Tovább rohad a francia társadalom

A tiltakozások azután kezdődtek, hogy kedd reggel Párizs Nanterre nevű külvárosában egy Nahel M. néven említett 17 éves fiút közvetlen közelről mellkason lőtt egy rendőr, amikor közúti ellenőrzés miatt megállították. A hírportál szerint a rendőrség kezdetben azt mondta, a rendőr azért lőtt a tinédzserre, mert az ráhajtott, de ennek ellentmondott egy a közösségi médiában terjedő és az AFP által hitelesített videó, amin az látható, hogy a két rendőr az álló autó mellett áll, és az egyikük fegyvert fog a sofőrre. A lövés akkor dördült el, amikor az autó újra elindult.

A nanterre-i ügyészség arra jutott, hogy nem voltak adottak a fegyverhasználat feltételei. A 38 éves motoros rendőrt kihallgatása végén előzetes letartóztatásba helyezték, majd az ügyészség javaslatára az illetékes vizsgálóbíró szándékos emberölés gyanújával megindította ellene az eljárást.

Szerdára virradóra az összecsapások a főváros környéki városokból más francia városokra, köztük Toulouse-ra, Dijonra és Lyonra is átterjedtek. A fővárostól délre fekvő Essonne régióban egy csoport felgyújtott egy buszt, miután az összes utast leszállították róla, míg Clamart-ban egy villamost borítottak lángba. Az utcákon mintegy negyvenötezer rendőr és csend­őr próbál rendet tenni, a letartóztatottak száma lapzártánkkor meghaladta az ezret. Átlagéletkoruk nem éri el a 18 évet.

A rendőri fellépést szerdán Emmanuel Macron elnök is bírálta. Úgy fogalmazott, „egy tinédzsert megöltek, ez megmagyarázhatatlan és megbocsáthatatlan”.

A France24 szerint tavaly 13 embert lőttek le, miután megtagadták, hogy megálljanak a rendőrségi közúti ellen­őrzésre. Egy 2017-es törvénymódosítás ugyanis nagyobb jogkört adott a rendőröknek a fegyverhasználatra, ez most élénk vita tárgyát képezi.

– Ami most történik Franciaországban, sajnos várható volt – jegyezte meg lapunknak Almássy Ferenc magyar–francia újságíró, a Visegrád Post főszerkesztője. – A liberalizmus és a bevándorlás miatt széthulló francia társadalomra egyre inkább jellemző, hogy egyszerre van jelen az aránytalan rendőri erőszak és a hatóságok gyávasága a bűnözők ellen, továbbá a nem integrált tömegek antiszociális viselkedése és a törvényen kívüli életstílus normába emelése.

– A mostani szomorú eseményt követően országszerte törtek-zúztak az „újfranciák,” kamionokat és buszokat loptak el, majd felgyújtották őket, boltokat fosztottak ki és gyújtottak fel – sorolta az újságíró. Hozzátette, egy rendőrt tűzijáték-rakétával lőttek meg és kergettek el, több rendőrautót és rendőrőrsöt felgyújtottak, puskával lőttek ki térfigyelő kamerákat.

Almássy Ferenc szerint a hatóságok nem mernek hatékonyak közbelépni, mert attól félnek, még inkább elfajul a helyzet.

– A balliberális pártok és szervezetek kiállnak az áldozat mellett, és további tüntetésekre hívják az embereket – tette hozzá. Az újságíró emlékeztetett rá, hogy ugyanezek az emberek nem reagáltak, amikor egy Lola nevű 12 éves kislányt megkínzott és megölt egy algériai nő, vagy amikor pár hete kiskorú gyermekeket késelt meg egy menekültstátusú szíriai férfi; sőt, nekiestek azoknak, akik felháborodtak, mondván, hogy gyalázatos halottakat felhasználni politizálásra, és erősíti a szélsőjobboldalt, ami a szemükben a valós veszély.

– Folytatódik a francia társadalom szétrohadása, összegezte Almássy Ferenc.

Thibaud Gibelin, a Mathias Corvinus Collegium vendégkutatója rámutatott, rendkívül feszült a viszony a francia rend­őrség és a nem európai származású bevándorlók fiatal generációja között, akik a börtönlakók jelentős részét teszik ki. A politológus is felhívta a figyelmet a kettős mércére, hogy míg a migránsok által elkövetett, fentebb említett gyilkosságok esetében a média politikai haszonszerzéssel vádolta a jobboldalt, addig jelenleg egyöntetű a kiállás az áldozat mellett, a rendőrséget pedig súlyos vádak érik. Thibaud Gibelin arra is kitért, hogy míg a járványhelyzet idején rendkívül szigorúan korlátozták a franciák szabad mozgását, addig a külvárosok bevándorló lakosságával szemben nem lépnek fel hasonló szigorral a hatóságok, hallgatólagosan elfogadják, hogy nem tudják velük betartatni a köztársaság törvényeit.

A helyi szintű zavargások a 1990-es évek második felétől váltak rendszeressé Franciaországban, 2005 novemberében pedig országos demonstrációk kezdődtek, miután két, rendőrök elől menekülő bevándorló fiatal egy trafóházba menekülve életét vesztette. Ekkor vált a szélesebb nyilvánosság számára végképp egyértelművé, hogy a bevándorlótársadalmak hagyományos struktúrái működésképtelenek lettek, az identitásválsággal küzdő fiatalok pedig sem szüleiket, sem a vallási elöljárókat nem ismerik el tekintélynek. A három hétig tartó zavargások során tízezer autót és 230 középületet gyújtottak fel, az anyagi károk meghaladták a 200 millió eurót, a rendőrök közel 2900 rendbontót tartóztattak le, az összecsapásokban 126 rendőr és tűzoltó sérült meg. Jacques Chirac rendkívüli állapotot hirdetett, a rendőrséget megerősítették. Az akkor belügyminiszterként szolgáló Nicolas Sarkozy „söpredéknek” nevezte az események résztvevőit, és tolvajnak a két elhunyt fiatalt. Sarkozy „zéró toleranciát” hirdetett, amit egy évvel később, 2006 október elsején az Yvelines-i Les Mureaux-ban kitörő zavargások során élesben is alkalmaztak, így a rend az elkövetkező évekre helyreállt a külvárosokban. Egyes hangok viszont azzal vádolják a francia kormányokat, hogy a külvárosok pacifikálása érdekében cinkosan tűrték a fiatalok figyelmét a világi ügyekről elterelő radikális iszlamista irányzatok térnyerését.

A legutóbbi nagy zavargáshullám óta a helyzet jelentősen romlott. A szigorúbb rendőri fellépések miatt 2015-ben kétszer annyi 15 és 35 év közötti fiatalt tartóztattak le kábítószerrel való visszaélés vádjával, mint 2005-ben, a rendőrök akciói miatt a társadalomtól való elidegenedettség érzése jelentősen nőtt a külvárosokban. Probléma az is, hogy a most randalírozók jelentős részének idősebb testvérei és más családtagjai részt vettek a 2005-ös zavargásokban, így nincs olyan tekintélyszemély a családban, aki visszatarthatná őket az erőszakos cselekményektől. Az internet és okostelefon elterjedése miatt a korábban külön színtereken, eltérő dinamikával zajló zavargások mostanra egyetlen nagy szcénává alakultak, ahol a különböző csoportok egymással versenyeznek. Eközben a hatóságok helyzetét nehezíti, hogy a Covid-járvány óta 26 ezer rendőr és csendőr hagyott fel a szolgálattal. Ebből kifolyólag a hatóságok általános fellépés helyett most csak a legproblémásabb gócpontokra koncentrálnak.