The New York Times: Brüsszel kényszerpályára került, Európa fizet
Brüsszelben ismét bebizonyosodott, hogy az Európai Unió belső feszültségei és nehézkes döntéshozatali mechanizmusai komoly gátat szabnak a határozott fellépésnek – írja a baloldali The New York Times. A cikk szerint bár az uniós vezetők péntek hajnalban végül megállapodtak egy 90 milliárd eurós hitelkeretről Ukrajna számára, a terv eredeti, jóval ambiciózusabb formája az utolsó pillanatban elbukott, a brüsszeli bürokrácia és a vezető tagállamok ugyanis nem tudtak dűlőre jutni a befagyasztott orosz állami vagyon felhasználásának kérdésében.
A nagyszabású elképzelés lényege az lett volna, idézi fel a cikk, hogy az Európában zárolt orosz milliárdokat használják fel fedezetként egy Ukrajnának szánt, gigantikus összegű kölcsönhöz. Ez a terv azonban a tizenegyedik órában, a brüsszeli csúcstalálkozó tárgyalóasztalainál elvérzett. Az Európai Unió tagállamai közötti mély megosztottság ismét a felszínre tört, éppen egy olyan kritikus pillanatban, amikor a blokknak egységet és erőt kellene mutatnia.
Ahogy a New York Times cikke rámutat, a kudarc miatt az Európai Unió határozatlannak tűnhet a nemzetközi porondon, ami különösen kellemetlen akkor, amikor Washingtonban már az ukrajnai béke feltételeiről tárgyalnak.
A zárolt orosz vagyon helyett végül egy sokkal drágább és bonyolultabb megoldás született: a 90 milliárd eurós hitelt az uniós közös költségvetés jelentette garanciával fogják folyósítani. Ez azt jelenti, hogy mivel nem nyúlnak hozzá az Európában őrzött orosz tartalékokhoz,
a finanszírozás költségei közvetlenül az uniós büdzsét, és ezen keresztül közvetve a tagállamokat terhelhetik.
A brüsszeli tisztségviselők ennek ellenére győzelemként próbálják tálalni az eredményt. Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke a hajnali sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a döntés megoldást jelent Ukrajna sürgető pénzügyi igényeire, ám hozzátette, hogy az orosz eszközök felhasználásának lehetőségét későbbre tartogatják.
A háttérben komoly aggodalmak húzódtak meg – állítja a cikk. Hónapokon át próbálták meggyőzni Belgiumot, ahol a befagyasztott orosz vagyon jelentős részét, mintegy 210 milliárd eurót őriznek, a belga kormány azonban érthető módon tartott a jogi következményektől és Moszkva várható válaszlépéseitől. Az orosz fél már korábban jelezte, hogy minden ilyen lépést törvénytelennek tart, és jogi úton fog elégtételt venni. Belgium olyan garanciákat követelt saját védelmére, amelyeket a többi tagállam nem tudott vagy nem akart azonnal elfogadni, így a terv összeomlott.
A New York Times írása szerint ez a politikai botlás különösen fájdalmas Friedrich Merz német kancellár és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke számára, akik mindketten elszántan támogatták az orosz pénzek felhasználását.
A kudarc azt sugallja a világ felé, hogy az Európai Unió bonyolult szerkezete és a sokféle különböző nemzeti érdek még a legsürgetőbb helyzetekben is akadályozza a gyors cselekvést.
Ez különösen annak fényében érdekes, hogy
a Trump-adminisztráció nemrég éles kritikával illette az Európai Uniót, a politikai szabadságjogok és a nemzeti szuverenitás aláásásával vádolva a brüsszeli testületeket.
Bár Volodimir Zelenszkij ukrán elnök üdvözölte a pénzügyi biztonsági garanciát, a brüsszeli diplomácia láthatóan kényszerpályán mozog. A most elfogadott hitelt Ukrajnának csak akkor kellene visszafizetnie, ha Oroszország egyszer jóvátételt fizet – ez azonban egyelőre csak távoli remény.
A brüsszeli alku tehát inkább tűnik egy drága és bizonytalan kompromisszumnak, mintsem az Európa által vágyott, magabiztos erődemonstrációnak.
Az orosz vagyon továbbra is érintetlen marad, a számlát pedig, úgy tűnik, végül ismét az európai közösségnek kell valamilyen formában rendeznie.
