékoztatásra, amelynek keretében nemcsak az új termelési technológiákat, hanem az adminisztrációs tevékenységet is megismerhették a gazdák.

Legfrissebben arról cikkezett egy napilap: a hatalmas elmaradásokban elmerülve a hivatal újabban sorsolással dönti el, hogy az érvényes pályázatok közül kinek juttat pénzt. Akár igaz a hír, akár nem, a 237/2005 (X.25.) Korm. rendelet kerek perec kimondja, hogy „az MVH hatáskörébe tartozó közösségi, illetve nemzeti támogatási ügyekben újrafelvételi, méltányossági eljárásnak, a felügyeleti eljárás keretében pedig a határozat megváltoztatásának, illetve megsemmisítésének, valamint új eljárásra utasításnak nincs helye”. Magyarán a gazda nem élhet panasszal a hivatal döntése ellen. Sándor Szilvia úgy értékel, hogy amennyiben elhanyagolják az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő támogatási formát, a gazdálkodóknak egyre kevésbé lesz kedvük folytatni a környezettudatos termelést. Sokan el vannak keseredve amiatt, hogy a nyertes pályázatra alapozva elindított beruházásaikat pénz híján legfeljebb hitelből tudják fedezni. A gazdák kára pedig egyre csak halmozódik. Vajon ki fogja mindezt megtéríteni nekik?

A jövő sem fest túl rózsásan. 2007 és 2013 között ugyanis az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (ENVA) fogja egyesíteni az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokat, amely még önmagában nem lenne akkora probléma, csakhogy a tervek jelenlegi állása szerint nem úgy néz ki, mintha nagy gondot fordítanánk a környezetkímélő gazdálkodás támogatására. Pedig lenne rá módunk, ugyanis az ENVA keretében lehetőség nyílik a Natura 2000 területek utáni szubvenciók igénybevételére, ám a minisztérium vonakodik bevezetni ezt a formát, mert „túl nagy terhet jelent” számukra.

simon