Tanulás helyett kultúrháború – A muszlim gyerekek leigázzák Európát

Franciaországban, ahol öt- és tízmillió közé teszik a muszlimok számát, véres kultúrháború színterévé váltak az iskolák. Egy párizsi gimnázium igazgatója, Maurice Ravel márciusban lemondott, mert halálos fenyegetést kapott, miután arra kérte az egyik diáklányt, hogy vegye le a fejkendőjét. A közösségi médiában azzal vádolták meg, hogy megpofozta a gyereket, de erre a mai napig nincs semmilyen bizonyíték. Egy issoui gimnáziumi tanár is fenyegetéseket kapott, miután a tanórán egy XVII. századi barokk festményt mutatott be. Giuseppe Cesari Diana szarvassá változtatja Aktaiónt című képén meztelenül fürdőző női alakok láthatók. A muszlim diákok a festmény láttán teátrálisan eltakarták a szemüket. A szülők azzal vádolták meg a tanárt, hogy célja a muszlimok megsértése volt a festmény bemutatásával. Legutóbb egy iskolaigazgató jelentett fel egy nyolcéves diákot, aki rugdosta a társait és székeket dobált az iskolában. A gyerek ennek ellenére folytathatja a tanulmányait a tréloni René Bry iskolában, az igazgató viszont belebetegedett a kilátástalan küzdelembe.

A tanárok félnek, miután többüket ért már iszlamista indíttatású halálos támadás Franciaországban. Mindezt súlyosbítja, hogy az igazságszolgáltatás sem az ő oldalukon áll. Botrányosan enyhe ítéletet hozott a bíróság például a 2020. október 16-án a nyílt utcán lefejezett Samuel Paty francia történelemtanár ügyében. A hat elítélt kiskorú közül öten felfüggesztett börtönbüntetést kaptak (ők segítettek azonosítani a tanárt gyilkosának), hatodik társukat pedig hat hónap börtönbüntetésre ítélték, amelyet elektronikus megfigyelés alatt tölthet le! A csecsen gyilkost a rendőrök még a helyszínen lelőtték.

És ezzel a tanárgyilkosságok sora nem ért véget Franciaországban. Tavaly október 13-án Észak-Franciaországban egy korábbi tanítványa, Mohamed M. megölte volt tanárát, Dominique Bernard-t. Az észak-franciaországi Arras városában található Gambetta Carnot Gimnázium tanárát az iskola bejárata előtt késelte halálra az akkor már húszéves, radikalizálódott iszlamista, majd még két másik embert is megkéselt, mielőtt a rendőrök letartóztatták. A támadó bátyját 2019-ben őrizetbe vették támadás előkészítése miatt, illetve terrorszervezet tagjaként börtönbüntetésre ítélték. Az összesen héttagú M. családot már 2014-ben ki kellett volna toloncolni, mert nem járt nekik menedékjog, ám a helyi civilek ezt az utolsó pillanatban megakadályozták.

A közbiztonság helyzetét jól mutatja, hogy csak az idén hétszer evakuálták a versailles-i palotát, és a Louvre-t is ki kellett üríteni. Országszerte tanulók ezreit kísérik ki az iskolákból a biztonsági erők.

Ki integrál kit?

Az Ifop Intézet nemrégiben közzétett felmérése szerint a megkérdezett muszlim diákok 50 százaléka úgy véli, joga van bojkottálni az iskolai tananyagot, ha az sérti a vallásos meggyőződését. Ami még megdöbbentőbb, 16 százalékuk nem akarta egyértelműen elítélni Dominique Bernard tanár meggyilkolását.

A tanárképző egyetemek nem készítik fel a leendő pedagógusokat a konfrontatív vallási megnyilvánulások kivédésére. A neveléselméleti szakemberek a muszlimokat homogén csoportnak tekintik, amelyet szerintük más kisebbséghez hasonlóan elnyom a többségi társadalom. Ebben a világképben az iszlamizmus nem veszélyes ideológia, hanem a jogok illúziója, de még a legjobb esetben is csak a „kirekesztésre” és a „diszkriminációra” adott természetes válaszreakció.

E szemlélet mereven tartja magát annak ellenére, hogy idén tavasszal ötven Párizs környéki gimnázium tanárai, diákjai és családjai kaptak fenyegető videót lefejezésekről és tervezett terrortámadásokról az Iszlám Állam nevében a hazai KRÉTA-hoz hasonló belső digitális ENT-rendszeren keresztül, amelyet a tanárok, diákok és a szülők használnak az egymás közti kommunikációra. A sokkoló tartalom miatt többen pszichológus segítségére szorultak. 

A nyomozók kiberbűncselekményként kezelik az esetet, mert az elkövető nyilvánvalóan átvehette az irányítást egy felhasználói fiók felett, vagy betört a rendszerbe, hogy végrehajtsa tettét.

Égő iskolák

Miután tavaly ősszel már a hatodik iskola is leégett Belgiumban, a kormány fokozott rendőri készültséget jelentett be. A gyújtogatások feltételezett oka a szexuális nevelés című tantárgy kötelezővé tétele volt. A közösségi médiában és Brüsszelben is több százan tiltakoztak a program ellen, mivel a szexuális nevelés egyes muszlimok körében tabu. Caroline Désir vallon oktatási miniszternek sem sikerült lecsillapítania a kedélyeket, bombariadó miatt több mint harminc iskola maradt zárva tavaly novemberben.

A nyugat-európai iskola mára a kiközösítés, a megalázás és a testi-lelki erőszak színtere.

Egy nemrégiben a közösségi médiába feltöltött videón egy limburgi diák felpofozza a tanárát. A fiatalok által elkövetett erőszak egyre gyakrabban mutat túl a mindennapos szóbeli agresszión, és torkollik fizikai támadásokba.

A befogadó társadalom önvédelme éppen csak ébredezik, de a flamand regionális kormány zéró toleranciát hirdetett a tanárok elleni erőszak esetére. Az új oktatási miniszter, Zuhal Demir (Nemzeti Demokraták) bejelentette, hogy az állam a jövőben felperesként csatlakozik a sértett pedagógushoz.

Tiszta külföldi osztály

Elviselhetetlen állapotok uralkodnak a bécsi közoktatási intézményekben is, szinte lehetetlenné téve az integrációt, mivel a fővárosi iskolák 90 százalékában már szinte minden osztályban többségbe kerültek a bevándorlók – derül ki a Bécsi Egyetem egyik tanulmányából. Mivel a gyerekek otthon nem beszélnek németül, hiányzik a nyelvi példa, és nem is motiváltak, hogy elsajátítsák a befogadó ország nyelvét. Jelenleg mintegy 30 ezer tanuló vesz részt német nyelvi előkészítő órákon, de ezeket a kurzusokat két év után el kellene hagyniuk, és a normál iskolai képzés keretein belül kellene folytatniuk a tanulmányaikat. Ám ott már az első évben megbuknak, ezért az iskolaigazgatók találtak egy kiskaput, amely szembemegy az oktatási tárca iránymutatásával. A megkérdezett 300 igazgató 70 százaléka úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem vagy nem teljesen követik a minisztériumi irányelveket. Ez azt jelenti, hogy az előírt két évnél tovább tartják a gyerekeket a nyelvi előkészítő tagozaton. De hiába: egy grazi általános iskolai tanár szerint nemcsak az a baj, hogy nem tudnak németül, de kilencéves szíriai, illetve afganisztáni gyerekek képtelenek tízig elszámolni, és sokan közülük analfabéták. Oktatni így szinte lehetetlen, óriási a tanárhiány, de hiány van kisegítő személyzetből is, ezért a pedagógusok a szabad idejük terhére maguk látják el az iskolagondnoki teendőket is. Hat héttel a tanévkezdés után tüntetést szerveztek a pedagógus-szakszervezetek Nem bírjuk tovább! jelszóval.

A bécsi tanárok arra panaszkodnak, hogy az oktatás köztudottan létszámhiányos, a diákság összetétele rendkívül heterogén, nem értik a tananyagot, nem tudják követni az órákat. Naponta hallani tiszteletlenségről, támadásokról, miközben a tanároknak nincs lehetőségük a renitensek megbüntetésére. Egyszerre félnek a munkahelyi, illetve jogi felelősségre vonástól és a tanulók szüleitől is. „Mi van, ha kifigyelnek, lesben állnak, megtámadnak, tönkreteszik az autómat, vagy valami hasonló?”

Németországban sem jobb a helyzet, az ausztriaihoz hasonló közállapotok uralkodnak, de van egy óriási különbség. A német tanároknak nem lehet nyíltan beszélniük a munkahelyi sérelmeikről: a közbeszédben és a médiában a téma tabu.