Olaszországban folyamatosan nő a népszerűsége a markánsan bevándorlásellenes, Matteo Salvini belügyminiszter vezette Ligának, Ausztria új kancellárja, Sebastian Kurz a migráció elleni védekezést nevezte az osztrák uniós soros elnökség legfontosabb feladatának. Szlovéniában is győzött a jobboldal, és hamarosan jönnek a svéd választások is.

Fotók: MTI, facebook.com/jimmieakesson

Fotók: MTI, facebook.com/jimmieakesson

A jobboldal előretörése legalább kétféleképpen értelmezhető – mondta a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában a Századvég vezető kutatója. Pócza István kifejtette, a jobboldal, illetve a baloldali és liberális erők versengésében úgy látszik, hogy egyértelműen a jobboldal tör előre Európában.

Ezt arra vezette vissza, hogy a balliberális erők csak békeidőben tudtak olyat alkotni, ami szimpatikus volt a választópolgárok számára, ennek oka pedig az lehet, hogy a baloldali pártok nem tudnak olyan válaszokat adni a felmerülő problémákra a választóknak, amelyek szimpatikusak lennének.

Példának hozta, hogy a 2008-as válság után, vagy éppen a migrációs válság esetében nem tudnak olyan megoldást nyújtani, amely megfelelő választ adott volna ezekre a helyzetekre, ezért az uniós polgárok átszavaztak a jobboldali pártokra.

Másrészt úgy látja a kutató, hogy a jobboldalon belül is történik egyfajta jobboldali fordulat, mert a balliberális gondolatvilág nagyon sok jobboldali erőt elfoglalt, példának hozta Angela Merkel pártját. Ezt a folyamatot a jobboldal elliberalizálódásának nevezte, hozzátéve, azok a pártok, amelyek ma jobboldaliként működnek, kommunikációjukat, politikájukat, gondolkodásukat többnyire mégis inkább baloldali és liberális eszmék határozzák meg a hétköznapokban.

„Tehát mondhatjuk azt, hogy lényegében ez a balliberális gondolatvilág sikerrel elfoglalt nagyon sok jobboldali erőt” – összegezte.

A kutató úgy vélekedett, az európai parlamenti választásokra való felkészülésben nagyon sokat számít, hogy a jobboldali pártok mernek-e igazán jobboldaliak, igazán kereszténydemokraták lenni. Arról is beszélt, hogy a választóknak komoly értékrendjük van, amihez normál esetben a pártoknak kellene alkalmazkodniuk, de az elmúlt egy évtizedben az látszott, hogy a dolgok a fejük tetejére álltak, mert a pártok akarták megmondani a választóknak, hogy mit kell gondolni, vagy mit jelent kereszténydemokratának, konzervatívnak, vagy éppen jobboldalinak lenni.

Hozzátette, egy darabig úgy látszott, hogy működik ez a rendszer, a választók elfogadták, hogy a politikusok úgy csinálják a dolgokat, ahogy nekik tetszik, azonban amint megjelentek a problémák, a választók rögtön elkezdték hallatni a hangjukat, és szavazataikkal jelezték, hogy a politikájuk nem folytatható, és az egész rendszert meg kell változtatni.

Azzal kapcsolatban, hogy nyerhet választást egy bevándorlásellenes erő, de korántsem biztos, hogy kormányra is tud kerülni, Pócza István a hollandiai választást hozta példának, amelyen nagyon jól szerepelt a bevándorlásellenes párt, azonban „sikerült őket kiszorítani az első helyről”. Úgy vélte, jelentőségéhez – a politikai rendszerből következően – nem tudnak akkora befolyással lenni az ország politikájára.

Szóba került, hogy már az is óriási eredménynek számít, ha egy jobboldali párt egyáltalán jelen van. Megjegyezte, Németországban az AfD esetében is ez látható.

„Jelentősen megváltozott a német politika, nincs kormányzati pozícióban az AfD, csak egyáltalán ott van a Bundestagban, elmondja folyamatosan az álláspontját, és ütközteti a kormányerőket azzal, hogy milyen hibákat követtek el” – összegezte a Századvég vezető kutatója a Kossuth rádió 180 perc című műsorában.

A teljes beszélgetést erre a linkre kattintva hallgathatja meg.