Hirdetés

A brit The Times cikke emlékeztet: a jelenlegi korrupciós botrány középpontjában egy hatalmas, mintegy 100 millió dolláros sikkasztási ügy áll. Az ukrán korrupcióellenes ügynökségek Timur Mindicset, Volodimir Zelenszkij korábbi üzlettársát és a Kvartal 95 produkciós iroda társtulajdonosát vádolják a csalás megszervezésével. Timur Mindics már elmenekült az országból, az ügy utórengései azonban elérték az elnök legszűkebb környezetét is: még Andrij Jermak, Volodimir Zelenszkij jobbkeze és kabinetfőnöke, kénytelen volt lemondani posztjáról.

Andrij Jermak és Volodimir Zelenszkij kapcsolata még a szórakoztatóiparból ered, amikor is Andrij Jermak jogi szolgáltatásokat nyújtott annak a humorista csapatnak, amelynek tagja volt a jelenlegi ukrán elnök is. Andrij Jermak aztán a Zelenszkij-érában olyan hatalomra tett szert, amelyet sokan az elnökével egyenrangúnak tartottak.

Sokatmondó, hogy bár Andrij Jermak hivatalosan már nem tölt be kormánytisztséget, az ellenzéki képviselők és a helyi média szerint továbbra is napi kapcsolatban áll Volodimir Zelenszkijjel, sőt, rendszeresen látni őt az elnöki rezidencia környékén.

Szakértők szerint Volodimir Zelenszkij személyisége is hozzájárult ehhez a helyzethez.

„Az ukrán elnöknek van egy sajátos jellemvonása: csak azokban bízik meg, akiket régóta ismer” – idézi a The Times Serhij Rudenkót, az elnök életrajzíróját. Ez a bizalmi kör azonban vakon engedelmeskedik neki, ami kizárja a valódi szakmai kontrollt. A Kvartal 95 egykori tagjai – forgatókönyvírók, producerek és gyerekkori barátok – kerültek a titkosszolgálat élére vagy lettek elnöki tanácsadók, függetlenül attól, hogy rendelkeztek-e bármilyen politikai vagy biztonságpolitikai tapasztalattal.

Ez a fajta urambátyám-rendszer különösen veszélyes egy olyan időszakban, mint a mostani, amikor Ukrajna a nyugati szövetségeseitől várja gazdasága és a front stabilizálását. A korrupciós botrányok ugyanis jogos kérdéseket vetnek fel a támogatók körében. Jaroslava Barbieri, a Chatham House kutatója szerint Volodimir Zelenszkij elnöksége önmagában egy paradoxon: miközben kívülállóként, a rendszer megújítójaként érkezett, végül ugyanazokat a régi, szovjet típusú módszereket alkalmazza, mint elődei.

Mostanra a kérdés már nem az, hogy létezik-e korrupció az ukrán vezetésben, hanem az, hogy a jelenlegi vezetés képes-e még a megoldás része lenni, vagy maga vált a probléma forrásává. A háború árnyékában zajló visszaélések nemcsak a belső stabilitást ássák alá, hanem ezek miatt Kijev a nemzetközi partnerek bizalmát is eljátszhatja.