Tankok hátán Brüsszelbe

Hamarosan megkezdődhetnek a tárgyalások Ukrajna uniós tagságáról, előlegezte meg az európai vezetők decemberi csúcstalálkozójának döntését az Unian. Az ukrán hírügynökség optimizmusa nem csupán kincstári, hiszen a realitásoktól tudomást nem véve a vágyvezérelt európai politikusok egymás után nyilatkoznak arról, hogy Kijev milyen jó úton halad a feltételek teljesítésében. A napokban például Petteri Orpo finn miniszterelnök dicsérte meg Kijevet, előtte pedig az Európai Parlamenthez intézett éves beszédében Ursula von der Leyen beszélt arról, hogy Ukrajna jövője az Európai Unióban van. Az Európai Bizottság elnöke a hét végén, az általa vezetett testület értékelésének nyilvánosságra hozatala előtt néhány nappal még Kijevbe is ellátogatott, ahol csodálatát fejezte ki Ukrajna átalakulásával kapcsolatban. Mint fogalmazott, lenyűgöző az fejlődés, amelyet Ukrajna elért az uniós csatlakozás felé vezető úton. Volodimir Zelenszkij elnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján Ursula von der Leyen áradozott az igazságügyi reformok terén megtett lépésekről, hozzátéve, hogy Kijev így átléphet a csatlakozási folyamat következő szakaszába.

Ursula von der Leyen ezzel mintegy megelőlegezte az Európai Bizottság jelentésének tartalmát Ukrajnának a különböző gazdasági, jogi és egyéb kritériumok teljesítése terén tett előrehaladásáról. Ebben a szellemben készült egyébként a bizottság nyári köztes jelentése is, amely szerint Ukrajna a tagsági tárgyalások megkezdéséhez szükséges hét feltételből már akkor kettőt teljesített. Az ország már 2022 februárjában, napokkal Oroszország teljes körű inváziója után kérte csatlakozását az Európai Unióhoz, amely néhány hónappal később Moldovával egyetemben meg is adta Kijevnek a hivatalos tagjelölti státust. Az EU azonban ekkor hét feltételt – az igazságügy, az alkotmánybíróság és a bűnüldözés reformja, a korrupció elleni küzdelem, a média működésének szabaddá tétele, a pénzmosás elleni intézkedések, az oligarchákat célzó törvények meghozatala és a nemzeti kisebbségek jogainak védelme – szabott a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez. A Reutersnek nyilatkozó uniós tisztviselők szerint Ukrajna nyárra már teljesítette is az igazságügyi reformmal és a médiatörvénnyel kapcsolatos két kritériumot.

A mostani értékelésnek döntő szerepe lehet abban, hogy megkezdődhetnek-e a csatlakozási tárgyalások Kijevvel. A pozitív döntéshez egyébként szükség van mind a 27 tagállam egyhangú támogatására. Egy biztos, nem Von der Leyenen fog múlni, hogy kezdhetnek-e tárgyalni. A bizottság elnöke láthatóan elkötelezett mellette, és történelmi küldetésének tartja, hogy regnálása alatt a lehető legközelebb segítse Ukrajnát a tagsághoz. Ehhez pedig a jelenlegi állás szerint nincs sok ideje, hiszen egyre többet lehet hallani arról, hogy a jövő nyári európai választások után nem Ursula von der Leyen lesz az Európai Unió első számú vezetője.

De a sietség nem csupán ezzel magyarázható. A különböző nyugati intézmények másfél éven keresztül versengtek egymással, hogy ki tud nagyobb szolidaritást felmutatni Ukrajna irányába. A NATO nyár végi vilniusi csúcstalálkozóján azonban valami megtört. Az ukrán tagság lekerült a napirendről, és valahová a távolba tolódott. Az annyira várt ukrán ellentámadás kifulladása, a frontokon beállt patthelyzet, Kijev győzelmi esélyeinek halványulása azóta kijózanította a nyugati társadalmakat. A háborús fáradtsághoz jött még a palesztin–izraeli konfliktus fellángolása, amely még inkább elterelte a figyelmet Ukrajnáról. A nyugati politikai elit persze még elkötelezett Kijev támogatása mellett, ám ez már egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Fegyverből, lőszerből és pénzből sincs elég, és a nemzetközi, valamint a belpolitikai helyzet egyre bonyolultabbá válása még az Egyesült Államokban is nagyon megnehezíti Ukrajna segítését.

Éppen ezért Washington pénzügyi értelemben egyre inkább Európára hárítaná Kijev istápolását. Fegyvert még szállítana Amerika, az ukrán állam eurómilliárdokba kerülő életben tartását azonban már nem vállalná. De a NATO-tagság helyett is fel kellene ajánlani valamilyen kárpótlást Kijevnek – főképp, ha bekövetkezik, ami előbb-utóbb elkerülhetetlen, a területveszteséggel járó tűzszüneti tárgyalások –, és ez lehetne a csatlakozás az Európai Unióhoz. Ezen belül ráadásul Kijev finanszírozása is meg lenne oldva, így Washington viszonylag olcsón, egy komoly tehertől nagyrészt mentesülve folytathatná tovább geopolitikai játszmáit.

Ha Brüsszelen, az Európai Bizottságon múlna, Ukrajna már az EU tagja lenne, csakhogy Európán belül kezdik egyre többen felfogni, hogy mit jelentene Ukrajna csatlakozása az Európai Unióhoz. Még lehet a magyar kormányra mutogatni, ám az ukrán gabonaexport körüli válság például világosan megmutatta, hogy Ukrajna felvétele az egész uniót átrendezné. Mindenekelőtt a támogatási rendszert, hiszen Ukrajnán kívül így minden ország nettó befizetővé válna. Ily módon uniós támogatással dömpingszerűen ömlenének rá az európai piacra az ukrán mezőgazdasági termékek. Ez pillanatok alatt tönkretenné a közép-európai gazdákat, megterhelve ezen országok gazdaságát és szociális rendszerét, de nem örülnének a franciák vagy a spanyolok sem.

Elgondolkodtatta ez a válság még az Ukrajnát elkötelezetten támogató lengyeleket is. Varsó ugyan kelet-közép-európai középhatalomként alapvetően számíthatna a baltiak és az ukránok, valamint a legtöbb kérdésben a közép-európaiak szavazataira, és ezzel komoly befolyást szerezne az Európai Unió döntési folyamataira, ám az említett konfliktus megmutatta, hogy Kijev a szövetségeseivel is szembemegy, ha az érdekei úgy kívánják. Ráadásul – mint láthattuk az elmúlt két évben – teszi ezt olyan stílusban, hogy kinyílik a bicska még a jól nevelt nyugati politikusok zsebében is.

De nemcsak Varsó, hanem Berlin és Párizs is eltöprenghet ezen a jövőképen. Európa két vezető hatalmának már Lengyelország jelenlegi megerősödése sem tetszik, hiszen Varsó Amerika meghosszabbított kezeként ugyancsak megtesz mindent a németek gyengítéséért. Aligha örülnének Berlinben annak, ha ehhez a politikához még komoly, szavazatokban is megnyilvánuló háttér társulna. Ukrajna egyébként a jelenleginél magabiztosabb pillanataiban már előre jelezte, hogy a saját érdekeinek megfelelően alakítaná az Európai Uniót. Arról nem is beszélve, hogy az agresszív ukrán stílust a német politikusok megtapasztalhatták a fegyverszállítások körüli vitákban, Kijev elképzelését a szolidaritásról pedig látják az európai gáztranzit készülő leállítása kapcsán. Az ukrán elitet még a bevételek sem érdeklik, úgy gondolja ugyanis, hogy a Nyugat a végtelenségig támogatni fogja. Azzal sem törődik, hogy ez a lépés uniós tagországok sorát hozná – a közép-európaiak mellett például Németországot is – a jelenleginél is kellemetlenebb helyzetbe. Ezért a stílusért és agresszivitásért a nyugat-európaiakat a megmaradt ukrán piac sem igazán kárpótolhatná. Egyrészt komoly verseny kezdődne érte, másrészt az EU-ra inkább a terhek hárulnának.

Ezek a terhek pedig egy ilyen állapotban lévő ország és gazdaság esetében már csak annak nagysága miatt is szétfeszítenék az Európai Uniót, ha előbb szét nem esne a viták várható stílusa miatt. De említhetnénk emellett a bűnözés, a maffiák jelenleginél is erőteljesebb megjelenését, az ezzel járó korrupciós és biztonsági kockázatokat. Aztán a sort még folytathatnánk a kisebbségek helyzetével, amely probléma megoldása érdekében Kijev nem tett szinte semmit. S akkor nem beszéltünk arról, hogy Ukrajnában a tűzszünet után sem lesz béke, csak egy befagyott konfliktus, annak minden következményével.

Itt elérkeztünk a lényeghez. Ahhoz, hogy Ukrajna semmilyen értelemben nem kész az uniós tagságra. Igencsak messze van azoktól az elvárásoktól, amelyeket az unió saját maga megfogalmaz a tagfelvételt kérőkkel szemben. Jogállamiságról Ukrajnában nemigen beszélhetünk. Az alkotmánybíróság felszámolása, az ellenzéki mozgalmak ellehetetlenítése, a kisebbségekkel kapcsolatos problémák, a nagy mértékű korrupció – a leleplezett ügyek jól mutatják a nagyságát, hiszen a legfelsőbb bíróság vezetőjét például 2,7 millió dolláros kenőpénz miatt vették őrizetbe –, az oligarchikus berendezkedés, a média helyzete mind-mind a felvétel ellen szólnak. S akkor még nem beszéltünk a gazdaság helyzetéről. Egy ekkora országot ilyen gyenge gazdasággal lehetetlen integrálni, csakúgy, mint a tagságra régóta vágyó Törökországot. Az unió önmagának állított csapdát azzal, hogy Ukrajnát mindenáron fel akarja venni. Ennek olyan következményei is lehetnek, hogy gyengül az unió, a törésvonalak mélyülnek, sőt még szét is eshet. Jól látja ezt Vlagyimir Putyin is, így aztán a Kremlt nem zavarja Ukrajna csatlakozása az Európai Unióhoz. Remélhetőleg elgondolkoznak ezen az Európai Unió tagországai is, így ha decemberben Brüsszel megkezdi is a tárgyalásokat Kijevvel, magát a csatlakozást a törökkérdésben már megismert cinizmusával nem veszi túlságosan komolyan.