Két közel hasonló erejű flotta csap össze Ukrajnában
Történelmi léptékű drónháború
Dróntámadás érte a Kremlt. A pilóta nélküli légi járművek alkalmazása nem újdonság az orosz–ukrán háborúban. A konvencionális tüzérségi és harckocsiütközetek mellett a kezdetektől jelen van a high-tech hadviselés, a harcoló felek képességei pedig ezen a területen nagyjából kiegyenlítettek.
„Ma este a kijevi rezsim kísérletet tett arra, hogy pilóta nélküli légi járművekkel csapást mérjen az Oroszországi Föderáció elnökének kremlbéli rezidenciájára” – szólt a múlt heti orosz nyilatkozat, miután nem tudjuk, honnan indított és irányított drónok robbantak fel a Szenátusi Palota emblematikus kupolája fölött. „Két pilóta nélküli légi járművel vették célba a Kremlt. A hadsereg és a különleges szolgálatok radarvezérlő rendszerekkel, időben végrehajtott akciójának eredményeként a drónok harcképtelenné váltak. Lezuhanásuk és a Kreml területén szétszóródó maradványaik következtében áldozatok és anyagi kár nem keletkezett” – áll a közleményben, majd hozzáteszik, a támadást tervezett terroristaakciónak és az elnök elleni merényletnek tekintik a győzelem napja és a május 9-i ünnepség előestéjén, amelyen a tervek szerint külföldi vendégek is részt vesznek. Noha a háborús hírek fősodrában eddig ritkán került fókuszba, Ukrajnában minden korábbinál intenzívebb drónháború alakult ki. Korábban az örmény–azeri konfliktusban kaptak jelentős szerepet a pilóta nélküli légi járművek, nem túlzás azt állítani, hogy Azerbajdzsán győzelme jórészt a Törökországból beszerzett Bayraktar TB 2-es drónoknak volt köszönhető, amelyek sorra lőtték ki az örmény harckocsikat, és ehhez fogható kapacitással Örményország nem rendelkezett. Ezúttal viszont két olyan hadviselő fél áll szemben, amely tervez, gyárt és külföldről is nagy mennyiségben szerez be pilóta nélküli légi járműveket, ami új minőséget jelent a hadviselés történetében.
Csapás, ellencsapás
A háború kezdeti szakaszában elsősorban az ukrán fél vetett be török gyártmányú drónokat, lángba borítva teljes orosz harckocsioszlopokat. Gyorsan megérkezett Moszkva válasza a Kraszuha–4 nevű mobil elektronikai harci rendszer képében, amely képes zavarni a kémműholdakon, repülőgépeken és drónokon lévő radarokat, blokkolja a GPS-, rádió- és telefonjeleket, így hatékonyan akadályozza az ellenség kommunikációját. A rendszer hatótávolsága 300 kilométer, és olyan erős lehet, hogy akár fizikai károsodást is okozhat a zavart eszközökben. Az önműködő drónok pedig lezuhanhatnak a jel miatt. Nem véletlen, hogy egy ideig nem sűrűn hallottunk sikeres dróntámadásról. Aztán megjelentek az orosz kamikaze drónok, és tömegesen kezdték el őket bevetni a támadók. A célra küldött több tucat drón színe-java megsemmisült, mielőtt célba ért volna, ám ha csak 2-3 túlélte a légvédelem tüzét, a pusztítás garantált volt. Érték már ilyen támadások Kijevet, de a főváros mellett Harkiv és Odessza is kapott belőlük, valamint az ukrán energetikai és távközlési infrastruktúra elemei is. Az utóbbi időben az ukránok is sorozatban hajtanak végre dróncsapásokat messze a front mögött, a múlt héten például egy üzemanyag-tároló volt a célpont Oroszország délnyugati részén, a Kercsi szoroson átívelő híd közelében; az akció a Kreml ellenivel szemben sikeres volt. Tavaly decemberben szintén egy üzemanyagraktárat ért a mostanihoz hasonló dróntámadás, mégpedig a kurszki repülőtéren, amely közel 300 kilométerre van az ukrán határtól, de elérték az engelszi és a rjazanyi légibázisokat is – többek között innen indulnak a frontra az orosz harci gépek. Emellett a pilóta nélküli légi járművek a közvetlen harccselekményekben is részt vesznek, a rettegett orosz tüzérség a célpontok felderítésére, tűzvezetésre használja őket, míg az ukránok a Moszkva cirkáló támadása közben drónokkal zavarták meg az orosz légvédelmet.
Mindkét fél gyártja
A drónháború különlegessége, hogy mindkét hadviselő fél rendelkezik hazai gyártású robotrepülőgépekkel. Oroszországban már több mint egy évtizede folyik a katonai célú pilóta nélküli légi járművek fejlesztése, de a 2014 óta tartó háborús helyzet miatt Ukrajnában is ráfeküdtek a dróngyártásra. Ennek látványos eredménye, hogy tavaly év végén alig egy hónap leforgása alatt hét vadonatúj dróntípus kapta meg a használatbavételi engedélyt az ukrán hadseregben. Ez egyben azt is mutatja, hogy mostanra értek be a fokozott tempójú fejlesztések, ugyanis korábban alig egy-két hazai fejlesztésű ilyen eszköz került a csapatokhoz. A másik oldalon az Orlan 10-es felderítő drónok a tüzérség munkáját könnyítik meg. Az oroszoknak vannak saját gyártmányú kamikaze drónuk is, ez a Kalasnyikov-konszernhez tartozó, Zala Aero vállalat által gyártott KUB-BLA továbbfejlesztett változata, a Lancet–3M. A mindössze 12-15 kilogrammos fegyver kicsi és könnyen szállítható, halk elektromos motorjának köszönhetően pedig nehéz időben észlelni, ami az elhárítását is megnehezíti. Az első nagyobb méretű, irányított föld-levegő rakéta indítására is alkalmas drónt Oroszország 2019-ben állította hadrendbe, ez a Kronstadt Orion. A típussal kapcsolatos haderőfejlesztési tervek már 2014-ben igen ambiciózusak voltak. 9 milliárd rubelt különítettek el a célra, és egy 500 darabos flottát akartak a típusból felállítani. Nem tudjuk pontosan, hogy ebből mára mennyi valósult meg, az viszont valószínűsíthető, hogy a nyugati szankciók – leginkább a hadiiparban felhasználható elektronikai és optikai eszközök exportkorlátozásai – valamelyest lassították és megdrágították a terv kivitelezését. Hogy ténylegesen mekkora drónflotta birtokában van Oroszország, csak megbecsülni lehet, nyugati források 1500-2000 darabról beszélnek – ez lenne szerintük a 2022 februárja előtti szint. Úgy saccolják, hogy ennek zömét olyan közepes méretű felderítő és célmegjelölő típusok tették ki, mint az Eleron–3SV és az Orlan–10.
Özönlenek a külföldi eszközök
Miközben Oroszország és Ukrajna egyaránt gyárt drónokat, mindkét fél importra szorul, mivel gyorsan fogyó eszközökről beszélünk. Ukrajna 2014 után rendszeresítette a már említett a TB2-es csapásmérő drónokat, ezekből Törökország a háború kezdete óta további 50 darabot szállított le. Emellett Lengyelországtól és az Egyesült Államoktól is százas nagyságrendben kapott egyszer használatos kamikaze drónokat, amelyek között ott van a csúcstechnológiát képviselő Phoenix Ghost is, amely éjjel is bevethető, és hatórás repülési idejének köszönhetően könnyen kivárhatja, míg előkerül egy célpont. Oroszország tavaly nyáron kezdett el a kilőtt drónjai pótlására Irántól vásárolni, több százas nagyságrendben vettek felderítő és csapásmérő drónokat. Többek között a Sahed–136-os kamikaze eszközt, amely harminc-negyven kilogrammos robbanótöltetével együtt csapódik be a célpontba; jellemzően ezek támadásairól hallhatunk a hírekben.
Érdekesség, hogy mind az oroszok, mind az ukránok oly mértékben növelnék bevethető drónjaik számát, hogy még a civil használatra szánt eszközöket is előszeretettel vásárolják fel, emiatt jól láthatóan megnőtt ezek fogyasztói ára. Tavasszal a The New York Times szellőztette meg, hogy az orosz vámhatóság adataira rálátó informátora szerint 12 millió dollár értékben érkeztek kvadrokopterek Oroszországba, és ez csak a közvetlen import, vélhetően más államokon, például Fehéroroszországon vagy Pakisztánon keresztül szintén mentek szállítmányok. A piacvezető kínai dróngyártót, a hazánkban is ismert DJI-t az amerikai kormányzat már 2020-ban feketelistára tette, de így sem tudták megakadályozni, hogy 70 kínai exportőr 26 különböző márkájú drónt adjon el Oroszországnak a háború kezdete óta. Ukrajnában sokkal látványosabb keretek között szerzik be a hadseregnek szánt civil drónokat, az ukrán OKKO töltőállomás például gyűjtést rendezett, az akció során minden vásárlás után adományoznak drónok vásárlására. Ezt egyébként nyomon is követhetik a tankolni érkezők, akik a benzinkutakon található monitorokon láthatják, hány drónra elég pénz gyűlt össze eddig. Emellett számos jótékonysági szervezet gyűjt hasonló célokra, és még a kisebbek is többezres nagyságrendben vásárolják fel a katonai technológiákhoz képest rendkívül szerény árú, viszont jól használható drónokat.
Mindent egybevetve ekkora mennyiségben még soha nem alkalmaztak harcoló felek egymás ellen pilóta nélküli légi járműveket. Az orosz katonai stratégiába már régen integrálták a drónok használatát, de az elmúlt években hathatós nyugati segítséggel Ukrajna is felzárkózott. A küzdelem e tekintetben nagyjából kiegyenlített, talán ezért is hallunk más fegyvernemekhez képest viszonylag keveset a drónokról. Míg az örmény–azeri háborút Azerbajdzsán az ellenfélnél lényegesen erősebb drónflottájának köszönhetően nyerte meg, ezúttal ilyen mértékű erőkülönbség nincsen, ebben a helyzetben pedig a drón csak egy a számos harceszköz között, nem lép elő a háborút eldöntő tényezővé.
