Törökország célja feltehetően a nyomásgyakorlás
Ankara célja valószínűsíthetően a nyomásgyakorlás, egyelőre kérdés azonban, hogy ezzel ki tudja-e kényszeríteni az aktívabb nyugati támogatást, akár az országban tartózkodó menekültek ellátásához, akár a szíriai katonai műveleteihez – állapította meg a Migrációkutató Intézet legújabb, az MTI-hez hétfőn eljuttatott gyorselemzésében a török határnyitással összefüggő eseményekre reflektálva.
Felidézték: február 27-én este jelentek meg az első hírek arról, hogy Törökország megnyithatja határait Európa felé az országban tartózkodó migránsok és menekültek előtt. A bejelentést követően tömegek indultak meg a török-görög (illetve török-bolgár) határ irányába.
Azt írták: a török lépés összefügg a szíriai Idlibben kialakult rendkívül feszült helyzettel. Február 27-én legalább 33 török katona életét vesztette Szíriában egy légicsapásban. Az ENSZ adatai szerint csak december óta 900 ezer szíriai belső menekült indult meg a török-szíriai határ felé, ami az „eddigi legnagyobb, egyszerre mozgó embertömeget jelenti a szíriai válságban”. Az ENSZ-főtitkár szóvivője a 21. század legnagyobb közelgő humanitárius katasztrófájának nevezte az eseményeket – írták.
Törökország, amely a háború kezdete óta mintegy 3,6 millió szíriai menekültet fogadott be, mindeddig nem engedte át a török-szíriai határon az újonnan érkezőket. Figyelmeztette ugyanakkor Európát, hogy egyedül nem tud megbirkózni ekkora embertömeggel. Az afgánokat, irakiakat és más állampolgárságú menekülteket is beleszámítva összesen több mint 4 millió Törökországban tartózkodó menekült hazatérésének időpontja továbbra sem látszik, Törökország szerint egy újabb milliós menekülttömeg aránytalan terhet helyezne az országra, amely már így is a legtöbb menekültet befogadó állam a világon. Erre hivatkozva kérnek számon nagyobb szolidaritást az EU-tól – ismertették.
A Migrációkutató Intézet szerint a március 1-i török bejelentéssel lényegében nyílt, igaz, korlátozott háború kezdődött a török és a szíriai erők között. A NATO második legnagyobb létszámú hadseregével rendelkező Török Fegyveres Erők önmagában sokkal ütőképesebb a szíriai haderőnél. A legnagyobb kérdés – mint írták -, hogyan fog reagálni az eseményekre a Bassár el-Aszadot támogató Oroszország. Moszkva mindeddig hatékonyan nyomást tudott gyakorolni a szíriai elnökre. A közvetlen török-orosz összecsapás pedig alapvetően egyik félnek sem érdeke. Ezt mutatja az Ankara és Moszkva közötti folyamatos párbeszéd is – írták.
Ami a migrációs vonatkozásokat illeti, a szíriai rezsim és Moszkva érdekeivel nem ellentétes egy új, potenciálisan Európába tartó menekülthullám gerjesztése. Az Európai Unió ezzel szemben ismét nehéz helyzetben van, és „érdekeinek és értékeinek egyidejű érvényesítésével küzd” – tették hozzá.
Az intézet szerint az optimális ismét az lenne, ha az EU képes lenne a kibocsátó országban (vagyis Szíriában) kezelni a problémát, erre azonban nem látszik túl nagy esély, hiszen az EU fizikailag (katonai értelemben) nincs jelen a szíriai háborúban. Egyelőre kérdés, hogy „ki tudja-e kényszeríteni Ankara az aktívabb nyugati támogatást (akár a menekültek ellátásához, akár a szíriai katonai műveleteihez), illetve, hogy meddig hajlandóak a törökök elmenni annak tesztelésében, mennyit fejlődött a 2015-ös válság óta az európai migrációs és menekültügyi rendszer?” – tette fel a kérdést „Kapunyitási pánik”? – Törökország ismét a migrációs és menekültválság középpontjában című elemzésében a Migrációkutató Intézet.
