Tettesek és áldozatok

Két támadás, egy héten belül, ugyanabban a tartományban. Nézzük az előbbit. A hanaui terrortámadás feltételezett elkövetőjéről néhány óra leforgása alatt öt tévécsatorna és az összes országos lap ontotta az információkat. Nem kis teljesítmény, főleg azután, hogy a gyanúsított ekkor már nem volt életben.

A hírcsatornák mégis mindent tudtak a gyanúsítottról: közölték a nevét, a lakhelyét, a mentális állapotát, beszámoltak a feltételezett elkövető gyermekkoráról, tanulmányairól, munkájáról, magánéletéről, jelleméről, személyes vallomásairól, hobbijáról, rasszista, idegengyűlölő nézeteiről, és olyan részletek is kiderültek róla, hogy tavaly novemberben feljelentést tett az ügyészségen titkosszolgálati megfigyelés gyanúja miatt, valamint világméretű összeesküvés-elméletekről szóló videókat gyártott.

Mintha csak előhúztak volna egy kész dossziét. Egyvalamiről hallgattak csak: a gyanúsított apjának zöldpárti politikai beállítottságáról. Ez nem illett a képbe. Mint ahogy az sem, hogy az apa volt az egyetlen, aki még élt a házban, amikor a rendőrök megtalálták a fiú és édesanyja holttestét. Egyébként azóta már az apát a pszichiátrián kezelik.

Arról is hallgattak, hogy egyes szemtanúk szerint nem Tobias R. volt a tettes, sőt, nem is csak egy tettes volt. Az alternatív médiában megjelent beszámolók szerint a két vízipipabárban különböző nemzetiségű klánok közötti leszámolás történt, bandaháború, nem pedig magányos, rasszista indíttatású terrortámadás.

Lehet, hogy előhúzták Tobias R.-t és a kész dossziét a tarsolyból, hogy a munka nélküli banktisztviselő nyakába varrják a lövöldözést, alátámasztva ezzel az országban elharapódzott szélsőjobboldali veszélyt? Nem tudni, mivel Tobias R. és édesanyja is halott, az apja pedig „bekattant”.

Nézzük a második támadást. Itt már nem volt ilyen gyors a nyomozó hatóság. A volkmarseni ámokfutás tetteséről napok óta semmit sem tudni, pedig a feltételezett elkövető, Maurice P. életben van.

Valószínűleg még mindig azon töri a fejét a fősodor, hogyan lehetne a kisgyermekeket a farsangi felvonuláson szántszándékkal elgázoló tettest is valahogy az AfD-vel összefüggésbe hozni. Ez természetesen éppúgy teljes képtelenség, mint ahogy a hanaui terrortámadásnak sem volt az égvilágon semmi köze a patrióta párthoz, hiába harsogta a média ennek ellenkezőjét.

Alig ocsúdtak fel Hessen tartomány lakói a hanaui lövöldözésből, amikor a Kasseltől 30 kilométerre fekvő Volkmarsenben egy ámokfutó ezüst színű Mercedesével a farsangi felvonulók menetébe hajtott. A tömeggel szemben, nyilvánvalóan szándékosan. A sofőr ekkor még gázt is adott. Előzőleg megkerült egy útlezárást, így tudott a menettel szembekerülni. A sérültek száma 61, köztük rengeteg a gyerek, a legkisebb mindössze kétéves… Elképzelni is szörnyű, mit érezhettek a szülők, amikor a vérző gyerekeiket próbálták menteni. A színhelyen vérfoltok és szétszakadt ruhadarabok tanúskodtak a rettenetes tett kegyetlenségéről.

A rendőrség annyit közölt, hogy a gyanúsított a volkmarseni Maurice P. német állampolgár, aki nem volt ismeretlen a rendőrség előtt. Folyt már ellene eljárás csendháborítás, sértegetés és kényszerítés miatt. Nem állt alkoholos befolyás alatt. A drogteszt még folyamatban van, jelentette a rendőrség. A gyanúsított ellen súlyos testi sértés miatt indítottak eljárást. Indítéka ismeretlen.

Mi folyik itt? Belehajt valaki egy menetbe, majd gázt ad, elüt 61 embert, köztük rengeteg kisgyereket, és ez nem merénylet, nem terrortámadás, hanem mindössze súlyos testi sértés?

A volkmarseni ámokfutásról elfelejtett beszámolni a köztévé, egyetlen szűkszavú délutáni hírt kivéve, amelyben mindössze annyi szerepelt, hogy egy autó ismeretlen okból a farsangi menetbe hajtott. Először megpróbálták balesetként (!) feltüntetni a kegyetlen rémtettet, halkan hozzátéve, hogy a merénylet sem zárható ki, de egyelőre az eset körülményeit a hatóságok még vizsgálják.

A kasseli székhelyű rendőrség szóvivője még azt sem kívánta megerősíteni, hogy a gázolás szándékos volt. Ezen túlmenően semmit nem lehetett tudni, és az azóta eltelt napok során sem derült ki újabb fejlemény. Az elkövető indítékát mind a mai napig homály fedi. Azóta már kihallgatható állapotba került a gyanúsított, a 29 éves Maurice P., de megtagadta a vallomástételt.

A rendőrök letartóztattak még egy személyt, aki „bámészkodóként” az autó mögött filmre vette a gázolást, kép- és hangfelvételt rögzítve a baleset helyszínén, és ezzel megsértve az áldozatok személyiségi jogait. Róla sem tudni, hogy katasztrófaturista volt-e, vagy esetleg egy beavatott…

Ezek után mindazok, akik a mobiljukkal felvették az eseményt, önként ajánlották fel a felvételeiket a hatóságnak. Ám így sem sikerült megakadályozni, hogy képek jelenjenek meg a világhálón. Ekkor az észak-hesseni rendőrség az alábbi közleményt tette közzé a Twitteren:

„Az állítólagos tettest ábrázoló fényképek keringenek a közösségi médiában. Ez álhír! Fake news! Ne terjesszenek álhíreket! A képen látható személy nem a valódi tettes” – áll a rendőrség közleményében. Egy képet is csatoltak, amelyen kitakart arcú emberek csoportja látható egy autó mellett.

Annál cinikusabb nyilatkozatot pedig el sem lehet képzelni, mint amit Reiner Lingner, a kasseli rendőrség elnökségi tanácsnoka tett: azt mondta a Die Weltnek, hogy még mindig nem tudni, mi történt. A sofőr esetleg rosszul lett, de okozhatta a balesetet műszaki hiba is, persze a szándékosságot sem lehet kizárni… Mindezt azok után, hogy a saját rendőrkollégája, Christian Bültemann a helyszínen volt, és mindent látott.

A Bild közölte a rendőr szemtanú beszámolóját: „A tettes célja nyilvánvalóan az volt, hogy a lehető legtöbb szenvedést okozza a kisváros lakóinak. Átgázolt öregeken és gyerekeken, nőkön és férfiakon, akik a levegőbe repültek. Előzőleg kikerülte az akadályokat és egy járdaszigetet. Azt nem akarta eltalálni, csak a lehető legtöbb embert. Mindenütt sérültek feküdtek, az emberek ordítottak” – emlékezett vissza az ámokfutásra a rendőr.

A Bild azt is megírta, hogy végül egy 16 éves lánynak volt köszönhető, hogy nem lett még nagyobb a baj. A lány, miután elvonszolta az úttestről és biztonságba helyezte a könnyebben sérült édesanyját, odarohant az ezüstszínű autóhoz, feltépte a jobb oldali ajtót, és ki akarta húzni az autókulcsot. A sofőr ekkor rángatni kezdte a lány haját. Sokáig dulakodtak, közben az ámokfutó megpróbálta újraindítani az autót.

Ekkor odajött három férfi, és ütni-verni kezdte a tettest, de az egyetlen szót sem szólt. „Félelmetes volt a tekintete: halott és üres, de valahogy mégis elégedett” – mondta a lány. Miután elvették az ámokfutótól a kulcsot, a lány elsősegélyt nyújtott egy vérző gyereknek és egy idősebb asszonynak, akinek nyílt seb volt a lábán. Ömlött a vér a lábából, de csak futott és futott és futott…

A lány utolérte, levette az övét, azzal szorította el a vérző sebet. „Mindenem véres volt: a térdem, a kezem, a cipőm. Ösztönösen működtem, nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Csak később döbbentem rá, mekkora veszélyben voltam. Lehetett volna fegyver is nála, akkor már nem élnék” – emlékezett vissza a történtekre.

Ezt a lányt nálunk hősként ünnepelnék és kitüntetnék. A Bild még a nevét sem közölte. De talán jobb is neki így. Egyre félelmetesebb idők járnak arrafelé.